ITTHONRÓL

Az utolsó utat egy igazán kis géppel tettük meg, egymás mellett csupán két-két szék volt. Ez volt a leglátványosabb repülés, a fülem meg sem érezte, teljesen sötét volt már és a város fényei apró gyöngyökként ragyogtak. De ekkorra már annyira elfáradt mindenki, hogy még felszállás előtt elaludt. A váróban már mosolyogva fogadtak minket a fiúk, Balázs és Benedek, két kölcsön kocsival jöttek ki elénk. Az egyiket az alapítvány elnökétől, a másikat Noémitől a főszervező-fősegítő lánytól kapták kölcsön. A csomagjaink is hiánytalanul megvoltak, de azért egy-két bőröndött megviselt az utazás. Hazahoztak, végigvezettek a házon és magunkra hagytak minket pihenni. Gyors fürdés után még estimese következett, de a mesélés közben Zoli saját maga is majdem elaludt. Amíg írok Balázs segít Zolinak a telefon és internet vásárlásban, Emese legózik és Nóri még alszik.

Itten idő szerint 6.45-kor Emese kelt elsőnek. Ketten végigjártuk a házat, minden ablakon kinéztünk, mert rengeteg van, felmértük, hogy hol is vagyunk. Nappalai fényben azért már barátságosabbnak látszik minden. Láttunk mókusokat szaladgálni a fákon és a háztetőkön, a házzal szemben egy jó kis vadgesztenye fát és néhány színes szélforgókat, ami gyerekekre utal. A házzal kapcsolatban vegyes érzéseink vannak. Kívülről talán a leglerobbantabb az utcában. Két színtes, de mi már este a tetőteret választottuk. A fenti szintnek is rendes belmagassága van és igazán hatalmas, a sok ablak miatt pedig jó világos. A falai rászórulnának egy alapos festésre és a mindenhol süppedős padlószőnyeg van és ki is kellene takarítani rendesen. Ezektől eltekintve a fenti rész teljesen lakható. Az ablakai rendesek, a legtöbbön szunyogháló is van. Egy kómódon kívül szekrények nincsenek, de úgy tűnik eredelig sem nagyon voltak, mert minden szobából kis gardróbszerű helység nyílik. Jó sok mindent összeszedtek nekünk a magyarok még felsorolni is nehéz: asztalokat, székeket, kanapékat, matracokat, ágyat, hűtőt, mosó és szárítógépet, porszívót, rengeteg ágyneműt, törölközőket, konyhai eszközöket, autósülést, hintaszéket és még egy feldíszitett karácsonyfát is J A fenti szinten a konyha is használható és a fürdő is rendben van, de a lenti rész miatt kérdéses, hogy tudunk-e itt hosszútávon maradni. A ház tulajdonosával és a másik családdal megbeszélve együtt fogjuk kitalálni, miként legyen tovább.

Reggeli után egy kis sétára indultunk mikor tőlünk nem messze találtunk egy kis játszóteret, amit egy iskolához tartozik, de be lehetett menni. Mikor már éppen indultunk volna megérkezett két apuka két-két kisgyerekkel. Rögtön elkezdetek velünk beszélgetni és olyan jól összebarátkoztunk, hogy megadták a telefonszámukat is ha bármi segítség kell. Az egyik család nem is amerikai, csak 95 óta laknak itt, a másik család pedig most jött vissza Sanghairól.  Kiderült az is, hogy nem olyan messze van egy park  másik játszótérrel és egy bolt is. Az első ebédet is megfőztük már és Balázs pont a tálalásra érkezett, így már meg is tudtunk hálaként vendégelni valakit. Mert ugye a hűtő is feltöltve várt azokkal, amiket még itthonról kértünk.

Az időeltolódást nem igazán érezzük meg, már az otthoni menetrend szerint működnek a gyerekek. A lányok jókedvűek és huncutok, szerintem élvezik, hogy itt vagyunk. Játszanak, tornászkodnak, szerintem semmiben nem szenvednek eddig hiányt. Most már várjuk vissza Zolit, hogymit sikerült neki intéznie.