ELSŐ SÉTA

Zoli már korán reggel elment az iskolás programjára és csak este 7 körül jön. Teljesen mintha otthon melóba ment volt. A lányok jó korán keltek, de még nem indulhattunk útnak, mert új lakotársaink Réka és Miki még aludtak és csak egy kulcsunk van a házhoz. Tegnap érkeztek Buffaloba. Az egyik szobába most ő költöztek be.  Valószínüleg 3-4 hónapig lesznek velünk. Miki lassan befejezi a suliját, Réka pedig most érkezett a három hónapos kórházi gyakorlatára. Miki egyébként kollégumban lakik, de a barátnőjének szüksége volt szállásra. Azt mondták szinte csak aludni fognak idejönni hozzánk, de mi napközben is örülünk nekik. J) Szóval miutána elmentek, mi is felkerekedtünk és egy nyomtatott térkép alapján elindultunk egy közeli parkba. De csak két házig jutottunk, mert  a szomszédban éppen valami költözés féle lehetett és kitett az utcára ezt-ezt. Találtunk két kis asztalkás szekrényt és egy fürdőszobába illő fehér szekrénykét. Jó helyen, jó időben és persze jó méretekben, mert ugye egyedül el sem bírtam volna őket. Gyorsan felhordtam őket a teraszra és mikor hazaértünk felküzdőttem őket az emeletre. Az egyikből a lányoknak lett „dolgozó” asztalka, az otthonról elhozott fellépők pont jó méretű székecskék hozzá. A másik asztalból pedig hifi és tévétartó lett. Majd lefotózom őket, de Zoli elvitte magával a gépet. A lányok boldogan takaríották őket és szerintem teljesen tutisak lettek. Simán megtaláltuk a parkot és a játszóteret is, de ez nem olyan jó, mint a közeli, nagyon koszos volt és nem olyan szép helyen. De sajnos nem maradhattunk sokáig, mert jött egy fekete hajléktalan és az egyik padra letelepedett. Jobbnak láttam eljönni, de igazából ránk se nézett. Továbbsétálva viszont találtunk egy kisboltot, ami ugye errefelé nem szokott lenni és ennek örömére gyorsan be is mentünk. Vettünk egy mini instant kávét, ami ugye itt egészen fura méretű és egy rovarírtót. Útközben akikkel találkoztun, fehérek, feketék, munkások mindenki köszönt nekünk és a How are you? kérdést elmaradhatatlanul feltették nekünk. J Emese már meg is kérdezte, hogy most angolul beszélünk velük? Az utcakép teljesen más, mint az itthoni. Majd erről is csinálunk fotókat. A házak előtt nincsenek hatalmas kerítések, hogy azt sem lehet tudni, hogy mi van mögötte. Itt minden nyitott, maximum egy derékig érő kerítés van és ki van pakolva mindenféle a kertbe és a teraszokra is: törpék, csobogók, virágdíszek, kertigrillek, lámpák, székek, asztalok. Persze sok helyen az is szerepel, hogy melyik biztonsági cég védi a házat. Hatalmas gesztenye és tölgyfák vannak, minden zöld és virágos. A mókusok mindenfelé szaladgálnak és rengeteg kismadár is van. De persze már érződik az ősz hangulata is a sárguló, hulló levelek miatt. Nekem még szoknom kell az utcán a mindenféle színű és „formájú” embereket, de Noémi szerint egy cseppet sem kell aggódni miattuk, mert ez itt teljesen természetes. Senkibe nem kötnek bele és nem bántanak senkit, mint nálunk otthon a ... Ami még furcsa a hullámzó erősségű kabócák zenéje. Olyasmi, mint a tücsök ciripelés, de néha iszonyatosan hangos, olyasmi, mint mikor a szomszéd felújít valamit. Ennyi volt a csendespihenő. A lányok felkeltek, megyek...