A hosszú betegeskedés miatt a névnapi köszöntéseket elhalasztottuk erre a hétvégére. Eredetileg csak egy kis süteménnyel terveztem készülni, de az előző napi vásárlás során megláttam egy grillcsirkének való madarat, aminek nem tudtam ellenállni. Gondoltam megsütjük, mint otthon sóágyra térve. 
Másnap mikor nekiláttam előkészíteni, akkor tudatosult bennem, hogy ez nem egy aprócska csirke, hanem szinte egy bébipulyka mérető három kilós jószág. Gyorsan el is olvastam a zacskóján mennyi ideig érdemes sütni, hogy biztosan elkészüljön. A lányok lelkesen segítettek az előkészületben, szórták a sót a tepsibe (közben kéz és csiganyomokat hagyva benne) pucolták a fokhagymát és ámulva figyelték a leendő ebédet. Innen jött a következő ötlet, hogy közösen is elfogyaszthatnánk szomszédainkkal, mert ugye nekünk ez elsőre hatalmasnak tűnt.
Nem is kellett kétszer hívni őket, krumplival, salátával és egy kis vörösborral igazi ünnapi lakoma lett. De még így is maradt belőle! 
A sütikészítés is a lányok segítségével történt, így annak elfogysztásának ígéretével sikerült ebéd után ágyba tennem őket. Aki ismer minket, azaz a kisebbik lányunkat, meg sem kérdezi, hogy milyen sütemény, hangsúlyozom sütemény és nem torta készült! 
A süti gyorsan eltűnt, de bevallom hogy az ünnepeltnek megengedtem, hogy az utolsó szelet közül kiszedegesse az ujjaival az eperdarabokat. A buli sokáig tartott, de utána még odaadtuk Nórinak valamennyi ajándékot, amiért Emese egész nap izgult, mert ugye ő sem tudta, hogy mi lesz az. Így ezúton köszönjük az egész családnak valamennyi meglepetését!
