ÖNKÉNTESKEDÉS

Kezdjük talán a statisztikával. Az amerikai emberek közel 27%-a csinált valamilyen önkéntes munkát 2009 során. Összesen 8,1 milliárd órányi önkéntes munkát vállaltak, ami a teljes népességre nézve fejenként évi 26 óra, erre a 27%-nyi önkéntesre nézve pedig fejenként 96 óra, azaz havi 8 órát azaz egy teljes napot jelent!

Ezzel összességében 170 milliárd dollárnyi ingyenmunkát jelent az államnak, különböző szervezeteknek áttételesen pedig maguknak az embereknek.

Számomra ez döbbenetes és a megszokott gondolkozásnak talán valamennyire nehezen is emészthető. Ugyanakkor nagyon elgondolkodtató dolog. Sok emberrel beszélgettem már erről és hihetetlen, hogy milyen lelkesedéssel osztják meg az élményeiket. Az egészet egyfajta szolgálatnak tekintik, ami teljes természetességből jön belőlük. „Ha nem csinálnám, akkor ezt ki csinálná helyettem?” vagy „Nem várhatjuk, hogy az állam majd mindenben gondoskodik rólunk”. Először azt hittem, hogy találtam egy-két csodabagarat, akik kivételesen másképp gondolkoznak, de sorra belfutottam a jelenségbe különböző ismerősöknél, aztán a munkehelyen a páciensektől is elkezdtem érdeklődni. Aztán jöttek sorra a sztorik.

Teljesen különböző helyeken önkénteskednek, van aki kórházban segített be (először páciensként volt bent majd mikor felépült gondolta, hogy elkél egy kis segítség 4,5 éven át heti rendszerességgel dolgozott). Sokan templomon keresztül önkénteskednek ezen belül a legextrábbak a külföldi árvaház alapítás, angoltanítás vagy missziói munkák voltak eddig. Van aki iskolában, idősek otthonában vagy épp adománygyűjtésben segít különböző szervezeteknek. Az egészre pedig nem nyűgként tekintenek vagy kérkednek vele, hanem szívesen teszik, sokan azt mondták, hogy Ők sokkal többet kapnak ezeken a szolgálatokon keresztül. Általában azon a területen kezdenek el önkénteskedni, ami igazán érinti őket, vagy közel áll hozzájuk. Ezáltal sokszor az önkénteskedésből állásajánlat és karrierváltás is lehet. Egy ismerősünk laboratóriumban önkénteskedett két évig majd kapott egy állásajánlatot, most kutatómunkát csinál! (természetesen tréninget, sulitámogatást is kapott hozzá)

Valahogy az emberek találnak egy kis hibát a rendszerben és szeretnének segíteni, vagy van szabad erőforrásuk (mint sokan a nyugdíjasok közül) vagy az érdeklődési területükbe vág és bevállalják ezt a plusz befektetést. Nem túlzás a befektetés szó mert igazi tapasztalatokat nyernek, kipróbálják magukat!

Természetesen van szervezett formája is az ilyen önkéntes helyeknek például helyi szinten ez a honlap: http://volunteerbuffalo.com/ rengeteg izgalmas hely van fent.

Egy érdekes „alfaját” fedeztük még fel a jelenségnek, ahol az adománygyűjtés és önkénteskedés keveredik. Valamilyen nemes cél kapcsán (kórházépítés, mellrák stb) szerveznek különböző futós / biciklis eseményeket. Ha lefutod / letekered a távot akkor Te is támogattad az eseményt! De! Ahhoz, hogy részt vehessvan nevezési díj, amire elsődlegeseen szponzorokat kell keresned a barátaid ismerőseid között, amivel még jobban felhívod a figyelmet az eseményre ( B terv, hogy ezt kiegészíted vagy esetleg befizeted magad). Ezen felül pedig vannak a céges támogatók, akik szintén támogatják az eseményt mivel rengeten vesznek részt rajta. Hogy hol az önkénteskedés? Olyan emberek mondtak igent ilyenekre körülöttünk, akik nem edzettek arra, hogy letekerjenek 50 kilométert vagy lefussanak 5 km-t. Mivel viszont jó a cél vállalják, hogy felkészülnek és megkeresik a szponzorokat a nevezésükhöz!

Otthon is van egy pár példa, de azért még van hova fejlődni. Nekem nagyon tetszik a CTP példája (az alapítvány, ami által a sulis ösztöndíjat kaptam). Több mint 15 éve működik és ezidő alatt kihoztak ide több mint 200 diákot tanulni. Mindezt úgy, hogy egy alkalmazottuk van, aki tudomásom szerint csak részmunkaidőben dolgozik. Mindent a végzett diákok csinálnak önkéntes alapon. Toborzás, kiválasztás, felkészítés, kapcsolattartás az iskolákkal, adománygyűjtés, ifjúsági üzleti program, rendezvények stb stb... Csak belegondolok, hogyha nem lenne mindig az a pár ember, aki önkéntesen energiát tesz ebbe, akkor nem jutott volna ki ide ez a 200 diák tapasztalatot gyűjteni, többek között mi se lennénk itt!

Szóval hatalmas lehetőségek vannak az önkénteskedésben. Érdemes lenne learányosítani az amerikai statisztikát magyar népességre, magyar árszinten és összevetni a magyar statisztikával. Szerintem több tízmilliárdos (Ft) összeg is összejönne, ami mind az országot, mind minket magyarokat vinne előre! Óriási hajtóerő, potenciál van benne!