Eredetileg két lánnyal kezdtünk. A szomszédaink ajánlották egy helyet (YMCA), ahol kedvezményesen lehet sportolni, akár gyerekvigyázás mellett illetve a kicsiket is tornázni vinni és úsznitanítani. Végül az utóbbira fizettünk be, mert ezt tűnt kivitlezhetőnek. Az első turnust így négyen csináltuk végig. Emese már mehetett volna nagyobb csoportba is, de mivel teljesen új helyen volt, ahol senkit nem ismer, nem is feltétlenül ért meg mindent és a szülők sem lehetnek bent vele elég összetett helyzet lett volna neki. Így szombatonként négyen úszkáltunk a medencében a többi családdal együtt. Emese gyorsan kinőtte a csoportot, mert itt vízhezszoktatás a cél, hogy a babák ne féljenek tőle és kicsit mozogjanak is közben. Nóri viszont nem csinálta rendesen azt a pár gyakorlatot sem, amit kellett volna. 
Az oktatóval megbeszéltük, hogy Emesét érdemes továbbra is járatni már a neki megfelelő csoportba, de előtte vegyünk részt egy próbaórán, ahol kiderül hogy működik-e. Ezen csak ketten voltak egy kislánnyal és mivel ügyesen csinálta a feladatokat így továbbra is befizettük. Most már csak ketten járunk, anya-lánya programként, így Zoli is kettesben lehet Nórival. 
A mostani órákat egy másik tanár tartja, de mivel a környezet már ismerős volt, így azzal nem volt gond, hogy első alkalommal is bemenjen a medencébe, de akkor még inkább csak megfigyelő volt, nem is akart mindent csinálni a többiekkel. 4-5-en vannak egy órán, a hátukon helyes kis szivaccsal ami fenttartja őket a vizen. Egyesével ugrálnak a vízbe, kapaszkodva mennek körbe a medencébe, néha átúszkálják keresztbe, buborékokat fújnak, vagy a lábukkal csapkodnak. Még nem tudom, hogy lesz ebből úszás, lehet, hogy csak a kövekező csoporban, de arra jutottunk Zolival, ha hazamegyünk mindenképp folytatni szeretnék, hogy megtanuljon rendesen úszni.
No comments:
Post a Comment