CHICAGO

Buffalóban már egészen otthonosan mozgunk. A gyerekek is felismerik a szokásos helyeket, ahova járni szoktunk és már csak nagy ritkán jön egy gondolat vagy érzés, hogy mi most Amerikában vagyunk. De nem úgy a hétvégén, amikor is elutaztunk Chicagóba. 

A város közel 900 kilométerre, több mint kilenc órai utazásra van tőlünk és népességileg a 10 millió főt is megközelíti a vonzáskörzetével együtt. Nekünk felfoghatatlan volt és ámultunk-bámultunk ebben a négy napban.

A hosszú éjszakai utazás után a város tavasziasan meleg és reggeli fényével fogadott. A belvárosban a hatalmas épületek között csak úgy illatoztak a fehér virágú cseresznyefák és a tulipánok.  Az emberek kicsinosítva kávéjukkal a kezükben hömpölyögtek a munkába miközben mi két babakocsival, fényképezővel felszerelve kóvályogtunk a tömegben és próbáltuk megtalálni magunkat.

Chicagó megannyi arca közül a belváros tett ránk a legmélyebb benyomást. Négy nap után sem tértünk magunkhoz a felhőkarcolók látványától, hiába láttunk már ilyet Torontóban is. 

A fejünk felett és a felhőkarcolók között elzakatoló fémszínű vonat, illetve az épületek között hosszan benyúló sikátorok számos filmet eszünkbe juttatot.  (ilyeneknél szoktak lenni a lövöldözős, üldözős jelenetek) A sárga taxik látványa, a hangos dudálásokkal és szírénázásokkal együtt hamísithatalan amerikai hangulatot adtak. 

A városba bevezető ötsávos utak, a földalatti lámpás kereszteződések, a hatalmas parkolóházak pedig teljesen ismeretlenk voltak számunkra. Még a belvárosban is három négy sávos utak mentek egyirányba, a Chicago folyón pedig szinte minden utcának külön hadja volt. No persze méretere közel sincs akkora mint a Duna.

A belváros nagyon szépen ki van építve, egy hatalmas parkot ölelnek körbe a felhőkarcolók és az utak. 

Mi főleg gyalogosan fedeztük fel, mert a tervezett vizitaxi még nem járt a teljes útvonalán.

A "bab" egy fényesre csiszolt látványosság,

 amiben tükröződnek a felhőkarcolók és vonzza a turistákat...

A homokos partú, sirályokkal teli tópart pedig a lányok kedvence volt, ahol szabadon szaladgálhattak és gyúrhatták a homokpogácsákat. A part festői volt, egyik oldalt a felhőkarcolók széles sétálós résszel másik oldalról pedig hosszan benyúló homokos part. 

Egy külön félszigeten (navy pier) egy egész szórakoztatós részt építettek ki óriáskerékkel, éttermekkel, rendezvényközponttal.

A szállásunk viszont egy külvárosi részen volt, ahol előkertes családi házak, széles utak és a belvároshoz képest minimális forgalom volt.  

Ez a rész már inkább élhető volt számunkra. Vendéglátóinknak külön köszönet az itt töltött napokért, vendéglátásért!!! És külön köszönet, hogy elirányítottak minket egy helyi lengyel szupermarketbe, ahol rég nem kóstolt termékekkel találkozhattunk. Teljesen otthon éreztük magunkat az igazi hentespult előtt, ahol kolbászok, disznósajt, szalonna volt. A hűtőpultban kenőmájas, a polcokon igazi házias lekvárok, befőttek, ó, hogy tudnak ezek néha hiányozni!

Utolsó nap bepillantottunk még az állatkertbe, mert megtudtuk, hogy ingyenes, de sajnos a legtöbb állat már a ketrecében volt és nem a kifutós részen.

Folyt köv. további élményekkel a Milwaukee-i átruccanásunkról...