Toronto mindössze 160 kilométerre van tőlünk, így még meg szerettük volna nézni mielőtt teljesen beáll itt a tél, így hát múlt hét vasárnap tervekkel teli nekivágtunk! Hajnalban indultunk felpakolva minden jóval, közte az előtte vett egy tucatnyi fánkkal és rengeteg teával. Reggel nyolc körül már a város előtti bevezetőn voltunk és ámultunk a sok felhőkarcoló láttán. Én még csak Frankfurtban láttam viszonylag sok felhőkarcolót, de ez ahhoz nagyságrendekkel több és látványosabb. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a Jetson családban lennénk. 
Mi a kikötőhöz indultunk, hogy komppal átmenjünk a Toronto melletti szigetekre. Már a felhőkarcolók között sétálva is nagyon hatásos volt a látvány, de ahogy elindultunk, csak akkor tárult elénk Toronto látványa. Az Ontario tóról egyszerre láttuk a rengeteg felhőkarcolót. Leírhatatlan.
A szigeten a városi nyüzsgésnek pont az ellenkezője volt. Kis hajók, jacht-ok voltak a kikötőkben, mókusokat Nils Holgerson-os vadludakat láttunk. Akikkel találkoztunk azok éppen kocogni, görkorizni, vagy bringázni jöttek át. Kicsit meg is irigyeltük Őket. Jó lett volna bringára pattani és körbetekerni nekünk is. Mi csak nyugdíjas tempóban sétálgattunk, nézelődtünk, a gyerekek is élvezték majd szembetaláltuk magunkat egy játszótérrel. Itt is tele volt játékokkal, viszont volt egy rózsaszín roller is! Emese rögtön felpattant rá és a visszafele kompig teljesen lekötötte magát. Nagyon szép reggel volt, napsütéssel és gyönyörű őszi színekkel. A szigetek jó nagynak tűnnek, kicsit Margitszigetes hangulattal, de annál sokkal durvább látvánnyal.
Miután visszamentünk a Harborfront nevű galériát és kézműves műhelyt néztük meg, bár első utunk a mosdójába vezetett, ami szintén design-os volt. A kiállításon nem időztünk túl sokat, viszont az ott levő nyitott műhelyek nagyon jók voltak és a komplexum saját boltja pedig tele volt teljesen egyéni ajándéktárgyakkal. 
A tópart után bevetettük magunkat a belvárosba, a felhőkarcolók közé és felmentünk a CN Tower első szintjére, ami kb 350 méteren van, a torony pedig kb 550 méteres, amivel majdnem 30 évig a világ legnagyobb épülete volt egészen 2007-ig. Fentről minden miniatűr volt, az egyik szigeten működik a reptér, olyan volt mintha legóból lenne, az autók, buszok hangyaméretűeknek tűntek. A többi felhőkarcoló pedig olyan volt, mintha a Dallas főcímét néznénk. A nagy szenzáció főleg a japán turisták között az üvegpadlós rész volt. Egy üveglap, allattad pedig 350 méter...
Utána nagyot sétáltunk még, a nagy házak között mindenhol megbújnak még régi épületek, amik sajátos hangulatot adnak. A felhőkarcolókban nem csak irodák vannak, hanem a legalább ugyanannyi lakásokkal van tele. Meg kellett állapítani, hogy ezt azért nehezen tudnánk elképzelni. Beparkolni egy mélygarázsba, felmenni a 42-dik emeleten levő apartmanunkba, ott lakni néha leugranni az aljukban levő kávézókba, bárokba, szórakozóhelyekre. Már nem a mi világunk. Bár ki tudja, lehet, hogy a 35-dik emeleten működne egy óvoda és akkor praktikus lenne J. Kész Jetson család.
Megnéztük még a city hall-t és bementünk az Eaton plaza-ba. Ha eddig azt hittük, hogy otthon nagy a West End vagy az Aréna, akkor ezt most félretettük. Mintha két utca között húztak volna egy jó hosszú üvegkupolát és telepakolták volna boltokkal és betöltöttek volna még pár ezer embert. Mi ezzel mit se foglalkoztunk, tettünk a fogyasztói társadalomra. Bementünk a kiskocsinkkal végigzakatoltunk a bevásárlótáskás népek között, majd könnyű búcsút vettünk.A kiskocsi és a babakocsi nélkül sokmindenre nem jutottunk volna napközben, bár így is néha fel kellett dobni valamivel a kiscsajokat. Erre mint általában mindenféle enni és innivaló a legalkalmasabb. Nóri például benyomott egy közepes forrócsokit, ami nemhogy véget vetett a nyűgösségének, hanem úgy felpörgette, hogy már Ő tolta Emesét a babakocsiban, szaladgált és rengeteget sétált.
Ezután, immár autóval átmentünk a Riverdale Farm-ra, ami egy 19. századi birtok volt istállóval, állatokkal, különböző gazdasági épületekkel, kis tóval, és különböző lakóépületekkel. Teljesen bejött, nagyon jó volt a belvárosi forgatag után.
FÉNYKÉPEK:
No comments:
Post a Comment