Természtesen itt is megünnepeltük március 15-ét és a szabadságharcot. Itt azért egy kicsi magyar közösség van, amit a helyi Magyar Ház (http://www.magyarhaz-inbuffalo.com/) mindig próbál összeszervezni ilyen ünnepeken. Általában fellépnek a helyi cserkészek, az itt tanuló diákok, van műsorvezető, ünnepi szónok, himnusz zongorakísérettel, versek utánna pedig egy finom vacsora.
Mi a helyi diákok is készülünk mindig valami zenés, verses felolvasós programmal, amiben én is részt vettem eddig.
Az itteni megemlékezés során sokkal mélyebben hatottak az elmondott gondolatok, mivel a kinti magyarok nagyrésze 56-ban menekült és résztvevői, megélői voltak az akkori eseményeknek. Tudják mit jelent egy szabadságharc. Az elmondott szavak nem csak versrészletek Nekik, hanem valós eseményeket társítanak mellé a saját életükből és bizony könnyel telik meg a szemük... Ezek nekünk is új, mélyebb gondolatokat adnak.
Szintén érdekes volt kimenni az itteni, Buffalo-i Petőfi szoborhoz és felolvasni a Nemzeti Dal-t. Egy olyan szobornál, amit a hazájától elszakadt, de magyarságukat legdrágább kincsüknek tartó emberek saját pénkükből állíttattak.
A Magyar Ház-as megemlékezés után finom, disznótoros vacsorával láttak vendégül, köszönet érte és köszönet mindazért a rengeteg törődésért, amit Tőlük kapunk!
No comments:
Post a Comment