KARÁCSONYI MEGHÍVÁSOK

23-ára meghívtak minket a főbérlőink, ahol a férj amerikai, de a felesége magyar és mindhárom gyerekük tökéletesen beszél magyarul. Nem csak mi voltunk ott, hanem meghívták pár barátjukat / baráti párjukat és a többi Buffalo-ban maradt magyar diákot is. Lehettünk vagy 20-25-en legalább, köztük sok gyerkőc egy nagy bundis kutya és egy kiscica. Igazán baráti, kötetlen hangulat volt. 

A vacsi ünnepi volt és rengeteg hazai ízzel találkoztunk. Libasült párolt káposztával, töltött csirkecomb, hal, bejgli, zserbó, szaloncukor és még rengeteg más. Mindenki kapott ajándékokat is, amire egyáltalán nem is számítottunk, köszönjük!

A lányok egész este pörögtek, odavannak a legkisebb lányukért, aki 11 éves. Este kilencig voltunk, amikor máskor már rég alszanak. Alig lehetett hazahozni Őket, Ők azt tervezgették, hogy hogyan hozzuk el a kis barátnőjüket, vagy, hogy Ők alszanak ott valhogy. J

Szilveszterkor ismét találkozunk Velük, akkorra is meghívtak!

Tegnap, 25-én egy helyi magyar pár hívott át magukhoz. Ők már a hetvenes éveik közepén vannak és a teljes ismeretlenségből kaptuk a telefonhívást. Én tudtam, hogy kik Ők, mert október 23-án a férj tartott egy beszédet és a történetét is megismertem már korábban https://skydrive.live.com/P.mvc#!/view.aspx/I%20remember%2056.docx?1=&cid=9b8cdf036b138f80&sc=documents&permissionsChanged=1 . Mindenesetre Ők minket nem ismertek és úgy hívtak minket ebédre, hogy egyik gyerekük, a lányuk, annak a férje és három gyerekük is ott volt. Nagyon nagy szeretettel vettek körbe minket. A házuk egy igazi családi fészek, amerikai méretekben és rengeteg ünnepi dísszel, köztük a férj által faragott mikulásokkal a feleség által csinált karácsonyi városkával és a karácsonyfán a rengeteg egyedi dísszel. Voltak azért vásárolt kiegészítők , a lányok kedvence a táncoló Mikulás és az ágyban fekvő, horkoló Mikulás voltak J. Ajándékot itt is kaptunk, köszönjük!

Az ebéd igazán meghitt volt, amit talán a hosszúsága is érzékeltethet. Valamikor fél kettő körül ülhettünk asztalhoz és egészen a délután fél öt, öt körüli indulásunkig ott voltunk. Nem csak az ebéd volt jóízű, hanem az azt követő beszélgetés is. Húsleves volt cérnametélttel, kacsacomb uborkasalátával, krumplipürével, tejszínes-sajtos sült kukoricával és csicsókával. Desszertre kávé és 21 féle sütemény! Nem vicc. Én talán 4-et vagy 5–öt kóstolhattam, többre nem volt kapacitás. Majd megkóstoltuk a házi kisüsti pálinkát, ami kiválóra sikerült és szintén hiányzott az itteni „étrendünkből” J. 

Igazán érdekes és elgondolkodtató mindaz a törődés és nyílt érdeklődés, amivel körbevettek minket. Teljesen ismeretlenül találkoztunk és többet törődtek velünk, mint a saját családjukkal, bár ebben megnyugtat az a tudat, hogy a mai napot már csak Velük töltik.