MILTON HERSHEY SCHOOL

 A hazaútunk során egy kisvárosban álltunk meg, Hershey-ben, ami valószínűleg az azonos nevű csokijáról a leghíresebb. Mi egy másik dolog miatt is meg szerettük volna nézni mégpedig a csokigyáralapító Milton Hershey nevére elnevezett árvaház miatt. Az alapítvány lenyűgöző és az árva gyerekeken kívül mindenféle nehéz sorsú gyerekeket karolnak még fel, akiknek vmi probléma van a családban (alkohol, börtön, prostítúció stb) vagy vmi betegség súlytja a szülőt, ami miatt nem tudja nevelni gyermekét.

Azért is került közelebb hozzánk ez a téma, mert itt közel áll az emberekhez, hogy az ilyen sorsú gyerekekkel törődni kell. Örökbefogadással kapcsolatban is több, vagy 5-6 személyes példát is láttunk itt. Emese egyik kis ovistársát is örökbefogadó szülők nevelik, egyik volt kolléganőmnek is vannak fogadott gyermekei.

Mielőtt ellátogattunk ebbe az iskolába egy csoporttársam már javasolta, hogy érdemes megnézni egy dokumentumfilmet róluk a youtube-on. A link:

Ebben az iskolában 1800 diák tanul mind a 12 évfolyamon és már több mint 100 éve működik. Anyagi problémáik nincsenek, mert Mr Hershey a teljes vagyonát, jövedelmét az iskolára hagyta, így amerikai szinten a Harvard után ennek az iskolának van a legnagyobb vagyona, ami által a gyerekek lehetőségei is szinte korlátlanok.
Mindezt az információt egy ingyenes túravezetés során egy 1948-ban végzett diák mondta el, aki önkéntes alapon segít be az iskolában. Néha nevelőszülőket helyettesít, edzést vezet a diákoknak, vagy túrákat az iskolába látogatóknak.

Az iskolán kívül családias környezetben, nevelőszülőkkel laknak, a 2 felnőttre 12 gyerek jut. Itt úgy működik minden mint egy családban, a szülők foglalkoznak a gyerekekkel, a problémáikkal akik pedig mindenből kiveszik a részüket (takarítás, főzés, mosás stb).

Minden a diákokra összpontosul, válogatott tanárok vannak, akik nem csak órát adnak, hanem korrepetálnak, de akár a diákok egyéni dolgaival is foglalkoznak. Számos sportot kipróbálhatnak van, de a pályaválasztás során többféle szakmát is megismernek. A tudás mellett fontos, hogy egy erős hitet is átadjanak, amire szintén nagyon szüksége van ezeknek az érzelmileg sérült gyerekeknek.

A mérete ellenére nekünk nagyon hangulatos és megragadó volt ez a törődés. Az évek során többen is párra leltek, össze is házasodtak, majd nevelőszülőkként évekig az iskolában maradtak, amíg el nem indították saját életüket, családjukat. A bekerüléshez szükséges nehéz helyzet ellenére szerintünk akár több tekintetben is szerencsésebbek ezek a gyerekek, mintha egy átlagos  vagy szegényebb családban nőttek volna fel.

Az iskola folyamatosan terjeszkedik és így is óriási, de még mindig van benne fejlődési lehetőség. Egy pár éve van, hogy bármilyen egyetemi tanulmányt is fizet és ki tudja, hogy még merre fog még tovább növekedni.

Túravezetőnk észrevétele alapján minden országank szüksége lenne pár hasonló gondolkodású milliomosra, aki nem sajnálja, jó célra gyerekek oktatására áldozni a pénzét.