Pages

Thursday, August 16, 2012

INDULUNK


Egy év tele érzésekkel, élményekkel. Nagyon sok segítséget kaptunk és igaz barátokat találtunk. Most ismét új kihívások elé nézünk, újra otthon, Magyarországon. 

Köszönjük mindenkinek a rengeteg segítséget és törődést, amit kaptunk, az otthoniaknak pedig a kitartást!

Biztosak vagyunk benne, hogy saját erőnkből nem tudtuk volna ezt így végigcsinálni, de legalábbis nagyon nehéz lett volna. Tényleg Isten két kezében voltunk. Hála érte!

Már csak egy dolgot kívánhatunk, ami ennek a dalnak a vége:

"Tarts meg két kezedben, 
Őrizz meg, Uram!
Oltalmadban rejtsd el sorsomat!"

Augusztus 16 - 2012
Augusztus 18 - 2011





MI MARADT, KIMARADT



Többen kérdezték, hogy ezekben a napokban miket is csinálunk és mi fog történni a hátrahagyott dolgainkkal. Csak egy nagy bőrönddel többel megyünk haza mint, ahogy jöttünk. Erre leginkább a babaház, némi hozzánk nőtt dolog és az ajándékok miatt van szükség. A kézipoggyászainkat most ügyesebben töltöttük meg, mert idefelé nem tettünk bele elég súlyt és mivel akkor már mindent összecsomagoltunk és feltettünk a padlásra, így nem volt már mit beletenni.

Az időnket leginkább már a válogatás, csomagolás, pakolás, blog és levélírás tölti ki. A hátrahagyott dolgainkat próbáljuk a legjobban hasznosítani, így természetétől függően az alábbi helyekre kerülnek:
-          itt lévő diákok között osztottuk szét (leginkább a megmaradt ennivalókat, tisztító szereket)
-          utánunk jövő diákokra hagytunk (ágyneműk, konyhai dolgok)
-          eladtuk (wagon, tankönyvek)
-          könyvtárba beadtunk könyveket
-          city mission-be ajándékoztunk (szegényeknek főleg ruhák, játékok)
-          rászorulóknak ajándékoztunk (egy burmai menekült családnak főleg bútorokat)
-          vannak játékok, amit egy családnál tároljuk következő felhasználásig
És természetesen van aminek nem tudjuk mi lesz a sorsa, de reméljük jó helyre kerül!

KIFOGYHATATLAN TÉMÁK

Lassan már csak egy pár óránk van itt Buffalo-ban. Nagyszerű élményeink vannak és rengeteg új gondolattal és még több segítőkész emberrel, baráttal találkoztunk itt. Mindezt egy blogon keresztül nem lehet átadni, de még most egy év távlatából és nem kevés bejegyzés után is úgy érzem, hogy rengeteg dologról nem számoltunk még be.

Hogy mekkora élmény a nagy tavak mellett lakni, milyen csodálatos partjuk van és mennyi látnivaló van mellettük. És az, hogy az óceánról egészen a felső tóig, mintegy 2300 mérföldet be lehet menni az ország közepébe vízi úton, óceánjárókkal. Van egy kirándulós hajójárat is, ami kb két hét alatt visz végig a nagy tavakon, élmény lenne egyszer végigutazni.

Buffalóról, hogy minden sarkon tudod, hogy nem akármilyen városban laksz, hanem Buffalo-ban, ahol  még a közlekedési táblákra is odarajzolnak egy bölényt, de a legtöbb intézmény, vállalat előtt is van bölényszobor. 

Az ünnepnapokról, amik tényleg ünnepek itt hiszen a legtöbb embernek csak 10-15 szabadnapja van egy évben, így jobban várják ezeket. A többségük számára ezek nem is fizetett napok, hiszen nagyrészt itt kártyás rendszer van belépésnél és kilépésnél is, így a pontos ledolgozott időre jár a fizetés. 
Ó és a fizetés itt kéthetente van. Így minden hónapban kétszer kapsz fizucsekket a saját kezedbe. Mivel kézbe kapod jár ezzel egy jó érzés és kétszer is örülsz neki. Mivel 52 hét van így van két hónap, amikor három csekket is kapsz. Olyan mintha egy kis jutalmad lenne.

És, hogy a mi szemünknek mekkora túlzásokba esnek ezeknél az ünnepeknél. Boltok telnek meg a különböző árukkal, amik mind erre az egy napra vannak kihegyezve.
Mindaz az áru, amit ételnek hívnak, a "junk food", a különböző előrecsomagolt gyorsételek.

Úton útfélen pedig rengeteg automatájukvan, nem csak a klasszikus italautomatra, van energiaitalos, csokis, de fagylaltos vagy szendvicses is. Az újság is egy kicsi automatából jön, de láttunk bélyegeset, vagy olyat, ami az aprópénzt váltja be csak bele kell önteni. 

Mindemellett, és a fogyasztói társadalom ellenére másképp állnak a valláshoz. Az emberek nagyrésze elmegy templomba, azt nem tudni, hogy csak úgy mint egy klubba, vagy közösségi helyre, de sokkal inkább előtérben van ez a gondolat. Nem tabu erről beszélni. Általában hisznek benne, hogy létezik "valamilyen felső, rajtuk kívülálló erő". Nem egyszer kerültem olyan helyzetbe, ahol a beszélgetés után a "teendők" közé bekerült egy felajánlás, hogy "imádkozok majd érte". Vagy az orvosi rendelőben elmondott ima, vagy kérés a doktor felé, vagy éppen a doktor imában hordozása. 

Amikor bemegyek a bankfiókba, akkor megismernek és nevemen szólítanak, érdeklődnek. Sokszor még az utcán is köszönnek egymásnak az ismeretlen emberek. Bármilyen beszélgetés előtt megkérdezik, hogy "How are you", hogy "hogy vagy" még a boltban is.

Mindenki autóval jár szinte, az idősebbek, akik már nem vezethetnek valamilyen ok miatt szinte úgy érzik, hogy a szabadságuktól lettek megfosztva. Ugyanakkar van tömegközlekedés, van metró, de a metrón például mindig van ülőhely és csak 10-15 percenként jár.

Télen már az időjárás előrejelzésre felsózzák az utat. És ha valamit ők csinálnak azt rendesen teszik, nagydarab rögös sót használnak bőven, amitől aztán hatalmas rozsdafoltok lesznek a kocsikon, vagy akár ki is lyukasztaja őket.

A rengeteg amerikai zászló, ami szinten minden házon, de még a kukásautón is ki van téve, ki van ragasztva.

És a mókusok, akik itt élnek körülöttünk. Hiába lakunk a belvárosban minden nap több mókust is látunk. Szomszéd háztetőn, telefonpóznán. A lányok mindig kifigyelik őket, sőt néha enni is adnak Nekik. Külsőbb kerületekbe pedig az őzek járnak be és dézsmálják meg a kiskerteket.

Hirtelen ezek ugrottak be, de biztos, hogy számtalan egyéb is van. Más világ, másabb mint Európa vagy Magyarország nem lehet azt mondani, hogy jobb vagy rosszabb de nagyon jó volt mindezt személyesen megélni.

HERSHEY CHOCOLATE WORLD

Hershey egy igazi "gyárváros" volt, szinte mindent a Hershey család birtokolt és szinte mindenki nekik dolgozott. Az érzés mai napig se múlt el, hogy itt minden egy helyről indult ki, a csokitól. Hershey néven futnak az orvosi rendelők, kórházak, főiskola, gyógyszertár stb stb.

A legnagyobb látványosságok közé azonban a chocolate world, a csoki múzeunm és a szórakoztató park tartozik hullámvasutakkal és viziparkkal.

Mi a chocolate world-öt néztük meg, ahol egy hatalmas Hershey bolt mellett rengeteg látványosság van.

Kedvencünk egy kis túra volt, ahol először egy kakaóültetvénynek megcsinált részen kellett átsétálnunk, majd elérkeztünk a "hajókhoz", amibe beülve mint egy futószalagon körbevittek egy bemutatón.


fényképet is csináltak, amit meg lehetett volna venni
mi inkább csak lefotóztuk :)
Volt itt minden éneklő tehenek, gépek, amik látszatra kakaót aprítottak, majd pörköltek, csokit kevertek, majd megint éneklő tehenek.

Érdekes, hogy amikor a farmon voltunk közel se annyira izgatta a lányokat a rengeteg boci mint itt. Mondjuk ott nem énekeltek és táncoltak mint itt több helyen is. Az ingyentúra végén pedig még egy kis ingyen csokit is kaptunk.
A lányoknak úgy tetszett, hogy még egy kört kellett mennünk, de őszintén szólva kicsit se bántuk, mi is élveztük!!!

SMITHONIANS NATIONAL AIR AND SPACE MUSEUM

Ha bárki is Washingtonban jár ezt a múzeumot ne hagyja ki.




Ritka élmény pár lépésnyi távolságból megszemlélni a Discovery űrhajót, egy Concorde-ot vagy a világ leggyorsabb harci repülőjét a Blackbird-öt.

A kicsiket természetesen egy pici federal express-es (postás) repülőgép nyűgözte le a legjobban.

Rengeteg más minden is ki van állítva több tucat repülő, helikopter és különböző űrutazásos dolgok. Az ismertető táblákon kívül érintőképernyős monitorok is vannak, amiken belső panorámaképeket lehet róluk nézegetni.

Wednesday, August 15, 2012

MILTON HERSHEY SCHOOL


 A hazaútunk során egy kisvárosban álltunk meg, Hershey-ben, ami valószínűleg az azonos nevű csokijáról a leghíresebb. Mi egy másik dolog miatt is meg szerettük volna nézni mégpedig a csokigyáralapító Milton Hershey nevére elnevezett árvaház miatt. Az alapítvány lenyűgöző és az árva gyerekeken kívül mindenféle nehéz sorsú gyerekeket karolnak még fel, akiknek vmi probléma van a családban (alkohol, börtön, prostítúció stb) vagy vmi betegség súlytja a szülőt, ami miatt nem tudja nevelni gyermekét.

Azért is került közelebb hozzánk ez a téma, mert itt közel áll az emberekhez, hogy az ilyen sorsú gyerekekkel törődni kell. Örökbefogadással kapcsolatban is több, vagy 5-6 személyes példát is láttunk itt. Emese egyik kis ovistársát is örökbefogadó szülők nevelik, egyik volt kolléganőmnek is vannak fogadott gyermekei.

Mielőtt ellátogattunk ebbe az iskolába egy csoporttársam már javasolta, hogy érdemes megnézni egy dokumentumfilmet róluk a youtube-on. A link:


Ebben az iskolában 1800 diák tanul mind a 12 évfolyamon és már több mint 100 éve működik. Anyagi problémáik nincsenek, mert Mr Hershey a teljes vagyonát, jövedelmét az iskolára hagyta, így amerikai szinten a Harvard után ennek az iskolának van a legnagyobb vagyona, ami által a gyerekek lehetőségei is szinte korlátlanok.
Mindezt az információt egy ingyenes túravezetés során egy 1948-ban végzett diák mondta el, aki önkéntes alapon segít be az iskolában. Néha nevelőszülőket helyettesít, edzést vezet a diákoknak, vagy túrákat az iskolába látogatóknak.

Az iskolán kívül családias környezetben, nevelőszülőkkel laknak, a 2 felnőttre 12 gyerek jut. Itt úgy működik minden mint egy családban, a szülők foglalkoznak a gyerekekkel, a problémáikkal akik pedig mindenből kiveszik a részüket (takarítás, főzés, mosás stb).

Minden a diákokra összpontosul, válogatott tanárok vannak, akik nem csak órát adnak, hanem korrepetálnak, de akár a diákok egyéni dolgaival is foglalkoznak. Számos sportot kipróbálhatnak van, de a pályaválasztás során többféle szakmát is megismernek. A tudás mellett fontos, hogy egy erős hitet is átadjanak, amire szintén nagyon szüksége van ezeknek az érzelmileg sérült gyerekeknek.

A mérete ellenére nekünk nagyon hangulatos és megragadó volt ez a törődés. Az évek során többen is párra leltek, össze is házasodtak, majd nevelőszülőkként évekig az iskolában maradtak, amíg el nem indították saját életüket, családjukat. A bekerüléshez szükséges nehéz helyzet ellenére szerintünk akár több tekintetben is szerencsésebbek ezek a gyerekek, mintha egy átlagos  vagy szegényebb családban nőttek volna fel.

Az iskola folyamatosan terjeszkedik és így is óriási, de még mindig van benne fejlődési lehetőség. Egy pár éve van, hogy bármilyen egyetemi tanulmányt is fizet és ki tudja, hogy még merre fog még tovább növekedni.

Túravezetőnk észrevétele alapján minden országank szüksége lenne pár hasonló gondolkodású milliomosra, aki nem sajnálja, jó célra gyerekek oktatására áldozni a pénzét.

EREDMÉNYEK – NYÁR II.

Az előző hat hetes szemeszter is véget ért múlt hét csütörtök és meglettek az eredmények is. Azért most könnyebb tárgyak is voltak (vagy csak jobban feküdtek) így a fáradtság ellenére is sikerült jó jegyeket kapni.


A végén már nehéz volt koncentrálni, hiszen szerveztük a hazautat, próbáltunk minél több mindent megnézni és azért a folyamatos iskolai teendők is kivettek már belőlem.

A tárgyak ismét érdekesek és gyakorlatorientáltak voltak.

Most ismét két hét szünet van, ebből ez lassan eltelik a hazautazással a jövő hét pedig a visszaszokással. Ősszel a maradék két tantárgyat pedig már online, interneten keresztül fejezem be! A diáktársak elmondása szerint sok beadandó lesz, de remélhetőleg nem lesz gond. Azért mindenféleképp másabb lesz mint eddig volt.

WASHINGTON DC

Washingtonba New York után vezetett az utunk. Útközben áthajtottunk Philadelphián. Hajnalban keltünk, szinte még sötétben indultunk, így a lányok is tovább tudtak aludni. Mire megérkeztünk napsütéses reggel lett és a gyerekek is felébredtek.Az autóból menet közben próbáltunk képeket készíteni, ami talán visszaadja, hogy ez a város is micsoda szépségeket rejt.

Szóval az előző napi városlátogatás hatása alatt érkeztünk meg Washingtonba, ami miatt lehet, hogy más szemmel néztünk mindent. Több dolog is furcsa volt. Az épületek itt is hatalmasak voltak, igaz nem ferhőkarcolók. Makulátlan fehéren tündököltek és teljesen szabályos formájuk volt. A járdákat szinte mindenhol díszkővel borították és természetesen szemét sehol nem akadt. Az a néhány járókelő akit láttunk mind túristának tűnt. Az utcákat betű és szám szerint nevezték el, ami nem túl sok fantáziára utalt, mégha nagyváros is.

Betértünk egy kávéra, fagyira egy McDonald’s-ba, aminek külön táblát készítettek egyenbetükkel. Annyira beleolvadt a környezetébe, ha nem lett volna kiírva, fel sem ismertük volna. Egy nyugodt séta után egy parkban pihetnünk meg, majd a Fehérház felé vettük utunkat. Itt már több emberrel találkoztunk, leginkább japán túristákkal. Az épületről csak kívülről készítettünk képeket, majd továbbsétáltunk. Nóri ismét babakocsiban töltötte a pihenőjét, majd egy hatalmas szökőkút társaságában Zoli is csatlakozott hozzá, mármint nem feküdt be a kocsiba, de egy padon csukott szemmel, de nyitott szájjal szundikált J Mi addig Emesével rajzolgattunk, nézelődtünk. Innen már a parkoló felé vettük az irányt. Útközben egy építkezés mellett haladtunk el, ami kicsit emberközelibbé tette a várost. Összességében azért érdekes volt a szépsége, szinte makettszerűen új, de mégis mű a hatása, de ugyanakkor rengeteg múzeuma és szökőkútja van. Az is valószínű azért, hogy egy hétköznap jobban belakják az emberek.


NEW YORK CITY

Sokáig tartottunk elmenni New York-ba két gyerekkel, két hátizsákkal babakocsival. Viszont kihagyni se szerettük volna, főleg, hogy mi is New York államban lakunk. Az út kb hat óra kocsival, így viszonylag könnyen elérhető innen.
Végül úgy döntöttünk, hogy kocsival megyünk be Manhattanbe és mivel szombaton voltunk így talán a forgalom is jobb volt.

Beérni a városba igazán érdekes érzés volt. Olyan mintha valamelyik amerikai filmbe cseppentünk volna. Rengeteg felhőkarcoló, az autók legalább fele sárga taxi, rengeteg ember és cikázó forgalom. Mindenhol hangulatos kávézók, boltok egyes részeken pedig Szex és New Yorkos kedves párszintes lakóházak.

Először csak autóztunk egy nagyot, körbe a central park-on, majd a városi forgatagban. Utánna pedig leparkoltunk kb féltávon a Times Square és a Central Park között egy parkolóházban.

a híd a Hegylakó c. filmből és Zsuzsi
A Cental Park hatalmas és csak egy részét tudtuk megnézni, de a háttérben ki-ki bukkanó felhőkarcolók, egyes filmbeli helyek és a rengeteg ember és előadó igazán pezsgő hellyé tette.

Volt egy ember, akinek az volt a mutatványa, hogy 1 dollárért viccet mesélt bárkinek, az állatparkos részen különböző mesefiguráknak beöltözött emberek járkáltak, akikkel fotózkodni lehetett, vagy a karikatúristák, fekete rapperek, de a kedvencünk a bűvész volt.

Lenyomott vagy egy félórás műsort. Laza és vicces volt, no meg azért tényleg értett is hozzá.



Miután Nóri is elszundított a sok sétától beindultunk a Times Square felé. Nagy volt a váltás.

Felszerelkeztünk egy óriás jegeskávéval és bevetettük magunkat.

Ahogy közeledtünk egyre sűrűbb lett minden.
Rengeteg bolt, villódzó fények, neonreklámok, de még több autó és ember.

Lüktet ez a város. Olyan mint egy drog. Hiába voltunk fáradtak, csak mentünk és szívtuk magunkba a látványt. Minden sarkon belestünk a keresztutcákba és tippelgettük, hogy adott utcának melyik filmhez hasonlít a hangulata.

Tettünk még egy nagy kört gyalog, természetesen megnéztük kívülről az Empire State Buildinget, majd ismét a kocsi felé vettük az irányt. A kocsival ismét fordultunk még egy párat, figyeltük a taxikat leintő embereket és próbáltunk balesetmenetesen kikerülni. Nem egyszerű itt a közlekedés azért, még hétvégén se.




Tuesday, August 14, 2012

FIVE GUYS HAMBURGEREZŐ

Ha bárki amerikában jár nyugodt szívvel merjük ajánlani ezt a hamburgeres helyett.
Ez is egyfajta gyorsétterem lánc, finom burgerekkel, hot-doggal, de a finom étel mellett leginkább a hangulata fogott meg.

Egyszerű, olyan mint otthon egy jó kis kolbászozós hely.
Betonpadló, klasszikus csempék, semmi flanc. Még a hirdetések, meg a róluk szóló cikkek is csak némi rajzszeggel vannak feltűzve a falra.
Ha pedig kevés a hely, akkor rendezd át magadnak az asztalokat székeket nyugodtan.
Tálácára pedig ne igen építs, hiszen van alufólia a hamburgerzsemlén, a sültkrumplit pedig pohárba adják, ami meg nem fér bele, az jó lesz a papírzacskóból vagy egy plusz szalvétáról.

Mindemellet tényleg jó fejek az eladók és nem némi műmosolyt húznak elő.

A burger-ek teljesen rendben voltak és egyedileg lehetett választani, hogy miket kérsz a hamburgeredbe hagyma, gomba, uborka, stb stb. Mi két duplát ettünk, a második egy bacon-ös volt, ezt csak ajánlani tudjuk!

NEW JERSEY ÓCEÁNPART vs ÓRIÁSPOCSOLYA

Vannak nagyszerű dolgok az életben, amik idővel/korral megváltoznak.

Felnőtt fejjel gondoltuk keresünk egy homokos partot, ahol fürödhetünk az óceánban plusz esetleg talán New York-ot is látjuk a távolban. A fürdést az eső elmosta, de a part melletti parkolóban óriási pocsolyák maradtak hátra. Nórinak nem is kellett több a boldogságához.

Emese és én csak azért maradtunk ki a buliból mert inkább szundítottunk egyet a kocsiban.

Miután felkeltünk megnéztük azért a partot, tényleg látszottak a felhőkarcolók a távolban, a víz azért koszos volt kicsit az eső után, de a lányok legalább homokoztak egy nagyot.

Egy dolog nem múlt még el azért. Autóval belegázolni az út széli pocsolyákba és nézni, hogy mennyire csapja fel! Ezt az egész család élvezi, egyszer próbáljátok ki! - Gyalogosokra vigyázni!



LIBERTY STATE PARK


Amerikai kirándulásaink közül most értünk vissza az utolsó nagy túránkról. 4 nap, 3 város és közel kétezer kilométer nagyrészt éjszakai vezetéssel.

Úticélunk New York volt, első napra legalábbis a  szabadságszoborhoz tartozó park, ami még New Jersey-hez tartozik területileg.


A kicsik természetesen a játszótérre voltak a legkíváncsibbak, de minket a mögötte elterülő panoráma nyűgözött le inkább.


A parkban egy hatalmas sétány is volt, ahhonnan már jobban szemügyre lehetett venni a felhőkarcolókat, amiből rengeteg sorakozott egymás mellett. A lányok szerint én se tudnám egyedül megszámolni, lehet, hogy Gyuri papa is kellene, de azért Ők is besegítenének :)

Majd egy kompra szálltunk fel, amivel megnéztük az Ellis Island-et, a bevándorlók szigetét majd megkerültük a szabadság szobrot is. Mivel a belső kilátó le volt zárva és zuhogni kezdett az eső így mi utóbbinál maradtunk a hajón és onnan nézelődtünk.

Az Ellis Island-en volt egy érdekes múzeum, de nagyon nem tudtuk megnézni. Az amerikaiknak bevált szokása, hogyha van klíma egy épületben, akkor azt használják is. Így volt itt is és biztos, hogy 20 fok alá volt csavarva. Mindent ráadtunk a lányokra, de még így is fáztak.
Szóltam két múzeumos nőnek is, akik szintén mondták, hogy Ők is majd meg fagynak, a második azt is hozzátette, hogy itt mindig ilyen.

Gyorsan körbenéztünk, megnéztük a termet, ahol a bevándorlókat regisztrálták, volta némi amerikai történelem és sok infó arról, hogy milyen korszakokban honnan jöttek az emberek, miken mentek kersztül, mindez sok képpel, hangkommentárral és sok látogatóval.

New York látkép esőben
Mikor megláttam az információs pultot gondoltam, hogy ott is jelzem, hogy kicsit talán hűvös van.
Itt már nyitott fülekre leltem és mondta a hölgy, hogy fejben tartja az észrevételemet és továbbítja majd a menedzserének. Tessék? Gondoltam magamban. Nem tudja eldönteni, hogy hideg van-e, vagy erre lesz majd egy külön megbeszélésük, hogy fentebb állítsák-e? Lehet, hogy még egy külön menedzsert is kineveznek a feladatra... :)

Az iskolában is lehetne ilyen probléma, ott is általában 19-20 fokra van állítva, de már az összes típusú szabályzót ismerem, így ott én voltam a klíma menedzser és már rögtön az érkezésnél megoldottam a problémát.

Friday, August 10, 2012

JÖVŐ HÉT


Elkezdődött a búcsú időszaka már egy jó ideje. Itt talán még nehezebb, mint otthon, mert az emberek nagy részével már valószínűleg nem talákozunk többet. Otthon sem ment egyszerre, és itt is hosszadalmas, mert folyamatosan köszönünk el, ahogy egyre több alkalomra már nem tudunk elmenni. 
Befejeződött számunkra  a cserkészet, az amerikai és magyar gyülekezet alkalmai, Emesének az óvoda, Zolinak az iskola és lassan a munka is. Legvégére valószínüleg pár ctp-s diák marad, mint otthon a család, hisz leginkább ők vettek körbe minket. 

A személyek mellett a kedves és megszokott helyeink is itt maradnak, amiket próbálunk magunkban megőrizni. Kaptunk néhány őszinte felajánlást is, hosszabb-rövidebb vendéglátásokra hogyha egyszer visszatérnénk.
Ugyanakkor pedig egyre közeledik a hazatérés is, kimondani is furcsa "jövő hét".

Thursday, August 9, 2012

BLOCK PARTY


Tegnapelőtt este volt az utolsó alkalom, amit közösen töltöttük a szomszédainkkal, azaz az általuk szervezett buliba mentünk mi is el. A szomszédságunkban lévő community garden-ben  volt az összejövetel.

Ötkor már székeket, asztalokat hoztak, sőt még egy sátrat is felállítottak. A menü egy részét  a block club biztosította, az italokat és a többi dolgot mindenki maga hozta. Mi a kezdésnél segítettünk a pakolászásban, majd Zoli elment iskolába.

Mi a lányokkal maradtunk, buborkét fújtunk, aszfalt krétával rajzoltunk, beszélgettünk, majd jól belakmároztunk. Mindenki kitett magárért, így tényleg különleges finomságokban volt részünk mint pl. vadrizs naranccsal és datolyával vagy waldorf saláta. A kisebbikünket megint elszólította a természet, pont jókor, mert közben Zoli is hazaérkezett. Így közösen tértünk vissza, de mi már csak desszertet csemegéztünk a lányokkal.

egy montázs a közösségi kertről, ahogy közösen építették
teljesen összekovácsolta ennek a pár utcának a lakóit
(fotó a netről)
A gyerekeknek vízi bombát fújtak fel a kerti slaggal, de a mi lányaink csak kisbabaként őriztek egy-egy darabot belőle és ha mégis kipukkadt, akkor hatalmas kacagás lett az eredménye. A többi gyerek között komoly csata folyt, a ruhájukból csak úgy csavarni lehetett a vizet. Egyszer a kerti slagnak Zoli is áldozatul esett. J De szerencsére fáznunk nem kellett! 

Mi sötétedés körül jöttünk el, de a buli késő éjszakáig tartott. Otthon ezt elképzelni sem tudnánk, hogy a környező utca lakói ételekkel, legjobb sörökkel összejöjjenek, a gyerekek szabadon szaladgáljanak és közösen órákat játszanak, beszélgessenek.  HM-től búcsúajándékként Jim (a férje) által készített gyönyörű kitűzőket kaptunk.

Wednesday, August 8, 2012

BAGEL

fotó a netről

Majdnem egy év kellett mire megkedveltem, az áfonyás változatának pedig rajongója lettem. Először nem értettem miért ilyen népszerű hiszen a fánkok nyomába sem érhet. J

Ezt a péksüteményt eredetileg kézzel formázták karika alakúra, azaz a közepét lyukasra. A tésztáját sütés előtt forró vízben (változó, hogy mit tesznek bele, barnacukrot, malátát, szódabikrabónát) megfürösztik, majd úgy sütik meg. Ettől kívül fényes és szép színű, néha ropogós lesz. Belül viszont jó sűrű, szinte rágós a tésztája. A natúr változat mellett van, hogy a tetejét szórják meg magokkal, rozsliszttel készítik vagy a tésztáját ízesítik fahéjjal, mazsolával, igazi áfonyával!

Emese már az ovódában számos alkalommal találkozott vele. Elmesélése szerint magában szokta enni, de a többiek natúr krémsajtot kaptak hozzá. Természetesen lehet belőle szendvicset készíteni, vagy megpirítani, vagy mint bármilyen kenyeret felhasználni, de mi az áfonyásat csak magában szeretjük!  

Amerikában a népszerűségét az is mutatja, hogy külön bagel-öző helyek is vannak. 

Az én kérdésem már csupán az, hogy otthon is találok-e helyet ahol lehet venni vagy egy jó receptet, amivel hasonlót lehet az ittenihez sütni? J