Délutáni színezgetés közben egyszercsak Emese hátranéz és megszólal: Anya, ott egy kisegér! Először azt hittem csak viccel, mert éppen állatokat színeztünk, de kiderült, hogy mégsem. A szőnyegünkkel megegyző színű apró teremtmény nézett rám vissza. Majd bebújt a cipőnk közé, de még mindig látható volt. Nórit fedezékbe helyeztem, azaz felállítottam az üveglapú dohányzóasztal tetejére, amire persze máskor szigorúan tilos felmászni. Emesét pedig óvatosan megkérdeztem, hogy mit szól az egerünkhöz, mire ő a legnagyobb természetességgel azt válaszolta: Anya, ez jó, mert én is a mouse house-ba járok! Így miatta már nem kellett aggódnom.

Az este az egérke sorsának tervezgetésével telt. Számos lehetőséget kitaláltunk Emesével, vagyis hogy odaadjuk Andiéknak, mert Rebeka is biztos szeretné, bevisszük az oviba és akkor minden nap más gyerek etethetné de, hétvégére Melissa néni hazavinné, vagy beadnánk a könyvtárba, hogy ne legyen egyedül az ottani egérke. Közben az is kiderült, hogy Balázs is a fiúkkal tart, amiből mi arra következtettünk, hogy ez jó hír, mert Balázs szilveszterkor Kokóék macskájától sem félt, mert simán meg merte fogni. A fiúk sajnos jó későre érkeztek meg, vagy az egérke szerencséjére ő közben szépen továbbállt. A lányok hiába várták izgatottan az egérfogókat, hiába mesélték, hogy miket találtunk ki, az egér keresztülhúzta a számításainkat. Azóta nyitott szemmel közlekedünk a lakásban, minden ételt szigorúan elzárunk és minden apró zajra felfigyelünk. Ki tudja mikor és hol találkozunk újabb látgatóval.
No comments:
Post a Comment