Már otthon eldöntöttük, hogy szeretnénk keresni egy helyi gyülekezetet. Egy kis magyar katolikus közösségről, már eddig is tudtunk és persze többször el is mentünk. De sajnos az utóbbi időben már nem voltunk. Ennek több oka is van. A két kis izgő mozgó, nem kis hangerővel rendelkező lányunknak egy csöppnyi kápolna is kedvezőtlen méretűnek bizonyult. A jó időben még csak csak kiszöktünk a kertbe, de így tél felé közeledve már ez sem megoldható. Mivel mi reformátusok vagyunk ezért egy-két dolog idegen is volt számunkra.
 |
| ( egy fotó a netről ) |
Advent első vasárnapjára viszont fény derült arra, hogy van egy helyi református gyülekezet is a Magyar Ház mellett. Igaz, hogy csak kéthetente tartanak istentiszteletet, mert ők is kevesen vannak és a lelkésznő is Kanadából jár át. Délután volt az alkalom, ami számunkra még kedvezőbb. Nóri elaludt az autóban, így Zoli kint maradt vele olvasgatni. Emesével ketten indultunk neki. A néniket az alagsorban találtuk meg sütiket rendezgetve, ami biztató kezdetnek indult. Furcsa látványt nyújthattuk kézenfogva így ketten, mert rögtön oda jöttek hozzánk és kedvesen el kezdték kérdezgetni, hogy mi kik is vagyunk és honnan is jöttünk és mit is csinálunk itt... Nagyon megörültek nekünk, sőt még egy ismerőst is találtunk, a cserkészetről egy kislány nagymamáját. A lenti részen csak a sütizést, kávézást készítették el, ami az istentisztelet után szokott lenni. A templom mérete ehhez a pár emberhez mérve hatalmasnak tűnt. Mint kiderült a kezdetekben 80-an is voltak, de közülük sajnos sokan meghaltak már, vagy elköltöztek, vagy a vegyes házasságok miatt más gyülekezetbe járnak. Így most csak 10-12 idős néni és bácsi töltötte meg a templomot, ami a mi református ízlésünkek megfelelően egyszerű és szép volt. Az igehirdetés két nyelven hangzott el és az énekek is. Először egy rövid angolul és utána egy magyarul úrvacsorával egybekötve. Nóri is felébredt így a második felén már ők is részt tudtak venni Zolival. A prédikáció rövid és tartalmas volt, hasznos és alkalmazható tanácsokkal. Az úrvacsorának igazán családias hangulata volt annak köszönhetően, hogy tényleg nagyon kevesen voltunk. Egymás kezét megfogva egy körben imádkoztunk mindannyian.
Az alkalom utáni beszélgetésnél már a lányok is feloldótak a sok sütitől. Körbe-körbe szaladgálva a nagy helységben szórakoztatták a többieket. Nóri persze a templomban is kiabált, de mint utólag kiderült ez senkit sem zavart. Az egyik néni be is vallotta, hogy ő egyáltalán nem tudott a hirdetésre figyelni, mert csak a kicsiket csodálta végig. Olyan kedvesen és segítőkészen fordultak hozzánk, mint ha mindig is odajártunk volna. Az egyik bácsi állathangokkal szórakoztatta a lányokat, egy másik néni pedig gyerekruhákat ajánlott fel nekünk, amiből tényleg kiderült, hogy őszintén örültek nekünk. A következő igehirdetés ezen a héten lesz, mert sajnos, ha egy vagy két ember nem tud eljönni, az már olyan sok, hogy szinte üres a templom. Imádkozunk/imádkozzunk ezért a kis református közösségért!
No comments:
Post a Comment