ELMÚLT KÉT NAP

Erősen el vagyok maradva az írással, mert kicsit sűrű itt az élet. Mióta kint vagyunk angolul szinte nem is beszéltem, viszont magyarul annál többet. Szerintem a lányok sem nagyon érzékelik, hogy olyan környezetbe vagyunk, ahol az emberek más nyelven beszélnek. A kedd esti palacsintázás elmaradt, mert nem sikerült teherautót szerezni, de a palacsintákhoz nem nyúltunk, elmentettük a hütőbe. De másnap mikor megérkeztek a fiúk, nagy sikere volt. Igaz  turmixgépből öntve és szögletes serpenyőbe sütve össze-vissza méretűre sikerült, de ez nem zavart senkit. Közben megérkeztek Mátéék is (Máté, Andi és Rebeka, a másik család akikkel egy házban lakunk) és így már tényleg sokan lettünk, de még mindig elég nagy volt hozzá a fenti szint is. J Szóval megismertük a segítőinket, akik hihetetlen emberek. Bármilyen kérésünkre elsőre ugranak, felajánlanak, elintéznek és persze mindenről rendelkeznek infóval. Mosógép hiányában így most igénybe is vesszük őket és reméljük a következő adaghoz, már a sajátunkat használhatjuk. Az időben kelésnek is megvannak az előnyei, mert aki korán kel, kukásautót lel. Azaz egy hatalmas szemétszállítót gépet, mint ahogy már a fotón is láttátok. Itt is van szelektív hulladékgyűjtés, viszont nem kell elvinnünk és bedobnunk a tartályokba, hanem erre van egy külön láda, amibe válogatás nélkül gyűjthetjük a papírt, üveget, műanyagot stb. és ezt is a nagy szemetes mellé kitéve egy másik kocsi szintén elviszi. Az a tény, miszerint amerikában nincs kisbolt egy hét alatt megdőlt. Ezzel azért rendesen rámijesztettek, de most hogy már tudom, hogy ez nem igaz sokkal konfortosabban érzem magam. Szerda reggel ismét sétára indultunk a lányokkal, szigorúan más irányba, hogy megismerjük a környéket. Két sarokkal arrébb felfedeztük a tűzoltóság épületét, ahonnan éppen indult villogva, szirénázva egy kocsi. Persze előtte a tűzoltók lelkesen integettek nekünk. Elutaztunk otthonról, két átszállással, három repülővel, hogy ismét egy tűzoltóság mellé költözzünk. JÉs tovább sétálva, mit találtunk??? Hát nem egy kisboltot? Azaz nem is kicsit. Van itt minden, ruhák, iskolaszerek, játékok, kertidíszek, konyhai eszközök... És közelebb van, mint otthon a Kaiser’s. Igaz friss zöldég és gyümölcs nincs benne, de hát ne legyünk telhetetlenek. Másnap vissza is mentünk Zolival és megvettük az iskolás dolgait. Alvásidőbe Zoli itthon volt velünk, így vigyázott a lányokra. Kimenőt kaptam és egyedül indultam nézelődni, vásárolni, mert a készletünk még mindig hiányos. A következő nagyobb bolt 10-15 perc sétára van tőlünk, de az odavezető út is tele van számos látnivalóval, könyvesbolt, fodrászat, mosoda, múzeum... szerintem aki látott, tuti hogy levette, hogy nem idevalósi vagyok, mert össze-vissza forgolódtam, nézelődtem és mindent elolvastam. A boltba megérkezve ismét újszülöttnek éreztem magam. A zöldség és gyümölcsválaszték felért egy piaccal. Akár csak almából 4-5 fajta volt és ez minden másra is igaz volt, paprika, paradicsom, banán és még számos ismeretlen dolog is, aminek még a nevét sem tudtam. Bevallom háromszor oda-vissza végigmentem a bolton, mire nagyjából megtaláltam/felismertem amiket kerestem. Persze itt sincs minden. Az üzlet fele itt is számunkra ehetetelen színű és túlcukrozott ételnek nem is nevezhető vacakból állt. Zoli még nem volt ilyen méretű boltba, így ő is döbbente nézte a hatalmas kiszereléseket, a szőlőszirupot és társait. Ennek ellenére jól bevásároltunk és ebédre sikerült is egy itthoni ízlésnek megfelelő lencsefőzeléket készíteni. Az az éredekes, hogy az alapélelmiszerek nem drágábbak, mint az itthoni vagy akár olcsóbbak is. A zöldség, gyümölcs az ami húzosabb és a kenyeret nem említeném igazából kenyérnek. Minden zacskózva, a legtöbb szeletelve, a sötét színűek is borzalmas dolgokat tartalmazva, pl. guar gumi, ami mit is keres egy kenyérben? Ropogós héjjú, frissen illatozó péksütivel itt kint nem találkoztam még eddig. Mindent úgy kóstolgatunk, mint egy csecsemő és fedezzük fel az új ízeket, állagokat, amikkel eddig még nem találkoztunk. Tegnap meglátogatott minket egy másik jótevőnk, Kati és Misi a kisfia, mint utóbb kiderült tőlük van a porszívónk, a felfújható ágyunk és még sok egyéb is. No, de most sem üres kézzel jött, három doboznyi játékkal és egy kis mosószerrel állított be. De ne akármilyen régi játékokra gondoljatok. A legtutibb dupló, fa formabeillesztősök (7 db) és egy játékállvány, aminek minden oldalán más van. A lányok odavannak érte, Emese már ügyesen kirakja, összeilleszti őket. Kati eredetileg ágyat jött szerelni, ezeket csak mellékesen hozta. Persze hozzátette, hogy ha ezeket megunják, akkor majd hoz még másikakat, csak nem akart annyit ránk zúdítani. A szerda esti szállítmányt is elfelejtettem eddig említeni. Megint annyi mindent kaptunk, hogy még felsorolni is nehéz. Az emeletere hozzánk felkerült egy kis kovácsoltvas dohányzóasztalka üveglappal, egész jól mutat a sarokgarnitúrával. Lentre jött kanapé, fotel, székek, több doboz konyhai eszköz. A tulajunk is itt volt tárgyalni, szerződést aláírni és ő is hozott ezt-azt, no de nem akármit. Egy teljesen új melegszendvics sütőt, turmixgépet, lábasokat, de nem ám csirbe-csubát. Rendesnek tűnt, megegyeztünk vele, hogy mit fognak majd ők megcsinálni, mire számíthatunk és mi az ami a mi részünk. Lehet, hogy még egy festé befigyel. J