ANDERSON’S

Hivatalosan vasárnap ünnepelték amerikában az apáknapját, de ennek keretében Zoli szombaton meghívott minket egy meglepetés helyre. A betegek ajánlották neki a munkahelyén. Fagylaltozó és hamburgerező hely volt egyszerre.

Hamisíthatatlan amerikai hangulattú, de mégsem a gyorséttermi lánc illattal, embertömeggel vagy pörgéssel. Azt nem állítom, hogy nem volt forgalom, sőt meg is lepett, hogy mennyien jöttek, de mégsem volt sorbanállás. 

Két gyerekmenü mellett döntöttünk, burgerrel, almalével, banánnal és természetesen eperfagyival.

A burgert mi vállaltuk be, de nem hagyott maradandó élményt, se az íze, se a mérete, se ami benne volt, mert a húson kívül nem is volt benne más.

Az eperfagyi nem kis adag volt, sőt gyerekekhez mérve, kifejezetten nagy. Ennek ellenére a lányaink csak egy kóstolónyít hagytak meg. De az is megérte, mert hihetetlen krémes ízével talán az egyik legjobb eperfagyi volt amit eddig ettünk. 

Itt nem sötétrózsaszín, magokkal teli savanykás ízű gyümölcsfagyit készítenek, hanem inkább a halványszínű krémes tejszínes, de mégis eperdarabos változat a megszokott.

A gyerekeknek rögtön az elején kikértük a fagyit, amit valószínűleg mások nem így szoktak csinálni, hanem ha megették a burgert, banánt, akkor egy kis műanyag érmével vehetik át a fagyijukat a pultnál. 

Nekünk úgy tűnik sikerült megzavarni őket, mert a fagyit megkaptuk előre és érmét is kaptunk a burger-ek mellé, Sebaj, a héten úszás után megint megyünk fagyizni! 

És, hogy még mindezt fokozzuk, kifelé menet még én is kaptam egy finomságot. Két csokiskeksz között csokifagyi a széle csokichipsbe forgatva! Éljen az apáknapja!