Visszatértünk kezdeti állapotunkhoz, azaz hogy mikor megérkeztünk még nem rendelkeztünk egy ideig autóval. Múlt héten a szomszéd család közös programra indult. A helyszínre még eljutottak, de sajnos hazafelé már nem. A lányokkal közös mentőakcióra indultunk és hazaszállítottuk őket. Azóta napi téma, hogy hol van a kisautó és mikor jön haza, mert lányaink úgyanúgy szeretik és sajátjuknak tekintik mint a mienket.
Jelenleg a szerelőnél várakozik szétszedésre és alapos átvizsgálásra, a további sorsa utána derül csak ki.
A mi autónk tegnap este adta meg magát Zolinak suliba menet. Nálunk valószínüleg kisebb probléma lehet (vízpumpa / termosztát vagy vmi ilyesmi), de azért így sem tudjuk használni. Azóta nagyon sportos életet élünk. Kifejezetten örülünk, hogy jó helyen lakunk. Zoli továbbra is busszal/gyalog jár dolgozni és iskolába, Máté ezt biciklizéssel kombinálja. Az oviba ma babakocsival sétáltunk oda, majd vissza is és mégegyszer megtettük ezt az utat pár óra múlva közben megejtve egy boltos vásárlást is. A szomszédék a kis wagonnal mentek boltba, szóval van élet autó nélkül is csak minden sokkal több idő így, de azért már nagyon várjuk, hogy visszakapjuk őket!
Hála Istennek van egy helyi magyar autószerlő Pista, aki az összes problémát gyorsan orvosolja és érthetően elmond mindent magyarul és mindig átnézi a teljes autót. Külön köszönet a sokszor alkalmazott diák díjszabásáért!
No comments:
Post a Comment