JÖVŐ HÉT

Elkezdődött a búcsú időszaka már egy jó ideje. Itt talán még nehezebb, mint otthon, mert az emberek nagy részével már valószínűleg nem talákozunk többet. Otthon sem ment egyszerre, és itt is hosszadalmas, mert folyamatosan köszönünk el, ahogy egyre több alkalomra már nem tudunk elmenni. 

Befejeződött számunkra  a cserkészet, az amerikai és magyar gyülekezet alkalmai, Emesének az óvoda, Zolinak az iskola és lassan a munka is. Legvégére valószínüleg pár ctp-s diák marad, mint otthon a család, hisz leginkább ők vettek körbe minket. 

A személyek mellett a kedves és megszokott helyeink is itt maradnak, amiket próbálunk magunkban megőrizni. Kaptunk néhány őszinte felajánlást is, hosszabb-rövidebb vendéglátásokra hogyha egyszer visszatérnénk.

Ugyanakkor pedig egyre közeledik a hazatérés is, kimondani is furcsa "jövő hét".