ÓVODA 4

Az ovi Nóri számára egyet jelent a „diggy liggy lo”, azaz a mellette lévő épületben megtartott zenés táncos eseménnyel, amin közösen vettünk részt. Minden alkalommal jövet és menet is rámutat és elismétli ennek a számnak a refrénjét.

Próbálok egy-egy fényképet készíteni Emeséről is, hogy majd otthon évek múlva is emlékezzen, hogy járt itt kint oviba. Reggelenként még elismétli, hogy nem szeretne menni, de mikor értemegyek úgy kell kergetőzni vele, hogy haza tudjam hozni. 

Mióta volt egy mese a junk foodról és utána én is kihoztam egy könyvet az ételekről a könyvtárból, azóta mindig megjegyezi, hogy egészséges étel volt-e tízóraira és hogy evett-e belőle és hogy az egyik barátja, Maisy evett-e egyáltalán aznap valamit. J

A napi feladatokban már szépen eligazodik, sokszor meséli, hogy a többiek mit mondtak (amire én gyakran vissza is kérdezek, hogy ezt hogy mondják angolul), ügyesen barkácsol (elfogultság nélkül felismerhetőek a rajzai, nem hiányosak a figurái, a vonal mellett vág stb.), a tornateremben már közösen labdázik, vagy mérleghintázik a társaival, de még mindig inkább az egyéni játékokat (kirakó, gyurma...) választja. Egyre többet és többet megért a vele kapcsolatos dolgokból, de még mindig nehéz, hogy megszólaljon, mondatokat alkosson. 

Itt kint tanulják az abc-t is, aminek lassan a végén járnak.  Most már a vezetéknevükkel is ismerkednek, próbálják összepárosítani a keresztnevükkel a mágnestáblákon. Megérkezésük után áthelyezik, segítve ezzel az ovónéniket is, hogy ki van aznap a csoportban. 

Az óvónénik szerint sokat fejlődött és száz százalékig biztosak benne, hogy tényleg mindent megért. Ha kérdezik akkor egy-két szóban válaszol is, meg ha kérnek Tőle valamit, akkor csinálja, amit kell mindenféle értetlenkedés vagy visszakérdezés nélkül. 

Elmesélésük szerint a többiekkel is egyre jobban el van, többet közösködik Velük, de mi ezt kevésbé látjuk. 

Már csak egy pár hét van hátra az oviból, lassan fel kell rá készítenünk, hogy befejeződik a Mouse House csoport.