FÉNYKÉPEK - BUFFALO

Buffalo belvárosa képekben:
https://picasaweb.google.com/100722983911886844735/Aug2011Buffalo

Hihetelenül szép ez a város, akár temlpomvárosnak is lehetne nevezni, annyi van benne. A kertjeik virágosak, a fű gondosan ápolt. Séta közben játszóteret is találtunk és többfelé is szökőkutat. Errefelé tényleg nem divat sétálni, mert rajtunk kívül nem sok ember volt az utcán. Visszafelé belebotlottunk egy-két rendezvénybe, az egyik egy Adams familys horrorpartynak tűnt. Mindenki szakadt „művéres” ruhákban, fura hajjal! Remélem a lányok nem sokat vettek belőle! Igaz még nem sokat láttam belőle, de szeretem ezt a várost a hatalmas épületeivel, a gyönyörű templomaival, ápolt parkjaival, hatalmas gesztenyefáival, őszi színeivel és persze a megannyi mókusával!

BONTJÁK A HÁZAT

Hétfő, ismét munkanap. Megérkeztek a tetőfedők. Vannak vagy hatan, egy pillanat alatt létrákkal felállványozták a házat, felmásztak a tetőre és, mint a rajzfilmekben elkezdtek lebontani mindent. Hihetelen sebességgel repkedtek le a darabok, mi csak ámulva néztük a házból. Ezzel a tempóval pár nap alatt meglesznek. Mindenfelé szállt a por és a törmelék, így az összes ablak le volt húzva, ebben a melegben is. A forróvizes csapot sikerült pár nap alatt elrontani, még szerencse, hogy tele van a ház munkásokkal, mert az egyik hipp-hopp meg is varázsolta. A szárítót még nem kötötték ki, így még mindig a konyhánkban van, de majd reméljük az is lekerül az alagsorba. Ez miért is fontos? Még nem is említettem az újabb hihetetlen történetet. Mátéék séta közben rátaláltak egy garázs kiárusításra, ami itt nagy divat. Ha valaki elköltözik kiárusítja mindenét, így olcsón hozzá lehet jutni dolgokhoz. Így vettek is egy kenyérpirítót és egy komódot, de nem tudták elhozni. A tulaj felajánlotta, hogy majd elhozza nekik, mikor kiderült, hogy diákok, akik családostul most költöztek ki stb. Másnap épp indulni akartak, mikor megjelenik a tulaj kocsija és elhozta ingyen azt a másik komódot is, amit szintén nézegettek, de nem vettek meg és még egy két apróságot, amivel Andi szemezett, de még ezen felül is egy melegszendvicssütőt, szűrőt, edényeket, majd kérdezte, hogy kell-e a konyhaasztal székekkel, mert az is van neki. Máté bemutatott és mondta, hogy én szintén egy magyar diák felesége vagyok, aki most jött és mi szívesen elfogadnánk az asztalt. Térült-fordult és már hozta is. Na ezen szoktunk már enni a konyhában, és mivel kicsit szűkös a hely, jó lenne ha lekerülne a szárító. Ja, és az asztal 30 dollárra volt meghirdetve a székekkel. Mikor Máté mondta, hogy épp biciklit indultak venni, akkor persze kiderült, hogy az is van neki! És nemrég még otthon azon tanakodtunk, hogy majd tejfölös poharakból fogunk inni és a gyerekeink is azzal fognak játszani! És még a mai nap fontosabb eseményei. A lányokat átköltöztettök a rózsaszín szobába, ma éjjel már ott alszanak. Zolinak megvolt az első hivatalos órája az iskolában. Kaptam egy 8 dolláros akciós kézi habverőt, hogy tudjak majd alkotni a konyhában, de leginkább Emesének tortát sütni a szülinapjára és a boltba a pénztárnál egy ismeretlen vásárló férfitól a lányok csak úgy kaptak egy-egy mini snickers csokit! Ez Amerika J

BEMUTATKOZÓS PARTI NÁLUNK

Vasárnap délutánra egyszercsak szerveződött egy összejövetel nálunk ismerkedés és köszönet céljából a sok segítségért.  A társaság nagy része délelőtt közösen kirándult, de mi autó és gyerekülés hiányában, nem vettünk rajta részt. Igaz, ezt a problémát is megoldották volna nekünk, mert ugye itt nincs lehetetlen kérés, de mi inkább nem vállaltuk be. Szóval úgy volt meghirdetve, hogy mindenki hoz valami kaját és akkor minden sima. Mi Andival egy kis fasirttal és salátával készültünk, de hát ugye a többiek nem háziasszonyok lévén buli kajákat hoztak, ami összességében felért egy kulináris utazással. Egyik részről mi ilyeneket otthon se nagyon veszünk, másrészről jelenleg minimálprogramon vagyunk és harmadsorban, mert itt ugye semmi nem az, aminek a neve után elvárhatjuk tőle. Gondolom nem okoz senkinek meglepetést, hogy  a lányok ötórától este tízig folyamatosan ettek és Emese a fogmosásnál panaszkodott, hogy éhes! Ez viszont számomra már tényleg rejtély! Miket is hoztak? Egy nagy zacskó bébirépát és kukoricachipset, hozzá kétféle mártogatóssal, kekszet, mogyorót, pocorntot... Az utóbbi érdekessége, hogy itt a mikrón van egy külön popcornt gomb/ funkció. Na gondoltam ezt ki kell próbálni. Hát, tökéletes lett! Kb. öt szem nem pattogott ki, ami otthon nekem szinte lehetetlen elsőre! Éljenek az amerikai mikrók! Az italok szintén megérnek egy bejegyzést, azaz a sörök, de ebben a témában Zoli az illetékes! A legdurvább kaja az a lime-os tortilla chips. Hát ilyet soha! Mint egy szúnyogriasztó! Brrrr.... A többieken kívül érkezett még két doboz gyerekruha, a gyülekezetből, ismeretlen felajánlótól! Már hallottam róla, hogy kapni fogunk, ezért mindenfélére fel voltam készülve. Vagyis nem! Itt a kirakós ruhák, nem olyanok, mint otthon. Kinyúlt, kifakult, ilyen-olyan holmi! A legtutibb, cukibb, márkásabb lánykaruhák. Igaz, hogy 18-24 hónaposra valók, de azért így is találtunk benne jókat. Nóri a korához képest elég magas, de vagy 10 nadrág jó lesz rá. Emese lelkesen nézegette, hogy neki melyik lehet való, így másodjára átválogatva végül neki is kiszedtem belőle halásznadrágokat, amit ma már lelkesen fel is vett. A maradék pedig ment Rebeka babának, mert ugye ő még csak egy éves múlt. Ha ezt tudtam volna, Nórinak nem pakoltam volna, ennyi nadrágot... De köszönet ismét a gondviselésért! Ja, és ha nem kellettek volna, akkor ment volna a csomag a vöröskeresztnek! És kik is voltak itt, hogy egyszer név szerint említsem a segítőinket: Noémi, Máté, Tamás, Csanád, Balázs, Ágó, Réka és Miki és ehhez jöttünk még Mátéékkal mi. A többiekről csak annyit, hogy fantasztikus ember valamennyi, ahogy hozzáállnak a dolgokhoz, amiért segítik egymást és minket is, hogy nincs önzőség és furakodás közöttük, no és persze, hogy valamennyien imádták a kicsitket. Hol az egyik, hol a másik simogatta, dögönyözte őket, vagy éppen épített vagy beszélgetett velük. Szóval jó kis összejövetel volt ez  így elsőre.

FÉNYKÉPEK ITTHON + KÖRNYÉK

Környék:
https://picasaweb.google.com/100722983911886844735/Aug2011Kornyek

Itthon:
https://picasaweb.google.com/100722983911886844735/Aug2011Itthon

MAGYAR MISE

Vasárnap délelőtt elsétáltunk magyar misére, csak katolikus templom van, egyelőre ezt választottuk. Nagyon kedves kis templomban voltunk. Kicsi volt, jó, hogyha 100 fő befér max és teljesen középkori hangulata volt a téglafalakkal és fagerendákkal. Körülbelül 20-25-en voltunk, mindenki tudta, hogy kik vagyunk, hiszen Ők is gyűjtöttek bútorokat, kiegészítőket a lakásunkba. A mise teljesen más volt mint egy református Istentisztelet, de a hely és az atmoszféra magával ragadt. Egy lengyel pap tartotta angol nyelven, az énekek magyarul voltak, és Miki a lakótársunk olvasott fel igerészeket. Mindez pedig 7-8 ezer kilométerre történt Magyarországtól. Hihetetlen, ahogy ez a kis közösség így megőrzi magyarságát és ahogy ragaszkodnak hozzá.

A mise végén kihívtak bennünket a szószék elé, mint új érkezőket. Bemutatkoztunk, hogy kik-mik vagyunk és megköszönhettük a sok segítségüket. Utánna még beszélgettünk a templom előtt, jövő héten is várnak minket!

MOSÁS

Mint látjátok mostanában elvagyok maradva, így a pénteki eseményekről még csak most számolok be. Még mindig nincs mosogépünk, azaz Zoli már kinézett egyet a neten, csak az a baj vele, hogy nem tudjuk elhozni, mert se a tulajnak, se nekünk nincs akkora kocsink, amibe beférne. A koszos ruha viszont csak gyűlik-gyűlik... De Csanádtól kaptunk egy felajánlást, miszerint szedjük össze és nála kimoshatjuk. Ha már lúd, akkor legyen kövér... megkértük, hogy amíg megy a gép legyen szíves elvinni minket egy olyan boltba, ahol háztartási dolgokat lehet  venni. Első körbe végigvezetett minket a parókián, ahol többen laknak szintén magyar diákok, majd begyűjtöttük a felajánlásokat tőle, azaz kenyérsütőt, konzervnyitót, vállfákat. Áttettük a ruhákat a szárítóba és beinditottunk egy újabb adagot. Még kicsit a mosásról. Ismét ne otthoni gépekre gondoljatok ami épphogy befér a  fürdőszobában, hanem mint a filmekben, az alagsorban ipari méretűekre. A szépen színek szerint szétválogatott ruháimat betéve a gépbe pöttömnyinek tűntek. Csanád persze megnyugtatott, hogy itt minden csak az első mosásig fog, és ő simán beteszi a fehér inget a farmerrel, de azért én ezt nem mertem bevállalni. A másik érdekesség, hogy itt a mosás 18+5 perc és a szárítás a másik gépben kb. 70 perc. Az otthoni géppel 2,5 órát szoktam mosni és az egy rövid program. Persze a ruhákat szárításnál is mindenféle állapotban össze lehet tenni, de az már nem olyan ijesztő, maximum nem száradnak meg egyszerre. Vissza a vásárláshoz! Több boltot is terveztünk megnézni, de végül csak egyig jutottunk. Egy tescoszerűt választottunk, ahol végre meg tudtuk venni a szemeteskukát és a vízszűrő kancsót. Ez életmentő volt, mert itt borzasztó a víz. Szörnyű az íze, mert telenyomják mindenféle vegyszerekkel. Elméletileg még senki nem lett beteg tőle... Este mikor meghoztuk Zoli is csak ivott-ivott... A kenyeret és a kalácsot azóta csak házilag csinálom, semmi bolti szivacs! Az első igaz csak fél adag volt, de mindet megettük egyszerre vacsorára. Ma már magokat, jó sok élesztőt is bevásároltam hozzá! Szóval hála és köszönet Csanádért!

ORIENTÁCIÓ

Véget ért az orientációs programom, tökéletes volt! Minden jótanáccsal elláttak minket, szabadon kérdezhettünk és közben megcsináltuk vagy elindítottuk a legtöbb hivatalos dolgot (diákigazolvány, bankszámla, biztosítás stb)

Maga az orientációs program minden nemzetközi diáknak szólt. Rajtam kívül egy lány volt még aki graduate képzésen van, mindenki más 17-21 éves. Teljesen más világ! Nem érzem, hogy ez olyan régen lett volna, vagy talán eddig nem éreztem. Egyik legnagyobb probléma például az volt, hogy Európában 18 év fölött lehet csak alkoholt fogyasztani, itt pedig 21 év a korhatár. A kérdés, hogy hogyan fognak alkoholhoz jutni és bulikba menni és még ott is valahogy kijátszani ezt a szabályt a legkardinálisabb problémakörnek bizonyult. Természetesen nem tanároktól kérdezgették ezt, de szerencséjükre a campus tour (járjuk körbe az iskolát túra) –t vezető sráctól, aki már 3 éve van itt és 21 lett nagy megnyugtatást kaptak J

Szerencsére ezen kívül is választ kaptunk a legtöbb kérdésünkre és közben sikerült összebarátkozni az international office (nemzetközi tanulmányi osztály) dolgozóival. Hosszú távon ez biztos jól fog jönni, de már kiállították a papírt a Social Security Number igényléshez (TB kártya szerű dolog), hogy munkát tudjak vállalni a campuson.

Emellett különböző programokat szerveztek és végig kajáltattak J

ELMÚLT KÉT NAP

Erősen el vagyok maradva az írással, mert kicsit sűrű itt az élet. Mióta kint vagyunk angolul szinte nem is beszéltem, viszont magyarul annál többet. Szerintem a lányok sem nagyon érzékelik, hogy olyan környezetbe vagyunk, ahol az emberek más nyelven beszélnek. A kedd esti palacsintázás elmaradt, mert nem sikerült teherautót szerezni, de a palacsintákhoz nem nyúltunk, elmentettük a hütőbe. De másnap mikor megérkeztek a fiúk, nagy sikere volt. Igaz  turmixgépből öntve és szögletes serpenyőbe sütve össze-vissza méretűre sikerült, de ez nem zavart senkit. Közben megérkeztek Mátéék is (Máté, Andi és Rebeka, a másik család akikkel egy házban lakunk) és így már tényleg sokan lettünk, de még mindig elég nagy volt hozzá a fenti szint is. J Szóval megismertük a segítőinket, akik hihetetlen emberek. Bármilyen kérésünkre elsőre ugranak, felajánlanak, elintéznek és persze mindenről rendelkeznek infóval. Mosógép hiányában így most igénybe is vesszük őket és reméljük a következő adaghoz, már a sajátunkat használhatjuk. Az időben kelésnek is megvannak az előnyei, mert aki korán kel, kukásautót lel. Azaz egy hatalmas szemétszállítót gépet, mint ahogy már a fotón is láttátok. Itt is van szelektív hulladékgyűjtés, viszont nem kell elvinnünk és bedobnunk a tartályokba, hanem erre van egy külön láda, amibe válogatás nélkül gyűjthetjük a papírt, üveget, műanyagot stb. és ezt is a nagy szemetes mellé kitéve egy másik kocsi szintén elviszi. Az a tény, miszerint amerikában nincs kisbolt egy hét alatt megdőlt. Ezzel azért rendesen rámijesztettek, de most hogy már tudom, hogy ez nem igaz sokkal konfortosabban érzem magam. Szerda reggel ismét sétára indultunk a lányokkal, szigorúan más irányba, hogy megismerjük a környéket. Két sarokkal arrébb felfedeztük a tűzoltóság épületét, ahonnan éppen indult villogva, szirénázva egy kocsi. Persze előtte a tűzoltók lelkesen integettek nekünk. Elutaztunk otthonról, két átszállással, három repülővel, hogy ismét egy tűzoltóság mellé költözzünk. JÉs tovább sétálva, mit találtunk??? Hát nem egy kisboltot? Azaz nem is kicsit. Van itt minden, ruhák, iskolaszerek, játékok, kertidíszek, konyhai eszközök... És közelebb van, mint otthon a Kaiser’s. Igaz friss zöldég és gyümölcs nincs benne, de hát ne legyünk telhetetlenek. Másnap vissza is mentünk Zolival és megvettük az iskolás dolgait. Alvásidőbe Zoli itthon volt velünk, így vigyázott a lányokra. Kimenőt kaptam és egyedül indultam nézelődni, vásárolni, mert a készletünk még mindig hiányos. A következő nagyobb bolt 10-15 perc sétára van tőlünk, de az odavezető út is tele van számos látnivalóval, könyvesbolt, fodrászat, mosoda, múzeum... szerintem aki látott, tuti hogy levette, hogy nem idevalósi vagyok, mert össze-vissza forgolódtam, nézelődtem és mindent elolvastam. A boltba megérkezve ismét újszülöttnek éreztem magam. A zöldség és gyümölcsválaszték felért egy piaccal. Akár csak almából 4-5 fajta volt és ez minden másra is igaz volt, paprika, paradicsom, banán és még számos ismeretlen dolog is, aminek még a nevét sem tudtam. Bevallom háromszor oda-vissza végigmentem a bolton, mire nagyjából megtaláltam/felismertem amiket kerestem. Persze itt sincs minden. Az üzlet fele itt is számunkra ehetetelen színű és túlcukrozott ételnek nem is nevezhető vacakból állt. Zoli még nem volt ilyen méretű boltba, így ő is döbbente nézte a hatalmas kiszereléseket, a szőlőszirupot és társait. Ennek ellenére jól bevásároltunk és ebédre sikerült is egy itthoni ízlésnek megfelelő lencsefőzeléket készíteni. Az az éredekes, hogy az alapélelmiszerek nem drágábbak, mint az itthoni vagy akár olcsóbbak is. A zöldség, gyümölcs az ami húzosabb és a kenyeret nem említeném igazából kenyérnek. Minden zacskózva, a legtöbb szeletelve, a sötét színűek is borzalmas dolgokat tartalmazva, pl. guar gumi, ami mit is keres egy kenyérben? Ropogós héjjú, frissen illatozó péksütivel itt kint nem találkoztam még eddig. Mindent úgy kóstolgatunk, mint egy csecsemő és fedezzük fel az új ízeket, állagokat, amikkel eddig még nem találkoztunk. Tegnap meglátogatott minket egy másik jótevőnk, Kati és Misi a kisfia, mint utóbb kiderült tőlük van a porszívónk, a felfújható ágyunk és még sok egyéb is. No, de most sem üres kézzel jött, három doboznyi játékkal és egy kis mosószerrel állított be. De ne akármilyen régi játékokra gondoljatok. A legtutibb dupló, fa formabeillesztősök (7 db) és egy játékállvány, aminek minden oldalán más van. A lányok odavannak érte, Emese már ügyesen kirakja, összeilleszti őket. Kati eredetileg ágyat jött szerelni, ezeket csak mellékesen hozta. Persze hozzátette, hogy ha ezeket megunják, akkor majd hoz még másikakat, csak nem akart annyit ránk zúdítani. A szerda esti szállítmányt is elfelejtettem eddig említeni. Megint annyi mindent kaptunk, hogy még felsorolni is nehéz. Az emeletere hozzánk felkerült egy kis kovácsoltvas dohányzóasztalka üveglappal, egész jól mutat a sarokgarnitúrával. Lentre jött kanapé, fotel, székek, több doboz konyhai eszköz. A tulajunk is itt volt tárgyalni, szerződést aláírni és ő is hozott ezt-azt, no de nem akármit. Egy teljesen új melegszendvics sütőt, turmixgépet, lábasokat, de nem ám csirbe-csubát. Rendesnek tűnt, megegyeztünk vele, hogy mit fognak majd ők megcsinálni, mire számíthatunk és mi az ami a mi részünk. Lehet, hogy még egy festé befigyel. J

MÉRETEK

A tejet és a kakaót (chocolate milk, kakaószerű, csak édesebb) gallon méretben vesszük 3,78L, van kisebb is, fél gallon, de az a gallonos árának kb 80%-a, szóval megéri megvenni a nagyot.
Alapvetően minden nagy, a legkisebb sószórós asztali só 74 deka volt, rizsből sikerült egy 2,3kg-osat venni, de 9,1kg-os volt a legnagyobb :)
Húsból 5-10 kilós darabokat lehet venni, ha például megkívánnánk egy sertésoldalast, akkor be kellene vásárolni rendesen :)
Szerintem itt nem is a távolságok miatt kell csak kocsival menni bevásárolni, hanem a súlyok miatt!
(a konyhában szerencsére ezekhez méretezett gépek is vannak)

Ezen kívül is nagyobb minden, szélesek az utak, nagyobbak az autóik, ez például egy kukásautó, de egy erőgépnek is beillene

KÉSZÜL A PALACSINTA

Sütnek a csajok!

(érdemes megnézni, hogy milyen brutál mérete van a gáztűzhelynek...)

SZERELŐK

Ma ismét Emese ébredt elsőnek, úgy tűnik hozzá kell szoknom a fél hetes kelésekhez. L De ez ma jól jött, mert kinézve az ablakon munkásokat fedeztem fel, akik be akartak jönni. Zolit gyorsan kiugrasztottam az ágyból, mert ő még szundikált és kiderült, hogy a tulaj emberi jöttek. A lenti szintre is hoztak, hűtőt és tűzhelyet és mikor kértük, hogy nézzék meg a mosogépet is, miként lehetne beüzemelni, mert lassan szükség lenne rá, kiderült, hogy fent nem lehet használni. Viszont az, hogy levitték a földszintre, az életébe került, mert most kiszuperálva áll az udvaron. Szoltunk még a csengő, az ablakok, a víz miatt és mondták, hogy majd fél óra múlva jön valaki. Ez persze több idő volt, ezért itthon töltöttük a délelőttöt, de megérte. Jött tényleg valaki, aki forróvizet varázsolt, megbügykölte a vizet, azaz most folyik végre a kívánt mennyiségben, viszont a zuhany tekerőgombjai eltűntek a fürdőből. Mondott hozzá valamit, amit nem értettem egészen pontosan. Hozott elemet a csengőbe és a teherautója tele van új ablakokkal. Noémi szerint a verandánkat és a lépcsőjét is ki fogják cserélni, mert elég korhadt a fa és a tetőt is megjavítják a beázás miatt. Igaz most két napja hatalmas eső volt, de én semmit nem tapasztaltam. Egy festést még jó lenne kialkudni tőlük. De éljenek a szerelők! J

MIT IS ESZÜNK?

Aki ismer, az tudja, hogy ez nálam központi téma. Biztos vagyok benne, hogy a szülőket is megnyugtatja, ha egy kicsit írok erről, akit viszont nem érdekel, nyugodtan ugroja át ezt a bejegyzést. Több forrásból is élünk, ennek köszönhetően elég változatosan étkezünk. Az egyik a repülőgépekről összszedett finomságok: sós és édes kekszek, perecek, mogyorók és társaik. A másik, amiket Zoli hozott az orientációs napjairól: piskótaszerű süti és szintén nem túl egészséges rágcsák. A harmadik pedig a Noémi és általunk bevásárolt ételek kombinációjából szerkesztett ebédek és vacsorák. A reggeli általában tej (aminek itt teljesen más íze van és hatalmas mennyiséggel rendelekezünk a 4 literes kiszerelés miatt) és valamilyen gabonapehely. Zoli otthon ilyesmit sosem evett velünk, de itt ő is beállt a sorba. Az ebédek egyfogásosak és egy-két alapanyagból dobom össze őket.(tészta, borsó répa, rizs, hús, fokhagyam, tojás) A lányok lelkesen eszik, mert ugye a gyerekek egyébként sem igényelnek bonyolult ételeket. Utána  az egyik családtól kapott pónis finomság következik, ami kicsit gumicukorra hasonlít, de nem átlátszó. Uzsonna és tízórai alma, banán és Nóri nagy örömére rengeteg bébirépa (itt tisztítva, zacskózva kapható), ragaszkodva ahhoz, hogy itt is egyenek egészséges dolgokat és végül a vacsi valami szendvicsféle egyenlőre mindennap uborkával. JA mai nap egyik öröme, hogy Balázséktól kaptunk pár lábast és így már nem serpenyőben kellett tészát főzni és tésztaszűrőt is ami szintén megkönnyítette a dolgomat. J A vágókés is nagy segítség a kenőkéshez képest, igaz még fakanál és merőkanál hiányában mindent evőkanállal készítek. Ma estére már vendégeket várunk, érkezik egy újabb szállítmány bútor és egyebek és végre megismerhetjük a többieket is, akik segítettek nekünk. Palacsintát tervezek nekik készíteni, amihez Miki ígért egy turmixgépet, hogy legalább a tésztát ki tudjam keverni, mert ugye kanállal és villával elég nehéz lenni. Remélem nem felejti el, mert akkor gondba lennék mivel várjuk őket. Az otthoni életből a piac hiányzik a rengeteg friss zöldség és gyümölcsével, de majd itt is megkeressük hova bújt el és ha már kocsink is lesz, akkor semmiben nem szenvedünk hiányt. A helyi ételekről egyenlőre csak Zoli rendelkezik infóval, ezért ebben a témában még folyt. köv.

MŰKÖDNEK A FÉNYKÉPEK! NÉZHETITEK!

ELSŐ SÉTA

Zoli már korán reggel elment az iskolás programjára és csak este 7 körül jön. Teljesen mintha otthon melóba ment volt. A lányok jó korán keltek, de még nem indulhattunk útnak, mert új lakotársaink Réka és Miki még aludtak és csak egy kulcsunk van a házhoz. Tegnap érkeztek Buffaloba. Az egyik szobába most ő költöztek be.  Valószínüleg 3-4 hónapig lesznek velünk. Miki lassan befejezi a suliját, Réka pedig most érkezett a három hónapos kórházi gyakorlatára. Miki egyébként kollégumban lakik, de a barátnőjének szüksége volt szállásra. Azt mondták szinte csak aludni fognak idejönni hozzánk, de mi napközben is örülünk nekik. J) Szóval miutána elmentek, mi is felkerekedtünk és egy nyomtatott térkép alapján elindultunk egy közeli parkba. De csak két házig jutottunk, mert  a szomszédban éppen valami költözés féle lehetett és kitett az utcára ezt-ezt. Találtunk két kis asztalkás szekrényt és egy fürdőszobába illő fehér szekrénykét. Jó helyen, jó időben és persze jó méretekben, mert ugye egyedül el sem bírtam volna őket. Gyorsan felhordtam őket a teraszra és mikor hazaértünk felküzdőttem őket az emeletre. Az egyikből a lányoknak lett „dolgozó” asztalka, az otthonról elhozott fellépők pont jó méretű székecskék hozzá. A másik asztalból pedig hifi és tévétartó lett. Majd lefotózom őket, de Zoli elvitte magával a gépet. A lányok boldogan takaríották őket és szerintem teljesen tutisak lettek. Simán megtaláltuk a parkot és a játszóteret is, de ez nem olyan jó, mint a közeli, nagyon koszos volt és nem olyan szép helyen. De sajnos nem maradhattunk sokáig, mert jött egy fekete hajléktalan és az egyik padra letelepedett. Jobbnak láttam eljönni, de igazából ránk se nézett. Továbbsétálva viszont találtunk egy kisboltot, ami ugye errefelé nem szokott lenni és ennek örömére gyorsan be is mentünk. Vettünk egy mini instant kávét, ami ugye itt egészen fura méretű és egy rovarírtót. Útközben akikkel találkoztun, fehérek, feketék, munkások mindenki köszönt nekünk és a How are you? kérdést elmaradhatatlanul feltették nekünk. J Emese már meg is kérdezte, hogy most angolul beszélünk velük? Az utcakép teljesen más, mint az itthoni. Majd erről is csinálunk fotókat. A házak előtt nincsenek hatalmas kerítések, hogy azt sem lehet tudni, hogy mi van mögötte. Itt minden nyitott, maximum egy derékig érő kerítés van és ki van pakolva mindenféle a kertbe és a teraszokra is: törpék, csobogók, virágdíszek, kertigrillek, lámpák, székek, asztalok. Persze sok helyen az is szerepel, hogy melyik biztonsági cég védi a házat. Hatalmas gesztenye és tölgyfák vannak, minden zöld és virágos. A mókusok mindenfelé szaladgálnak és rengeteg kismadár is van. De persze már érződik az ősz hangulata is a sárguló, hulló levelek miatt. Nekem még szoknom kell az utcán a mindenféle színű és „formájú” embereket, de Noémi szerint egy cseppet sem kell aggódni miattuk, mert ez itt teljesen természetes. Senkibe nem kötnek bele és nem bántanak senkit, mint nálunk otthon a ... Ami még furcsa a hullámzó erősségű kabócák zenéje. Olyasmi, mint a tücsök ciripelés, de néha iszonyatosan hangos, olyasmi, mint mikor a szomszéd felújít valamit. Ennyi volt a csendespihenő. A lányok felkeltek, megyek...

VÁSÁRLÁS 2.

Nehéz megírni mindazt ami történik velünk, mert a lányok lekötik minden időmet, ha pedig Zoli is  velünk van legtöbbször ő használja a gépet, mert most még szinte mindent azon tudunk intézni. No, de vissza a vásárláshoz. Szóval Balázs elvitt egy közeli boltba, ami méretre hasonlít az otthoni intersparhoz, csak valahogy mégis több áru van benne. Úgy éreztem magam, mint egy öt éves akinek az anyukája ad egy listát, hogy na most akkor csinálj egy nagybevásárlást. Kb. 10 márkát ismertem fel, ami itthon is kapható ilyen formában és csomagolásban, de a többi teljesen idegen volt. Kiváltottunk egy kártyát, amivel bizonyos sajátmárkás áruk kedvezményesen vásárolhatóak meg, így már a választásnál ezt is figyelembe kellett venni. Leginkább az ár dominált a döntésben, de azért Balázs sokat segített abban, hogy mit nem szabad venni, mert tele van vízzel, tartosítóval vagy más mesterséges anyaggal. Az árubőség utána a kiszerelések voltak megdöbbentőek. Minden gigaméretekben kapható pl. 4 literes tej, 10 kilós rizs. Persze kisebbeket is lehet venni, de egyérelműen a nagyobbaknak kedvezőbb az ára. Azt már itthon is tudtuk, hogy vagy nagyon pocsék vagy nagyon drága a pékáru, de ez azért élesben mégis meglepett. Vagy annyira szivacsos a kenyér, hogy ujjnyi vastagságúra össze lehet nyomni, vagy pedig megfizethetetlen az ára, értsd ez alatt 2000 Ft/kg vagy 80 Ft/db a zsemle. Egyre biztosabbak vagyunk egy kenyérsütőgép vásárlásában. Az egészségtelen árukból szintén dömping van, a hihetelen rózsaszín és zöld gabonapelyhekből, cukrokból és egyéb finomságokból. Itt is lehet készen kapható tortákat venni, mint pl. a Corában, de itt ezek formatervezttek hercegnősek, focipályásak, fejdíszesek, hatalmasok és Balázs szerint iszonyat édesek. Már korábban is említettem, hogy itt a mértékegységek is másak, nem kiló és liter van, így nem elég a dollár forint átváltásának folyamatos számolása, de még a mennyiségeket is folyamatosan váltogatni kell. Nő létemre az első vásárlásban teljesen lefáradtam, de Balázs megnyugtatott, hogy ő is és mindenki más is így kezdte. J

ZOLTAN – SOUNDS LIKE A SUPERSTAR :)

Ma kezdődött (vasárnap 16:00) az iskola egy orientációs programmal a nemzetközi diákoknak. Tényleges majd egy hét múlva fog megkezdődni, gyorsan történnek a dolgok. A suliba kis sétával és metórval mentem. 25-30 perc. Nem is tudtam, hogy van metró, ameddig a google útvonaltervező ki nem dobta. Egy menetjegy 1,75 dollár most még nem tűnik vészesnek, hasonló mint otthon.

Rájöttem, hogy nagyon jó környéken lakunk, egy kertesházas rész szélén. Az első kereszteződésnél pedig vált az utcakép, belvárosiasabb lesz, templomokkal, színházakkal, kis specializálódott boltokkal. Már várom, hogy felfedezzük a csajokkal!

 Az iskola campusa hatalmas területen fekszik, a füves részeket régi és új épületek törik meg, érződik az iskola 140 éves hagyománya, de a modernitása is. A tégla és modern épületek teljesen összepasszolnak és körbevesznek egy gyönyörű templomot.

Az orientáción főleg a heti programunkat ismertették, hogy miket fogunk csinálni (diákigazolvány, nyelvi teszt, bankszámla nyitás, városnézés, tanulmányi tanácsadás stb). Volt egy grillvacsora és kötetlen beszélgetés, most már jobban feküdt az angol is.

Az egyik szervező lány volt jófej, azt mondta, hogy nagyon tetszik neki a nevem és, hogy ez egy gyakori név-e. Amikor először olvasta a listán akkor az első gondolata az volt, hogy „Zoltan, sounds like a superstar” - Zoltan, úgy hangzik mint egy szupehős neve, aki letépi az ingét és alatta ruháján megjelenik egy Zoltan a szuperhős felirat. 

FÉNYKÉPEK-UTAZÁS

https://picasaweb.google.com/100722983911886844735/August21201102

MIT IS CSINÁLUNK?

24 óra nem tűnik soknak, de most az életünk kerete változik meg ennyi idő alatt. Másik kontinensre helyezzük át az életünket, családostól, sok utazással és sok várakozással.

Hónapok óta készültünk rá, hol aktívabban, hol csak háttérben más dolgok mellett, volt amikor nagyon hittünk benne, volt amikor szinte feladtuk. Ugyanakkor mindig haladtunk lépésről lépésre minden kisebb-nagyobb akadály elgördült. Viszont csak a családi búcsúzkodások végén kezdtem el igazán érezni, hogy ez az egész most kezd el igazán történni.

A repülőn Amszterdamba pedig azt beszéltük, hogy ez most mi, kicsit olyan mintha egy film vagy színdarab lenne, fogjuk két lányunkat, 4 bőröndöt 4 kézipoggyászt és megyünk. Hétfőn még jól fizető állásom volt, most pénteken pedig megváltoztatjuk az életünket. Mit is csinálunk? 

A tények semmitmondóak, kiköltözünk, Buffalo-ba, az USA-ba másfél évre, elvégzek egy MBA képzést, angolt tanulunk, beilleszkedünk egy másik világba.

A lényeg pedig nem ebben van, nem mi vagyunk a cselekvők ebben a történetben, mi követtük, követjük az eseményeket és bízunk, hogy jó úton járunk, titkon tudjuk, csak magunknak se merjük kimondani :)

Hála Istennek valahogy összejött ez a lehetőség, már most nagyon sok értékes emberrel találkoztunk ezzel az alapítvánnyal és útunkkal kapcsolatban. Olyanok is segítenek, akik soha nem is találkoztak velünk. Úgy érkezünk meg kinti lakhelyünkre, hogy egy magyar diák segtségével a helyi magyar közösség szerezte meg végül a lakást, amit ki tudunk bérelni, összedobtak bútorokat, evőeszközt, ágyneműt,a jelenlegfi kinti diákok takarították ki és rendezgették össze a dolgokat, de ki tudja, hogy mi más vár még minket, nehéz még ezt most megmondani a Detroiti váróteremből...

Pár órával ezelőtt, a Detroiti amerikai beléptetésnél sikerült elbizonytalanítani az immigration officer-t is. Amikor azt kellett mondanom, hogy teljes tandíjmentességet kapok a programra, és hiába kérdezgetett de ezt se munkával se kutatással, és semmi más spéci dologgal nem törlesztem az iskola felé, egyszerűen visszatérek Magyarországra és vmit kezdek a megszerzett tudással, új szemléletekkel...

Ez az önzetlenség még az immigration officer-nek is elképzelhetetlen volt, megmaradtunk a papírmunkánál a pecsétet megkaptuk.

Az,  hogy mik fognak következni nem tudjuk, próbálunk nyitottak maradni és minél több dolgot befogadni és megélni...

VÁSÁRLÁS 1.

Mielőtt vennénk bármit is megkérdezzük, hogy van-e valakinek. Ez így elég furcsán hangzik és persze nem is vagyunk hozzászokva, de megnyugtattak, hogy mindenki így kezdi. Tegnap Zoli elment Balázzsal egy mikróért és azon felül kaptunk még egy minihifi, egy tv-t, egy zenélő játékbuszt, finomságot a gyerekeknek és még valami kanapé is érkezni fog. Ha pedig már ott voltak, akkor egy finom ebédet is kaptak J, és más lehetőség is felmerült még. Balázsék (Balázs, Máté és Noémi) összeszedett nekünk még vasalót és álványt, lábasokat, vágókést, és már megigértek konzervnyitót, sütőpapírt, térképet is. Még egy ruhaszárító állványra lenne szükségünk, de hátha abból is befut egy. No, de azért tényleg meg kell venni valamit és ebben Balázs volt a nagy segítségünk. Zolival intéztek egy helyi mobilt és egy mobil internetet, amíg nem derül ki biztosan hol leszünk hosszútávon. A telefonálás esetén mindkét félnek fizetnie kell a hívást. De persze ehhez is vannak más lehetőségek. Amerikán és Kanadán belül a gmailen keresztül ingyen lehet telefonálni és akkor csak a hívott félnek kell fizetnie, de mivel már van netünk így az itthoni fél ingyen hívhatja a másikat és már ezen is tudunk valamennyit spórolni. Este én is kipróbáltam. 

ITTHONRÓL

Az utolsó utat egy igazán kis géppel tettük meg, egymás mellett csupán két-két szék volt. Ez volt a leglátványosabb repülés, a fülem meg sem érezte, teljesen sötét volt már és a város fényei apró gyöngyökként ragyogtak. De ekkorra már annyira elfáradt mindenki, hogy még felszállás előtt elaludt. A váróban már mosolyogva fogadtak minket a fiúk, Balázs és Benedek, két kölcsön kocsival jöttek ki elénk. Az egyiket az alapítvány elnökétől, a másikat Noémitől a főszervező-fősegítő lánytól kapták kölcsön. A csomagjaink is hiánytalanul megvoltak, de azért egy-két bőröndött megviselt az utazás. Hazahoztak, végigvezettek a házon és magunkra hagytak minket pihenni. Gyors fürdés után még estimese következett, de a mesélés közben Zoli saját maga is majdem elaludt. Amíg írok Balázs segít Zolinak a telefon és internet vásárlásban, Emese legózik és Nóri még alszik.

Itten idő szerint 6.45-kor Emese kelt elsőnek. Ketten végigjártuk a házat, minden ablakon kinéztünk, mert rengeteg van, felmértük, hogy hol is vagyunk. Nappalai fényben azért már barátságosabbnak látszik minden. Láttunk mókusokat szaladgálni a fákon és a háztetőkön, a házzal szemben egy jó kis vadgesztenye fát és néhány színes szélforgókat, ami gyerekekre utal. A házzal kapcsolatban vegyes érzéseink vannak. Kívülről talán a leglerobbantabb az utcában. Két színtes, de mi már este a tetőteret választottuk. A fenti szintnek is rendes belmagassága van és igazán hatalmas, a sok ablak miatt pedig jó világos. A falai rászórulnának egy alapos festésre és a mindenhol süppedős padlószőnyeg van és ki is kellene takarítani rendesen. Ezektől eltekintve a fenti rész teljesen lakható. Az ablakai rendesek, a legtöbbön szunyogháló is van. Egy kómódon kívül szekrények nincsenek, de úgy tűnik eredelig sem nagyon voltak, mert minden szobából kis gardróbszerű helység nyílik. Jó sok mindent összeszedtek nekünk a magyarok még felsorolni is nehéz: asztalokat, székeket, kanapékat, matracokat, ágyat, hűtőt, mosó és szárítógépet, porszívót, rengeteg ágyneműt, törölközőket, konyhai eszközöket, autósülést, hintaszéket és még egy feldíszitett karácsonyfát is J A fenti szinten a konyha is használható és a fürdő is rendben van, de a lenti rész miatt kérdéses, hogy tudunk-e itt hosszútávon maradni. A ház tulajdonosával és a másik családdal megbeszélve együtt fogjuk kitalálni, miként legyen tovább.

Reggeli után egy kis sétára indultunk mikor tőlünk nem messze találtunk egy kis játszóteret, amit egy iskolához tartozik, de be lehetett menni. Mikor már éppen indultunk volna megérkezett két apuka két-két kisgyerekkel. Rögtön elkezdetek velünk beszélgetni és olyan jól összebarátkoztunk, hogy megadták a telefonszámukat is ha bármi segítség kell. Az egyik család nem is amerikai, csak 95 óta laknak itt, a másik család pedig most jött vissza Sanghairól.  Kiderült az is, hogy nem olyan messze van egy park  másik játszótérrel és egy bolt is. Az első ebédet is megfőztük már és Balázs pont a tálalásra érkezett, így már meg is tudtunk hálaként vendégelni valakit. Mert ugye a hűtő is feltöltve várt azokkal, amiket még itthonról kértünk.

Az időeltolódást nem igazán érezzük meg, már az otthoni menetrend szerint működnek a gyerekek. A lányok jókedvűek és huncutok, szerintem élvezik, hogy itt vagyunk. Játszanak, tornászkodnak, szerintem semmiben nem szenvednek eddig hiányt. Most már várjuk vissza Zolit, hogymit sikerült neki intéznie.

UTAZÁS

Detriot helyi idő 20.20, otthoni 2.20. Most jutott csak egy kis idő arra, hogy írjak, mert a lányok alszanak. A kilenc és fél órás várakozásból már csak kettő van hátra. J) A mélypont itt ért, a két órás alvás után a hajnal  háromkori kelés most tetőzött, a fáradságtól már rázott a hideg, de életem első Starbuck vaníliás lattéjée életmentő volt. Lehet, hogy rá fogok szokni. J Miközben írok mellettünk sorra szállnak fel a kisebb-nagyobb gépek... mint otthon a 30-as buszok szoktak eldübörögni.

Hálával teli a szívem, pedig még az utazás végén sem járunk. Kishitűségemet megint bizonyítja, hogy elmondani az utazás menetét ijesztőbb volt, mint végigcsinálni.  A lányok a lehető legügyesebben teljesítenek, de azért egy héten belül nem csinálnám újra végig ezt az utat. Ezelőtt sosem repültem, így ennek az élménye is teljesen új tapasztalat számomra. Egy heti rágót már családostul elfogyasztottunk. A felszállással nincs gond, de mikor elkezdünk landolni, az engem  nagyon megvisel. Füldugulás és iszonyatos torok- és fülfájás kíséri és még a leszállás után is több órával nem hallok az egyik oldalon. A  Budapest-Amszterdam távot egy kisebb géppel tettük meg, ablak mellett ülve pazar látvány volt. a kiszolgálás utánozhatatlan amerikai mosollyal kísérve. Ekkor még furán éreztem magam, hogy mit is keresek én itt??? Az egész egy filmjelenetnek tűnt, hogy ülünk a gépen Amerika felé tartva narancslevet iszogatunk. Leszállás előtt Nóri még egy kis tejet kiharcolva elszundít és Emesét is elnyomja az álom, így rákészülnek a következő átszállásra. Két óra ki-bepakolás, sorbanállás gyorsan elment és már ülünk is egy hatalmas nyolcszor hatvanhét üléses gépen. Ez a nyolc és félórás út folyamatos evéssel és alvással telt. (perec, mogyoró, csirke, currysrizs, sós kekesz, sajt, csokis keksz, pizza, fagyi, gyümölcs, gyümölcslé és víz kívánt mennyiségben) Első osztásban fülhallgatókat kaptunk a karfákban lévő rádiókhoz a lányok vagy inkább a mi örömünkre. Ennek a ki-be dugdosása, sztetoszkópként használása az út végéig kitartott. Nóri az öt órás alvásával behozta az éjszakai mínuszait, majd felkelve megette a teljes ebédjét, uzsonnáját és az összes többi finomságot, amit még felszolgáltak a gépen. J) Amerikába való beléptetés egy kis nyűglődéssel telt, de mikor már a böröndöket vadásztuk össze már mindkét lány elemében volt. Nóri már mezítlább szaladgált ez előtérben és csak reméltük, hogy nem fog szokásához híven tovább vetkőzni! J) És ismét itt vagyunk a Detroiti váróban. Az amszterdami az döbbenetes volt! Iszonyatos mennyiségű ember hömpölygött, de mindenki haladt, ment a dolgára, várásoltak, mobiloztak, kígyozó sorokban álltak... mintha egy bevásárlóközpontba belezsúfoltak volna egy repteret. Ehhez képet ez a detroiti teljesen családias, persze itt is vannak futószalagok amin az emberek közlekednek, felettünk alig hallhatóan egy tűzpiros színű kétkocsis vonat közlekedik párpercenkét, de mégis kellemes. A közlekedő szallagot a lányok nagyon élvezik, még szaladgálnak is rajta és feltétlenül azon kell menni, Nóri elötte viteti magát kézben, de előtt lekéredzkedik és ő akar egyedül rálépni. J)

Az emberek sokszínűsége káprázatos!  Leírni nem is lehet igazán. Az első furcsaság, hogy nagyon sokan repülek egészen apró gyerekekkel, sőt nem is eggyel kettővel, hárommal és a legtöbbször CSAK az anyák. De ezt olyan természetességgel teszik, hogy már én is elgondolkozom, mit is furcsállok ezen. Bottal és kézipogyásszal bácsik döcögnek, körömcipőben csajszik nézelődnek. J Szinte minden második ember néger vagy kínai, kávétszürcsölget, vagy iszonyat gyorsasággal beszél.

És végül egy két tapasztalat. A nagygépen ebéd után, kötelező sötétítés és szundi van. J A mosdóban a szappanadagoló is érzékelőre müködik. A wc-nek nincs teteje és fura formájú, az italos palackok 591 ml-esek (1,25 PT) és a gyros szendvicsre hallgató valamit senki sem próbálja ki.