Nehéz lenne minden napot egyformán beskatulyázni. Az biztos, hogy Emese óvodáján (reggel 9-11:30) és az én esti iskolámon kívül (18-21) nehéz lenne bármit is fixnek venni. Minden nap más, olyan mintha vállalkozók lennénk, minimális kötöttségekkel. Zsuzsi az, akinek a legjobban kell alkalmazódnia az ad-hoc dolgokhoz és ennek függvényében tud angolórára menni, általában heti két-, háromszor. Az asszonyok angolja miatt a délelőtti gyerekfelvigyázás is állandóan változik a két család között (egy másik magyar családdal közösen lakunk egy házban). Ehhez jött hozzá az, hogy elkezdtem dolgozni, ami eddig szintén csak délelőttönként volt, ami a kocsihasználatot is hektikussá teszi. Szerencsére tudok menni BKV-val is (Buffaloi közlekedési vállalat J ). Erre jön rá a sulim, hogy minden héten vannak beadandóim, vizsgák, tesztek, kvízkérdések, nem beszélve a bent intézendő dolgokról, vagy a csoportmunkákról. Ezen felül van a tanulás, ami jobbára olvasás és vizsganap előtti őrült készülés.
A bevásárlás, mosás, szórakozás ezek között bújik meg, éppen, amikor van rá idő. Péntek az, amikor nincs sulim, akkor cserkészetre szoktunk menni és aznap késő este pedig baráti beszélgetések vannak nálunk a házban általában olyan téma ami valamelyikünket aktuálisan érinti és annak keresztény vonatkozásai. Ha esténként nem tanulok, akkor szoktunk dvd-zni, amit a könyvtárból hozunk ki és minden hétvégén próbálunk valami izgi helyet megnézni.
No comments:
Post a Comment