KEZDŐDIK A HALLOWEEN

Őszintén szólva sok mindent még nem tudok a Halloween-ről, de elkezdték kidíszíteni a házakat tökökkel, madárijjesztőkkel. A szembeszomszédunk Howard / Harvard mert nagyot álmodni és a következő összeállítást dobta a kertbe:

Néha még ezt is meg tudja színesíteni azzal, hogy megjelenik félpucéran a teraszon, vagy egy kapucnis pulcsit a fejére húzva beül a díszletbe :)

VITAMINOK

Akik ismernek minket, tudják hogy a természetes életmód életmód hívei vagyunk, gyógyszert csak legvégső esteben veszünk be, a gyerekeket se tömjük mindenféle vitaminokkal, hiszen kiló számra eszik a nyers zöldséget és gyümölcsöt. A gyógyszereink otthon sorra lejártak, mert csak homeopátiás szereket és gyógyteákat használtunk a kisebb-nagyobb nyavajákra. Ma viszont sajnos be kellett vásárolnom egy nagy adagot gyerek és felnőtt mulitvitaminból. Mi okozta ezt a döntést? Előjöttek ilyen-olyan apróságok, melyeket Rékával a „családorvosunkkal” megvitatva vitaminhiány jeleinek tűnnek és mivel ő inkább a megelőzés híve és nem az utána gyógyszerezésnek, ezért azt ajánlotta szendjünk valamit. Hiába esszük ugyanúgy zöldségeket, gyümölcsöket, igaz nem olyan változatosan, mint otthon, úgy tűnik kevés. Hiába csillogó, szabályos és  mosolygós az alma a vitamintartalma valószínűleg nulla. Igaz erre már otthon is előre figyelmeztettek minket, hogy itt minden kapható és szép is, de nem nincs benne semmi. Valószínűleg az sem véletlen, hogy a boltok több soron keresztül tömve vannak a mindenféle vény nélkül kapható készítményekkel. A lányoknak egy hatalmas gumimaciszerű készítményt vettem, mellyel két legyet üthetek egy csapásra: ebéd utáni finomságként beveszik az egynapi vitamnadagjukat is! J

KIHÍVÁSOK

Természetesen idekint is vannak olyan események, amik nehezek, vagy még nem kiforrottak. Többek között ilyen, hogy mikor tudok több munkát vállalni, az amit jelenleg csinálok, azt még meddig csinálhatom. Bürokratikus dolgok, amiket csak sok lépésben tudunk elintézni vagy, hétköznapi apróságok, hogy mikor lesz saját mosógépünk hogy ne kelljen mosodába járni.

Emese óvodába szoktatása se volt egyszerű, első héten ottmaradtunk Vele, de első nap amikor otthagytuk háromnegyed óraát sírt, következő nap már csak öt percet, azóta pedig ügyesen ottmarad. Ugyanakkor folyamatosan foglalkozni kell még Vele, hogy szavakat tanuljon, meg tudja csinálni a mutogatós énekeket  és remélhetőleg lassan majd énekelni is tudja, aztán bízunk benne, hogy utána vmi kisbarátnője, barátja is lesz majd.

A pénzkeresés is bizonytalan, de az biztos, hogy nyitott szemmel járunk és vezetünk. Bármi utcaszélre kitett dolgot vagy földön heverő 1-5-10 centest rögtön kiszúrunk! J Vannak lehetőségek pénzkeresésre, de nem olyan egyszerűen,  több energiát kell majd erre fordítani, hogy ez is működjön.  

Emellett próbálunk minél jobban beilleszkedni, megismerni az itteni világot és az amerikaiakat. Eléggé sokszínű irányultságaik vannak, nagyon liberálisak, néha már túlságosan is. Nekem külön kihívások az iskolai csoportmunkák. Nem egyszerű velük, teljesen más beállítottságaik vannak. Az az érzésem, hogy sokkal inkább elfogadóbbak, kevésbé kérdőjelezik meg a dolgokat kevésbé gondolnak  bele a következő lépésekbe. Magam se tudom, hogy ez mennyire általános, vannak kivételek, de küzdök Velük. Nemzetközi diákként valakik kicsit kívülállóként is kezelnek/kezeltek,  energiaigényes kijönni ebből a skatulyából. Azért ki kell hangsúlyoznom, hogy ez nem mindenkinél van így, valakiknél első perctől kezdve sikerült kialakítani a szimpátiát és lehet rájuk számítani, építeni.

SZEMLÉLETMÓD

Úgy érzem, hogy rengeteget tanulunk, tapasztalunk idekint. Hihetetlenül sok élmény és változás vesz körbe minket. Mindannyiunkkal zajlanak az események. Iskola, óvoda, Zsuzsinak angoltanulás, új környezet, itteni magyarság, rendezvények, körülöttünk levő emberek és a lakótársaink! Mindezek mellett biztosan hagytam is ki jópárat. Olyanok is vannak, amiket még emésztgetünk kell, vagy összetettebbek. Hirtelen rengeteg minden megváltozott.

Az iskolában határozottan az üzleti etika óra az, ami a legtöbb gondolatot hozza be. Másról se szól az óra, mint aktuális hírek megbeszélése, különböző vélemények képviselése és azok rágicsálása. Természetesen valamit az anyaggal is haladnánk, de azt a tanár is másodlagosként kezeli. Emellett sok olyan gondolat is van, ami az itteni amerikaiakkal, vagy akár a kinti magyarsággal kapcsolatban érdekesek. Külön témakör az itteni vallásosság, politikai dolgok, hogy már egy évvel a választások előtt csak erről hallani, vagy különféle liberális irányultságaik. Bocsánat, hogy egyiket se fejtem ki, de bennem is sokszor még formálódnak ezek.

Aminek viszont nagyon sokat köszönhetünk az itteni lakótársaink a West Tupper-ben. Elsősorban velük tudjuk rögtön megosztani, megbeszélni az újdonságokat. Zsuzsinak néha már olyan érzése volt, mintha a Jóbarátok-ba csöppentünk volna, annyi eltéréssel, hogy a hat felnőtt mellett itt három gyerkőc is van.

És ha már itt ennyien vagyunk érdekes, hogy hiába ugyanazt látjuk, vagy tapasztaljuk saját magának ezt mindenki picit más lépésekben bontja le. Például Máté, aki pszichológus teljesen más megközelítéssel él a világ dolgai felé mint én. Én egyszerűn látok valamit, felsorolásszerűen jönnek az érzések, vélemények és valami egészen fekete-fehér vélemény megfogalmazódik belőle. Ugyanakkor Ő megnézi ugyanazt a témát minden egyes szereplő szemszögéből, hogy ez hogyan alakulhatott ki, vajon milyen okok vannak mögötte, biológiai, lelki, vagy környezetbeli stb stb. Egészen széles spektrumon mozog, ami nekem a gyors üzleti világhoz képest valami teljesen új.

Egyetlen bánatom volt összesen ezzel kapcsolatban, hogy a bennem kialakult „tipikus” pszichológus képemet így félre kellett tennem Vele kapcsolatban. 

Lehet, hogy Bud Spencer filmek alapján nem mindig lehet általánosítani? J 

Ezen még gondolkoznom kell...

GUMIREJTÉLY

Egy hétig foglalkoztattam magam ezzel a témával és csak egy végső próbálkozás oldotta meg a rejtélyt. 5 benzinkút látogatás után értettem meg a rendszert, addig lapos bal elsővel jártunk a kocsival. Vagy nem találtam kompresszort, ha meg volt, akkor meg nem látszott a mérőegységes rész, ami nélkül nehéz betippelni, hogy mennyire is fújom a kereket. Végül megpróbáltam, mert már nagyon kellett és szembesültem a tök egyszerű megoldással!

Van egy kis mértékegységes cucc beépítve és amikor nem megy a kerékbe levegő akkor megmutatja nyomást! Természetesen nem bar-ban, mert itt mindent másban mérnek, hanem valami PSI-ben J, még jó, hogy a kocsira rá van írva, hogy mennyire kell felfújtatni a kereket.

ÚJABB AJÁNDÉKOK

Négy börönd, négy kézipogyász és egy sportbabakocsi. Így vágtunk neki Amerikának.  És persze nem azért, hogy majd itt kint mindent megveszünk ami kell vagy ami lemaradt. Minimál költséggel terveztünk ezt az időszakot, ennyibe akartunk beleférni! Külön se akartunk mást feladni, mindenünk otthon maradt bedobozolva a padláson. A lelkészünktől kaptunk hatalmas biztatást, hogy majd meglátjuk mekkora gondviselésben lesz részünk, de valahogy ezt a gondolatot otthon még  nem tudtuk teljesen befogadni. Arról beszélgettünk, hogy a gyerekek majd kiürült tejfölös dobozokkal fognak a kádban és homokozóban játszani. A jelenlegi gondoskodás viszont minden képzeletünket felülmúlja. Heti vagy akár napi rendszeresség kapunk valamit vagy felajánlást, hogy hozzák, ha szükség van rá. János bácsi további jótevőnk, akinek azóta egy fiókos komódot is köszönhetünk, amibe most a lányok ruhái vannak és folyamatos zöldség és gyümölcsszállítmányt, amiről el is hiszem, hogy tartalmaz valamennyi vitamint! És ugye két családot lát el vele! A porszívónk is ajándék volt, de ma érkezett hozzá egy adag porzsák, ami egy évre elegendő lesz. A cserkészeten egy anyuka, Erika megkérdezte szükségünk van-e ruhákra, mert neki csak egy kislánya van és ha netán mégsem, akkor odaadja a vöröskeresztnek. Vasárnap elmentünk érte. Alig fért be a kocsiba. Két hatalmas doboznyi játék és könyv, öt zsáknyi cipő és ruha és persze a javából. Egész este csak válogattuk Andival és a lányokkal. Most már az lesz a kérdés, hogy mit fogunk hazavinni a négy böröndben és négy kézipoggyászban?

KISKOCSI

Sokat gondolkodtunk már azon,hogy Emesének a babakocsi fellépő helyett mit kellne kitalálnuk. A Niagara vízesés túra elég kemény volt, hogy Nórit Kanadától Amerikáig cipeltem! Lehet kapni olcsó játékbabakocsinak tűnő járgányt is, de Zoli szerint az visszalépés lenne. A hátihordozó viszont csak rövid távú megoldás, mert Nóri mégiscsak 13 kiló! De itt kint már többeknél láttunk egy kétszemélyes húzható kiskocsit. A neten kb 25-40 dolláért láttuk darabját így még gondolkodtunk rajta. Az állatkert után mikor hazajöttünk itt várt minket egy a teraszon! Mátéék megleptek minket vele! 10 dollárért  találtak egyet egy kiárusításon és el is hozták nekünk! 

Nagy tutiság! Azóta ezzel megyünk játszótérre és még ott is kocsizunk körbe-körbe. Ha a lányok jó hangulatban vannak, akkor még Rebekát is beveszik harmadiknak! Az egyik ülést meg is lehet emelni és be lehet alá pakolni. Az oldalán pedig egy kis ajtó van, ott lehet beszállni. A legnagyobb bánatom, hogy nem tudjuk majd hazavinni Magyarországra!

FÉNYKÉPEK - ÁLLATKERT2

Ez lesz a jó link:
https://picasaweb.google.com/100722983911886844735/Sep2011Zoo

FÉNYKÉPEK - ÁLLATKERT

Fényképek az állatkertből:
https://picasaweb.google.com/lh/webUpload?uname=100722983911886844735


És némi akció ha már a blogunkon nem volt eddig
Csak felnőtteknek!
http://www.youtube.com/watch?v=5nQCa_24x10

:)

ÁLLATKERT – BUFFALO

Már otthon tudtuk, hogy a buffaloi állatkertet meg szeretnénk látogatni és gondoltuk elrakjuk ajándékba Emesének ezt az alkalmat. Vasárnap reggeli után fel is kerekedtünk, de még szerencse, hogy időben, mert utána már nagyon meleg lett és sokan is voltak. Méretre kb. akkora mint a fővárosi, de talán nincs benne annyi állat. Sajnálatunkra az elefántot tréningezték, így nem jöhetett ki, csak egy ablakon át tudtunk hozzájuk bekukucskálni. Másodikként a fókáknál leragadtunk és a lányok nem is nagyon akartak továbbmozdulni. A szarvasoknál tízóraiztunk egy kicsit, majd egy farm következett háziállatokkal. Itt be lehetett menni a bárányokhoz!

Az udvaron mindenféle kisebb háziálatok voltak és egy kis folyót is csináltak meg egy hajót! Később találtunk egy jó kis játszóteret is, olyasmit, mint otthon a játszóházakban van. A legtutibb viszont az esőerdőt szimuláló ház volt. Mindenhol csobogott és folyt a víz, az eső csak úgy szitált, a madarak szabadon repkedtek, a teknős pedig látszódott a vízben ahogy úszkál.

Andiéktól elkértük a babahordozót és Nóri a végére már el is fáradt és mint egy kismaki elaludt a hátamon, Emese pedig a babakocsiban nézelődött. Pont jó volt így, nem is volt kicsi és nem volt túl nagy, szerintem még máskor is fogunk menni. Ide is sokan jöttek mások kis huzagós kétszemélyes gyerekkocsikkal, komolyan elgondolkoztunk rajta, hogy nekünk is kellene egy!

CSERKÉSZET

Minden pénteken este 6-8-ig magyarok által szervezett cserkészet van egy helyi iskolában. Múlt héten volt az első alkalom, így a szülőknek csak megbeszélés volt és a gyerekek közül is csak a nagyobbak jöttek el páran. Az itteni cserkészet célja, hogy megőrizzék a magyarságot az itt kint élő családok a gyerekeknek átadva az otthoni játékokat, énekeket, a nagyobbaknak földrajz, történelem, irodalom tudást. A megbeszélés elején a gyerekekkel voltam, akiknek a foglalkozást egy nagyobb lány vezette. Egy körkérdéssel kezdtek a nyárról. Furcsa volt őket hallgatni, hogy törik a magyar nyelvet, de utána népdalokat énekelnek és hogy nyaralásként elutaztak a Balatonra innen amerikából. Kiváncsi lennénk, hogyan élik meg ezeket az élményket. Idén indulna egy óvodás csoport is, akik még nem igazi cserkészek lennének (nincs még felavatás, egyenruha stb.), de már nekik is lenne foglalkozás. Ennek a vezetését elvállaltuk Andival, mert ugye ő ovónő és persze jó hangja is van! 4-5 kisgyerek lenne Emesével együtt akikkel indulna a csoport. Kaptunk egy kis segédanyagot is hozzá, de azért elég szabadon dolgozhatunk. Később lehet, hogy Nóri is bekapcsolódik hozzánk, de most még úgy tervezem, hogy Zoli vigyáz rá. 
Október másodikán lesz egy rendezvény is, ahol Zoli elvállalta, hogy beöltözünk valami népi ruhába és felvonulunk benne. Leközelebb én megyek a szülői megbeszélésre! J

EMESE 4 ÉVES

Szombaton volt Emese születésnapja! Reggeli után közösen megsütöttük a tortához a piskótát a lányokkal. Nem szerettünk volna boltit venni, mert abban rengeteg cukor van, így a meglepetés helyett a közös készülődést választottuk. Tudtuk előre, anélkül hogy megkérdeztük volna, hogy epreset szeretne, ezért már úgy vásároltunk hozzá. Idénytől függetlenül itt mindenféle gyümölcs és zöldség is kapható, frissen, nem fagyasztva. Természetesen eper is és ami még meglepőbb, hogy nagyon jó íze volt.  Nemcsak szép, de édes is volt. A délelőtt folyamán hivatalosak voltunk egy főiskolai rendezvényre, ahol ingyen kaja is volt. Persze   végigkóstoltunk mindent, de a legtutibb a hamburger volt, amit mi állítottunk össze. Volt még grillezett csirkemell, saslik, saláták, kukorica és rengeteg cookies (kekszszerű édesség), amiből hozni is tudtunk. Minden asztalt héliumos lufik díszitettek, persze azokból is kértünk párat, ha már szülinap van. Kettőt kikötöttünk a veranda korlátjára is, mert itt úgy divat. Hazafelé Nóri ki is dőlt az autóban, így itthon kipihenve folytathattuk a további készülődést.

A tortakrém citromos, tejszínes, ricottás volt amibe persze szintén segítettek a lányok kerverni, kóstolni, díszíteni. Emese egyésevel megmosta és megtörölgette az epreket, Nóri viszont sorra tüntette el a pocakjába. J Úgy terveztük, hogy Andiékkal közösen fogunk tortázni estefelé, így előtte egy kis meglepetés ajándék következett. Egy sablonos öltöztetős rajzolót találtam az egyik boltban. Egy előre megrajzolt női alakra lehet ruhákat varázsolni különböző sablonok segítségével. Szerintem eltaláltuk, mert vagy egy órát biztos öltöztette egymás után a lányokat, rajzolta a ruhák mintáját és szinezte sorra őket. Bevallom őszintén még én is szívesen dolgoztam vele. J

Megérkeztek Andiék és tőlük vízfestéket kapott, majd gyertyát gyújtottunk. De ezzel még nem volt vége a dolgoknak. Másnapra is tartotgattunk neki ajándékot: reggel elkirándultunk a Buffaloi állatkerbe. De erről majd folyt. köv!

/ Véletlen, de pont erre a napra esik a házassági évfordulónk is, Zsuzsit ezzel a duplo toronnyal leptem meg: 

Emese segített elkészíteni, majd jött egy Nóri-tornádó, aki az egészet lerombolta J

CTP – HOMECOMING

Múlt hét végén egy bográcsozásra is hivatalosak voltunk Péterékhez, aki az alapítványt alapította, aminek köszönhetően kijutottam. Volt nagyon finom gulyásleves, kőrözött, rengeteg sütemény, sör, bor és sok-sok magyar! Természetesen az összes kint tanuló diák is aki el tudott jönni. Jó kis buli volt, köszönjük!

A végén kicsit beszélgettünk közösen az alapítványról meg, hogy milyen lehetőségeink vannak idekint, meg, hogy milyen dolgokba folyhatunk bele. Rengeteg lehetőség van, szinte minden két hétben történik valami esemény. Különböző magyar szervezeteknek a konferenciái, magyar bálok, cserkészet, magyar ház stb. Ami elgondolkoztató volt számomra az az, hogy ez a piciny kis közösség mennyire tudja őrizni idekint a magyarságát, tanítják a gyerekeiket magyarul, cserkészetbe küldik őket, történelmet tanulnak, összejárnak. Ugyanakkor pedig nagyon törékeny az egész, hogy ez hány generáción keresztül tud így működni...

A többiek mesélték különböző élményeiket, rengeteget tanulhattak belőle. Próbálunk majd mi is gyerek-konformabb eseményeken részt venni, a cserkészeten már voltunk!

Készültek fotók is, és meg kell állapítani, hogy nem mindegy, hogy mivel fotóz az ember, ritka jók lettek a képek, bár nem kis gépe volt Lacinak.

NIAGARA FALLS

Kicsit lemaradtunk a beszámolóinkkal, de próbáljuk utolérni magunkat! Másfél hete visszakaptuk a kocsit a műszakiról és azóta tudjuk használni, mit mondjak, teljesen megkönnyítette az éetünket!

Szóval az első nagyobb utunkra a Niagara vízesést szemeltük ki, ami mindössze 25 kilométerre van.

Két külön vízesésből áll, az egyik (kisebb) az amerikai oldalon van a másik híresebb pedig egy 300 méter széles patkóformájú vízesés. Erre már a Kanadai oldalról jobb a rálátás, így hát mi is átmentünk. Mindössze egy hídon kell átsétálni, utánna pedig kb egy kilométert a vízeséshez.

Mindez két gyerekkel azért nem volt olyan egyszerű, pláne, hogy csak egy babakocsink van. Felváltva cipeltük a csajokat mert „elfáradt a lábuk”. Mások jobban fel voltak készülve, kis kétszemélyes gyerekkocsikat húztak. A kanadai oldal jobban néz ki, hatalmas tornyokkal és parkos részekkel, minden csupa zöld, ami nem meglepetés, mert a vízesés miatt mindenhol száll a pára, néhol még esőszerűen szitál is.

Rengeteg ember volt és több magyarral is találkoztunk. Ugyanakkor mindenki imádja itt a gyerekeket, mindig köszönnek, mosolyognak rájuk, néha szóba is elegyednek velünk. Emese is bevetette már az angoltudását, persze némi unszolásra J. Ami akkor még kifulladt kb a good morning és bye-bye szavakban.

Gondolkoztunk rajta, hogy valamikor kettesben is visszamehetnénk, mert vannak tutiságok. Be lehet hajózni a vízes alá, vagy besétálni bizonyos részeihez esténként pedig különböző színekkel világítják meg.

És a fotók:

https://picasaweb.google.com/100722983911886844735/Sep2011NiagaraFalls

BLOGSZAVAZÁS - GYORSKAJÁLDÁK

Lezárult a heti szavazás, köszönjük az ötleteket!

Mivel Zsuzsi főztjét folyamatosan teszteljük, így a Taco nyert! Ígérjük, hogy kipróbáljuk, bár sok fogalmunk nincs róla, de feltétlen beszámolunk. Zsuzsi a Dunkin Donut-nak drukkolt nagyon így valószínűleg a desszert része ott lesz megejtve! :)

SÜLTKRUMPLI

Otthon mindig volt a fagyasztóba tartalékba egy kis sültkrumpli. Csak előkaptam, bedobtam a sütőbe, hogy ne legyen olajszag és már kész is volt a vacsi. No, itt is gondoltam a gyorskaják hazájában ez sima ügy és nem is lesz drága. De első körben, mégsem vettünk, mert mégiscsak drága volt. De aztán egy másik boltba körbenézve találtam egy jó olcsót. Estére meghívtam Andit és Rebekát is, hogy tartsanak velünk. Mikor kinyitottam a zacskót azt hitterm rosszul látok. A krumpi icipici hasábokra volt felvágva, mindegyiken itt-ott rajta a héja és néhol még fekete is volt. No, de hát spórolunk, ételt nem dobunk ki, ez lesz a vacsi! Be a sütőbe! Kicsit féltem, hogy a lányok nem fogják megenni, mert h nem ehhez vannak sültkrumpli gyanánt szokva, de egy cseppet sem zavarta őket. Ízre olyasmi volt, mint a héjában sült burgonya, így egy kis fokhagymás sajtos tejföllel és ketchuppal már egészen jónak volt mondtaó. Igaz Andi azt mondta, hogy jól lakott, de mégis úgy érzi, hogy nem evett semmit. Este megérkezvén a lakótársaknak el is meséltem, hogy mit ettünk. Nem lepődtek meg, mondták, hogy ők is ilyet vesznek. Ez direkt van így, azért hagyják rajta a krumpli héját, hogy kiderüljön, hogy ez valódi krumpiból készült és nem valami formázott, átnyomott krumpit nem látott valamiből. A gyorséttermekben is drágább, a csúnyább héjas változat, mint az otthon megszokott szép sárga szabályos hasáb! Na ez meg ellentmondásos a bolti árhoz képest! De hát Amerika! Háziasszonyok hajrá! Fele munkával még elismerést is bezsebelhettek! J

AMERIKAI ÖNÉLETRAJZ

Az iskolában működik többek között egy karierr center is, ahol segítenek a munkakeresésben és cégekkel is kapcsolatban vannak. Szóval rögtön rákattantam, ahogy hallottam róluk és feltöltöttem az önéletrajzomat. Majd megnézték és kaptam egy telefonhívást, ha tudok, akkor ugorjak be hozzájuk és igazítsuk hozzá az amerikai formátumhoz.

Alapvetően itt minden a diákokról szól tehát meg se lepett már. Végülis a karierr center igazgatójával beszégettem. Már az sem lep meg, hogy az igazgatók ugyanúgy végzik a normál napi munkát mint mindenki más, valahogy ez itt így természetes.

Az önéletrajz itt merőben más mint Európában én nem akartam elhinni. Nem szabad fényképet rátenni, ez volt az első észrevétele, mert ha rajtavan, akkor automatikusan kidobják. Mivan? –gondoltam és teljesen értelmetlenül és mosolyogva néztem rá. Utánna jött a többi, hogy ne tegyem bele a születési dátumomat, államporságomat se.

Mert, hogy ezek alapján mind diszkriminálhatnak. Mondtam Neki, hogyha ezek közül bármelyik miatt is diszrkiminálnának, akkor én azt bánnám? Szeretnék egy ilyen helyen dolgozni? Szerintem nem. Szóval nem értem, de nem baj, ez az első dolog, amiben nem igazán tudom követni a logikájukat.

Az még a furcsa, hogyha beírják a nevem a facebook-ra, linkedin-re akkor bármit megtudnak rólam, de az önéletrajzomba meg ne legyenek benne?!

Utánna megkérdeztem egy-két csoportásat és Ők is bólogattak, hogy ilyeneket nehogy betegyek, mert rögtön kuka...

Mindegy átírom, tudtak jó ötleteket is adni, hogy az egyes munkaköreimhez ne a munkaköri leírásokat tegyem be, hanem az elért sikereket, eredményeket.

Hasonló visszafogottság van az iskolai eredményekkel kapcsolatban is. A tanár egyessével lefele fordítva osztja ki, nehogy meglássuk mások eredményeit.

Szóval frissítem és meglátjuk mire megyek vele idekint, lesznek különböző cégeknek előadásai, interjúi a suliban, majd beszámolok ha van valami...

ELSŐ NAP AZ OVIBAN

Szóval elkezdődött az ovi. Reggel kettesben indultunk el Emesével, már nagyon izgatott volt. Vittük Noémi babát és a kis hátizsákban a váltásruhánkat. 

Nagyon ügyes volt, amikor bementünk az osztályterembe, köszönt az óvónéninek/tanárnéninek, hogy „Good Morning”. Megbeszéltük, hogy még ebéd előtt előtt érte megyek és mindhárom óvónéni ott lesz vele, hogyha bármi gond van. Kinéztük, hogy gyurmázni fog és Jane néni oda is ült hozzá.

Látszólag könnyen ment, de nekem nagyon nehéz volt otthagyni, kijöttem, még visszanéztem és majd megszakadt a szívem... Nehéz érzés, de aki már átélte biztos érti mire gondolok.

Lementem a könyvtárterembe, mert volt egy túra, ahol az érdeklődő szülőket körbevezetik és onnan indult.  Én nem jutott sokáig a túrával, vissza kellett mennem, mert az egyik kislány, Julie elkezdett sírni és ez átragadt Emesére J A vége az lett, hogy ottragadtam egész délelőttre, de nem bántam, legalább láttam egy napjukat (az első 20 percet leszámatva).

Emese visszafogott volt, de egyes dolgokat ügyesen tudott a többiekkel csinálni. Tízóraizás, kézmosások, könyvnézegetés. A csoportos játékok, feladatok, énekek azok, ahol csak nézte a többieket. Kíváncsi lennék, hogy mi jár a buksijában mindent annyira figyelt.

Két nagyon tuti tuti dolog is volt. A tízórainál mindenki megvárt mindenkit, majd közösen elmondtak egy áldást:

„Thank you for the food we eat.

Thank you for the world so sweet.

Thank you for the birds that sing.

Thank you God for everything! „

Amen.

A másik tuti dolog pedig a játszótér. Öszesen három játszóterük van, ma a legnagyobbikat néztük meg. A képek magukért beszélnek!

Nagyon hálásak vagyunk ezért az egészért. Az óvónők olyan nyugalommal és szeretettel fogadták, meg minden picit olyan kedvesen kezeltek. Szegény Julie-val se volt egyszerű dolguk, hogy egész nap sírt. Emesére pedig mindannyian külön figyeltek, mindenkinek megtanították azt, hogy „szia” és az egész csoport köszöntötte Őt. Holnap folytatás, már várom!

ÓVODA – Wesminster Early Childhood Programs

Idén végre felvették Emesét óvodába, na de nem első körbe, hanem fellebezésre és nem is a körzetesbe, hanem egy sokkal távolabbiba. Nem aggódtam különösebben miatta, mert ugye akkor még csak terveztük, hogy elutazunk, de mikor már a vízumot is megkaptuk, akkor simán visszamondtuk.  Már otthon próbáltunk utánaérdeklődni, hogy itt kint mire számíthatunk, de azért fentartással kezeltük a dolgot, mind az anyagiak, mind a korábbi tapasztalatok miatt. Úgy gondoltuk jó lenne, ha találnánk egy családot, ahol Emesével egykorú gyerekere kell vigyázni vagy pedig egy pár napra csak délelőttös óvodát. De a jelenlegi helyzet felülmúlta minden reményünket. 

Kati ajánlott egy programot és helyet (akitől a sok gyerekjátékot kaptuk), hogy a kisfia idejárt és próbáljunk utánajárni, hogy lehetne ide bejutni illetve ő is megpróbált minél több infót összeszedni nekünk. Végül az ovi előtt Mátéék észrevettek egy táblát, hogy aki idén négy éves az jöjjön hozzájuk ingyenesen. Gyorsan fel is hívtuk őket, elmondtuka helyzetünket és hogy van-e lehetőség bekerülni. Némi adminisztráció után sima ügy! Teljesen ingyenesen! Többször is rákérdeztünk, hogy jól értettek/értettünk-e mindent, biztos nem kell-e fizetnünk valamit, illetve hogy Emese nem beszéli a nyelvet, nem volt még ovis stb.  Egyetlen kikötésük volt, hogy minden nap járni kell 9-11.30-ig. Zoli elvitte a papírokat, mindent rendbe találtak majd telefonon egyeztetve megbeszéltünk hétfőre egy időpontot. Csupán annyi kérésük volt, hogy írjunk össze egy listát arról, hogy Emesénél mik a leggyakoribb mondatok amiket használ. Nórit Andiékra bíztuk, mert ő az ebédutáni szundikálást töltötte és így mi is nyugodtabban tudtunk találkozni az óvonénikkel.

Az iskola, mert itt nem óvodának hívják egy elég elitt környéken van, kocsival kb. tíz percre tőlünk, illetve az International Institute-tól, ahova én is fogok járni pár percre. Az épület a templom szomszédságában van, ahova a kertjéből is át lehet járni. Saját hatalmas parkoló is van hozzá, ami szintén nem utolsó szempont, ha én fogom autóval vinni Emesét. A kertben három kisebb játszótér is található, babakonyhával, fűnyíróval, csúszdával, hintával és sárga fából készült iskolabusszal. Egyik jobb, mint a másik, Emese rögtön ki is szerette volna próbálni. De ugye időpontunk volt az óvonénikhez. Óvónéniből három is jár egy csoporthoz, ahol kb. 15-20 gyerek van egyszerre (20 a max csoportlétszám). Itt nem jelet kapnak a gyerekek, hanem a csoportoknak vannak neveik és azon belül a gyerekek már a saját nevüket használják. Emese a Mouse House-be került (Egér Ház) és azon belül is pont egy rózsaszín egérkébe került a neve a szekrényét megjelölve. A többi csoport fa, delfin, világítótorony... Szerintem tetszik neki ez az egeres, mert a du. már büszkén mondogatta, hogy oda fog járni. A teremben a falon is van egy nagy kép, egy hatalmas lyukas sajt formájú házzal és kívül egy macska ólálkodik. A három teacher (nálunk óvonéni) egyszerre volt jelen, bemutatkoztak, próbálgatták elolvasni és kimondani a listánkat. Emese közben rajzolgatott, majd kapott egy hatalmas adag rózsaszín gyurmát  rengeteg formával és attól el sem akart szabadulni. Az óvonénik nagyon lelkesek, inkább izgulnak, mint félnek tőle. 

Váltóruhán kívül semmit nem kell vinnünk, illetve mint otthon is minden nap más-más szülő visz tízórait, de majd ránk csak jó sokára fog sor kerülni.  A terem hasonlít az otthoni ovikhoz, de itt betük és számok is ki vannak téve, mert majd írni , olvasni és számolni is fogják tanítani őket. Van még két tornatermük is, de azokat nem néztük meg.  A bejáratnál árulnak My School!-os pólókat is, persze kapott egyet Emese is és néhány füzetke szerű könyvet. Találtam közöttük egy óvodai napról szólót, amit este vagy ötször elmeséltem neki. Itt nincs több napos/hetes beszoktatás. Egy napot lehet bent a szülő, de a mai nap után úgy gondoljuk, hogy erre sem lesz szükség.  Az első héten Zoli fogja vinni Emesét, ha pedig elkezdek járni a suliba, akkor átveszem tőle. Este időben lefektettem, mert nagy nap lesz! Imádkozom érte!

DRIVE-THRU

Azt megszoktuk, hogy otthon van McDrive és számítottunk rá, hogy itt ez százszor jobban elterjedt lesz, ami be is jött még jobban mint gondoltunk volna rá.

Minden gyorskajáldának van drive-thru-ja, meki, burger king, KFC, taco-s helyek, a fánkos dunkin donuts-nak, de még a starbucks-nak is.

Viszont minden banknak is van! J Hihetetlen egyszerűen! Úgy néznek ki mint valami benzinkút, ki vannak téve az automaták és kiszállás nélkül tudnak pénztfelvenni az emberkék J

Ezután még egy extrát láttam, már két helyen is, drive-thru gyógyszertárat !!!

Jelentkezek, ha találnánk vmi még durvábbat!

KÉT KEZEDBEN

Lezárult a múlt heti szavazás, könnyen megfejtettétek:

Egy keresztény dalszöveg töredéke, akit érdekel, annak itt egy link. Ne aggódjatok, nem én énekelek rajta J

http://www.youtube.com/watch?v=OJRfYTopdls

9 / 11

nájnilevön

Szóval szeptember 11-e. Pont 10 évvel ezelőtt volt a terrortámadás a world trade center ellen. Otthon lehet, hogy eszembe se jutna, de ez az esemény megváltoztatta az amerikaiakat.

A mindennapjaik része azóta. Annak ellenére, hogy több ezren haltak meg nem a dolog negatív részét élik meg, hanem, hogy milyen tanulságokat lehet levonni belőle. Már több órámon is szóba került de soha se elrettentésképpen.

Közeledve pedig a napjához a vezető hírek erről szóltak. Megemlékezések vannak róla, mindenhol rengeteg amerikai zászló van (a szokásos se kevés, de most aztán tényleg rengeteg van) amik nagyrészét nem államilag pakolják ki, hanem a magánemberek.

Ma még egy légibemutató részét is elcsíptük a bevásárlóközpont előtt.

BANKOK

Annyira sok pozitív érzésem nem volt otthon bankokkal kapcsolatban, de itt kellemesen kezdődik!

Az egyik első elintéznivaló idekint egy amerikai bankszámla volt, és már az orientáció során meg tudtam kötni a számlámat. Természetesen nulla forintos számla forgalomtól vagy betéti összegtől függetlenül + különböző helyeken kedvezményeket kapok a vásárlásaim után.

Mivel rosszul adtam meg az emailcímemet vagy elolvasták így be kellett mennem, hogy javítsuk, én éppen a fiókvezetőhöz kerültem, mert hát Ő is dolgozik az ügyfelekkel . Rendesen bementem az irodájába és elkezdte rögzíteni az adatokat, hívta a központjukat intézte a dolgomat teljes természetességgel. Közben pedig jól elbeszélgettünk, nem volt nehéz mert kint voltak a családi képei a 4 gyerekéről.

Miután kb már két hete mindenem megvan és rendben van telefonon felhívtak, hogy minden rendben van-e, mindennel meg vagyok-e elégedve és van-e bármi amit tehetnek értem?!

Mindezt úgy, hogy nem egy Jaguárt vettem, hanem egy diákszámlát nyitottam Náluk, egészen megdöbbentő kiszolgálás. Ma bementünk családilag, hogy Zsuzsinak is legyen egy kártyája a számlámhoz, természetesen ez is teljesen díjmentes lesz!

JÁNOS BÁCSI ÉS A MATRACOK

János bácsit a magyar miséről ismerjük, múlt héten járt is nálunk, Andiék körbevezették a házon. Többen is kérdezgették már, hogy mire van szükségünk, de valahogy élőben lehetett igazán hatásos, hogy Mátéék és a lányaink a földön alszanak takarókon, mert nincs ágyuk, így János bácsi két nap alatt hozott nekünk négy matracot. A craigslisten olvasta, hogy vannak ingyen elvihető matracok és ő gyorsan elment a barátjával és hozott első körbe két darab egyszemélyest. No meg mellé egy kis saját termesztésű szőlőt, körtét (amiből ő pálinkát készít), uborkát, paprikát, paradicsomot, sóskát, rágcsát és a gyerekeknek két barbie babát, plüss állatot, fiókos szekrénykét. Másnap ismét csengetett, akkor viszont egymaga küzdött meg két darab kétszemélyes matraccal, azaz rakta be a kocsijába. Az egyik egy kicsit kisebb méret volt, így az került a lányok szobájába. A nagysága tökéletes, mert pont faltól-falig ér, másik nem is lett volna jó. Két napja azon alszanak a kiscsajok. Igaz ma visszajött a jó idő, de azért így is hűvös volt már a földön aludni. Hát ilyenek itt a helyi magyarok! Hála értük!

Azt még megjegyezném, hogy János bácsi kb 75 éves!

CSOKIS MUFFIN

Két hétig bírtam, hogy a kenyéren és a palacsintán kívül valam mást is süssek, kipróbáljak. Ehhez, azért be kellett szerezni egy-két segédeszközt, de most már jól elboldogulok. A receptekben a hozzávalókat nem grammban és milliliterben adják meg, hanem csészében, evő-és teáskanálban, illetve ennek mindenféle változatában. Vettem a csészéshez való mérőkészletet ( 1 cup, ½,1/3,1/4,1,/8) és az evőkanalashoz egy mérőkészletet. Ezek pici műanyag edénykék, kanalak, a nyelükön egy karikával összfűzve. A hozzávalók csomagolása is ennek a méretezésnek felel meg, pl. a vaj négy rúdba van felosztva és külön-külön becsomagolva. A papírján pedig szintén fel van tünteve, hogy mekkora belőle egy  csészényi és evőkanálnyi mennyiség. A két sütiskönyvemhez a turkáló szerű boltba jutottam, a muffinformát a kiárusításos hölgytől kaptam, így neki is álltam kipróbálni egy csokisat. Amíg Nóri aludt Emesével lelkesen méregettünk. Az eredmény egész jó lett, rosszabbra számítottam.  A tésztája nem volt elég csokis, Zoli szerint a csokidarabok viszont édesek voltak. Azért az összes elfogyott!

KIÁRUSÍTÁS

Vasárnap ismét misén voltunk. Az alkalom után odajött hozzánk Klári, hogy elkérje az elérhetőségeinket és megérdeklődje, hogy mire van még szükségünk. Amerikában az a szokás, ha valaki elkötözik vagy meghal, akkor kiárusítást tartanak és bárki mehet az adott időpontba szétnézni és vásárolni. Már régebben írtam róla, hogy Mátéék is így jutottak komódokhoz illetve mi is a konyhába az étkező asztalunkhoz. Nos Klárinak egy ismerősének az ismerőse sajnos meghalt, egy idős néni és az ő házába vittek el minket , hátha találunk valamit. Máté és én mentünk, hogy mindkét családból képviseltessük magunkat, illetve hogy én női szemmel is szétnézzek. Na ugye meg szerettem is volna elmenni! Persze az út ide sem két perc volt, mert ugye itt nagyok a távolságok, egy kis kitérőt is tettünk a rossz lehajtó miatt és még várni is kellett, arra aki megmutatta nekünk hova is megyünk... szóval nagy nehezen megérkeztünk. Előttünk már voltak akik megnézték a dolgokat, de még sok minden maradt, ezért szóltak nekünk is. Egy idős néni háza volt, idős szagokkal és sok-sok kacattal, mütyürrel, emlékkel, ruhákkal...amikkel mi nem nagyon tudtunk mit kezdeni. Valószínűleg a jó szándék vezérelte őket, mert sok mindent felajánlottak nekünk ingyen, de azért még így is nehéz dolgunk volt. Főleg a ruhák miatt, mert azért én még otthon sem veszem fel a nagymamám selyemblúzait! De azért így is találtunk értékes dolgokat. Én két dollárért vettem egy kenyérpirítót és még kettőt fizettem, de pontosan nem is tudom miért a sok dolog közül. Lett egy muffinsütőm, tojásszeletelőm, végre lapos fakanalam, egy vágódeszka formájú konyhai imádságom, a lányoknak egy napraforgó formájú többfunkiós fa asztalka/pult a boltozáshoz, két mini baba hintaszék, és rengeteg matrica, ajtódísz, anyag, fonal, cérna barkácsoláshoz, mikulás formájú gyertya. Máté pedig vett egy espresszó kávéfőzőgépet 4 dollárért és kapott még pullóvereket, robotgépet, faliképet, kismotort és Emese méretű esernyőnyalóka kertidekorációt. Összességében azért jó vásárt csináltunk, igaz többször is végigmentünk a szobákon, hogy ezeket megtaláljuk. Klári még ezek után is olyan lelkes volt, hogy elvitt minket egy használtruha, turkáló féle helyre (thrift store), amiből szintén több is van a városban. Méretre vagy négyszer akkora, mint az otthoni, bevásárlókocsikkal lehet vásárolni és nem csak ruhák hanem bútorok, könyvek, játékok és konyhai dolgok is vannak. Én egy kerek tortaformát találtam, egy sütis és egy szakácskönyvet és a lányoknak két mesekönyvet és matricás füzetet és így fizettem 8 dollárt. Elég jó vásár volt ez is! Másnap már fel is avattam az új könyvet és a formát is! Megsütöttem az első amerikai csokismuffint! Igaz még finomításra szorul, de erről majd később!

COLD STONE CREAMERY

Szombaton még hőség tombolt. Noémi kocsiját használva felajánlottuk Máténak, hogy elvisszük Tibor bácsihoz, ahol egy kis kertimunkát vállalt. Az itteni távolságok miatt fél órát autókáztunk mire megérkeztünk egy egészen más környékre, mint ahol mi lakunk. Sajnos nem tudtunk bemenni hozzá, mert egy nővérke volt nála, de Mátét otthagytuk dolgozni és mi rögtön továbbindultunk. Ismét jó sokat autókáztunk, mire megérkeztünk egy telefonoshoz, hogy amerikai sim kártyát vegyünk nekem is. Addigra a lányok már nagyon elfáradtak és nyűgösek lettek a nagy melegtől, így meglátván egy remek kis fagyizót felajánlottam nekik, hogy meglátogatjuk, amíg Zoli elintézi amit kell. De sajna még zárva volt, így Emese sírásra görbült szájjal jött velem tovább. Mire befejeztük a közös vásárlást és visszasétáltunk a kocsihoz pont dél lett és felvillanat a nyitva felirat a fagyizónál. Most sem kellett kétszer mondani, már bent is voltunk! Csak ámultunk és bámultunk! Fagyikból volt vagy tízenöt, főleg alapízek csoki, vanília, eper... Mi egy-egy kis adagot kértünk, ami persze így is hatalmas volt és alíg bírtuk megenni. 2 vagy 3 gombócnak felehetett meg és az ára is elfogadható volt, a négy adag 4 dollár. Kis papírpohárba adták kanálkával. Kérdezték kérünk-e  rá valamit, de nekünk simán is jó volt. Az íze hihetetlenül krémes, az eperben nem voltak magok vagy gyümölcsdarabok, de így is remek volt, a fahéj pedig a legjobb, amit eddig kóstoltam. No, de a képen is látszik, hogy miért ilyen egyszerűek a fagyik, mert hihetetlen mennyiségű dologból lehetett választani amit belekeverhettek vagy ráönthettek volna. Amit mi is bevállaltunk volna, az a pörkölt mandula vagy kesudió, de volt gumicukor, csokidrazsé, csokichips, pillecukor, chrunches, kókusz... és persze öntetek is. 

Kb. fél óra volt mire megettük a négy pohárka fagyit, másnak az egy félórányi munkabérét! Közben megnézegettük a gyertyákat, mindenféle formában, színben és feliratban, kitanulmányoztuk a választékot, a turmixokat, fagylalttortákat és hozzávalókat. Kifigyeltük a vásárlókat akik rutinosan betértek, háromszor akkora fagyit vettek keverve, mint mi . J A lányok közben teljesen lehűltek a  klíma miatt, feltöltődtek és a pocakok is megteltek és indulhattunk tovább a bevásárlókörutunkra.

NAGYMOSÁS

Még mindig nincs mosógépünk. Amit kinéztünk a craigslist-en nem tudjuk elhozni, mert nincs hozzá se az eladónak, se nekünk akkora autónk. Viszont a ruháink a múltkori mosás óta csak folyamatosan gyűltek. Az itteni nagy meleg és a hatalmas páratartalom nem kedvezett ennek. Az ágyneműt is le kellett cserélnünk, a pizsamákat is naponta váltottuk, így a két családnak jelentős mennyiségű ruhája gyűlt össze. Mint az autóvásárlásnál kiderült Noémi kocsija nálunk volt, így el tudtunk menni Andival a közeli mosodába.

 Eddig csak a filmekben láttam ilyet. Egy hatalmas helységben több, mint száz ipari méretű mosó- és szárítógép sorakozott. Az elején beszélgetős asztalka, rágcsás- és mosószer autómata a mosoda végében pedig billiárdasztal és játékautómaták voltak. Mivel először voltunk, ezért mindenhez segítséget kellett kérni az ott dolgozó férfitól illetve a mellettünk mosó emberktől. A gépek negyed dolláros érmével működtek semmi mással. Ehhez volt pénzváltó autómata is, amibe Andi beadott egy 20 dollárost utána csak úgy tartotta a markát az aprókhoz, mintha nyert volna valamelyik játékgépen. A mosógépek méret szerint voltak beárazva, mi egy közepes 3,75 dolláros sort választottunk. Egy gépbe befért két család egy-egy heti fehér, sötét és egy-egy adag színes ruhája. Ebből azért lehet érzékelni, hogy mekkor egy gép. És még volt ennél is nagyobb! Négy féle program közül lehetett választani, de ami meglepő, hogy egy mosásá kb, 20 perc körüli. A szárítás ami sok időt vesz igénybe. A nedves és tiszta ruhákat kis gurulós kocsikba lehet kiszedni és áttolni a másik géphez, vagy asztalhoz a hajtogatáshoz. A szárítógép szintén negyed dollárossal működik, de itt fél dolláronként lehetett elindítani, ami nyolc percet jelentett. Az elején nem mertem magas hőfokra betenni, mert figyelmeztettek, hogy lehet, hogy összemegy a ruha, de így meg nem akart megszáradni. Végül én is bepróbálkoztam és nem lett semmi baja egyik ruhának sem. Utólag megtudva ezen lehetett volna spórolni.

Amíg ment a szárítás Andi elment bevásárolni én pedig kitanulmányoztam a programokat, megfigyeltem az embereket, ki hogy csinálja és olvasgattam. Persze az egyik gép benyelte az aprókat  és nem akart indulni, de akkor jött a mosodásfickó, kinyitotta, megpiszkálta a gépet, még mindig semmi, de nem volt gont. Megkérdezte mennyit dobtam bele és odaadta a pénzt. De úgy tűnt ez mindennapos dolog, mert utána meg egy másik gépét püfölte, szintén hasonló probléma miatt. A hajtogatást már ketten csináltuk, de azért így sem volt kis munka. A gyerekruhákat hiába kentem be folttisztítóval, koszosak maradtak. Azért az itthoni két és fél órás programhoz képest ez a 20 perc nem sok idő. Szerintem ez csak egy simán egy napig hordott pólóhoz vagy más ruhához elég. Már várom az itthon mosógépet. De azért három óra két család egy heti ruha, törölköző, ágynemű mosásához és szárításához nem semmi idő! Próbáljátok ki!

AUTÓVÁSÁRLÁS - JUHÚÚÚ

Sikerült vennünk egy autót!!! Egy 1998-as Honda Accord-ot! Sajnos ez nem szerepelt az e havi szavazandó autók között, de mi nagyon örülünk neki!

Nem olyan egyszerű ez az autóvásárlás, mint amennyire először tűnt. Máté szerdán elvitt és megnéztünk közösen három autót (2500 és 3000$) közöttieket. Az egyiket teljesen megette a rozsda, nem volt küszöb és valami gumicuccot ragasztottak rá, hogy takarja a hiányosságokat, a másiknak furcsán kattogott a motorja és égette az olajat, a harmadikban pedig volt kb 250e kilométer és vmi gyanús volt, furán viselkedett az autókereskedő.

Sokáig úgy tűnt, hogy egy-két hétig nem is fogunk tudni autókat nézegetni, mert sokan elutaztak a hétvégére és a suli is beindult mindenkinek. Ismét Noéni mentett meg minket, mert kölcsönadta hétvégére az autóját! Így péntek reggel már néztem a friss hirdetéseket és rögtön leegyeztettem estére egy időpontot a Hondára, hála Istennek elsőként nézhettük meg, így nagy előnyből indultunk. Az eladó egy amerikai pár, akiknek már nyolc éve megvolt ez az autó, csak örökeltek egy újabbat. Hihetetlenül szép részen laknak, van két gyerekük és még két kis kínai lányt örökbefogadtak, nem tűnnek olyannak, akik át szeretnének verni minket, így gyorsan meg is állapodtunk. A környéket nehéz leírni, de talán az amerikai filmekben se forgatnak ennyire tuti helyeken. Mindenhol 10-15 méteres előkert+kocsifelálló, semmi kerítés, hatalmas fák és gyönyörű házak.

Az autó nagyon szép, nekem mindig nagy kedvencem volt a Honda Accord, most majd jól megismerhetem. Itt az a rendszer az adásvételnél, hogy az eladó leszereli a rendszámot, amit le kell adnia biztosítójának, hogy ezzel igazolja, hogy már nem használja. Így péntek este még áthozták az autót hozzánk, leparkolták és a feleség vitte vissza a férjét. Mi egyelőre rendszám nélkül sajnos nem használhatjuk, előtte még nekem is biztosítást kell kötni rá, regisztráltatni és 10 napon belül műszakiztatni.

Valószínűleg lyukas a kipufogója, azt mindenképpen rendbe kell tenni reméljük, hogy más nem derül ki. A fényezése itt-ott erősen megkopott, főleg a tetején, ott lehet, hogy rácsöpögött vmi. Rozsda csak módjával van, ami egy 13 éves autótól egyébként is elvárható. Az elektronikus dolgok tökéletesen működnek belülről pedi tényleg egy luxus lesz, egy takarítás után meg pláne J.

Már alig várjuk, hogy használjuk!!!

ELSŐ HÉT AZ ISKOLÁBAN

Szóval elkezdődött, de ez azt hiszem nem elég erős szó ez hozzá, mélyvízzel indítottunk.

4 tantárgyam van, a hét első négy napján esténként.

Első tantárgy, hétfőn az MIS (Management Information Systems ~ Vállalatirányítási rendszerek) mely félig gyakorlat (excel, access, project, html) félig pedig egy könyv. Itt szembesültem először az itteni könyvárakkal, ez az egy könyv 234$-ba kerül ~ 46 000Ft!!! Persze ettől nem ijjedtem meg, azt hittem, hogy a könyvtárból kikölcsönzöm, aztán majd jól lefénymásolom. No de ez nem Magyarország, amikor rákérdeztem a könyvtárban, hogy bent van-e a könyv teljes természetességgel mondták, hogy tankönyveket nem tartanak, azt minden diáknak meg kell venni. Ismerős meg egyelőre nincs akitől el lehetne kérni...

Ugyanakkor a tanárok pedig nem cécóznak ebben a félévben minden tárgyból 12-14 óra van, így haladni kell, főleg, hogy minimum 500 oldal egy könyv. Így már jövő hétre se kevés leckét adtak fel. Mindezt persze úgy, hogy az első órára nem olvastál el semmit, mert könyved se volt, így azt is pótolni kell, a második óra anyagát pedig előre el kell olvasni! Az órán pedig már aktívan, kérdésekkel tudsz részt venni.

Második tantárgy a Financial Accounting ~ Számvitel, de elsőre úgy tűnt, hogy inkább a mérleg, eredménykimutatás, cash-flow elemzés lesz előtérben. Meglátjuk.

Itt egy 780 oldalas könyv van és már rendesen megszórtak házival. Első négy fejezetet el kell olvasni, 6-8 példa házi és plusz pontokért még feladott 2-3 példát. Úgy, hogy könyvem még sehol. A házik pedig részét fogják képezni a jegyemnek, a tananyagból pedig kvízkérdéseket fogunk kapni, szintén hozzájárul a jegyhez.

Ekkor kezdődtek az éjszakai internetezések, hogy honnan a legolcsóbb és leggyorsabb megrendelni a könyveket. Hogy miért ilyen drágák? Valószínűleg a szerzői jogdíjak miatt, továbbá minden évben csinálnak belőle egy új kiadást, hogy az előző évi használtat se legyen érdemes megvenni. A szövegben nem sok mindent változtatnak, de összekeverik a feldatok sorrendjét és kicsit elcsúsztatják az oldalszámozást. Épp elég, hogy az előző használhatatlan legyen már. Szerencsére egy-két tanár rendes és megelégszik az utolsó előtti kiadással is akár.

Szerda este organizational behaviour ~ emberi erőforrás óra volt. Itt három könyv van, itt is lesznek csoportos feladatok, beadandó irományok. Viszont kvízkérdésekből mindig pár diák készül a többiek pedig ezt írják meg órán. Ezen kívül tananyagból is kell majd készülni kiscsoportosan és prezentálni az egész osztálynak.

Csütörtökön egy gondolatébresztő óra van Managerial Environment & Ethics ~ Etika. Arra megy rá, hogy etikusan, körültekintően gondolkozzunk és ne csak egyszerűen végezzük a rutin feladatainkat és hogy ne csak anyagi szempontokat vegyünk figyelembe egy döntés meghozatalánál.

Pár dolog teljesen összecsengett az én gondolataimmal, érdekes lesz.

A tanrenddel járó leterheltségtől eltekintve nagyon pozitív vagyok. Nagyszerű tanárok vannak, kivételesen jó előadóképességűek is, jók a csoportlétszámok (25-35 fő), felszereltek a tantermek és ezt ki is használják a tanárok. A jegy több részből áll össze és egy egész féléves teljesítményt mutat nem csak egy félévi vizsgát, ezáltal némileg jobban befolyásolható, ha az ember megcsinálja a házikat, beadandókat, prezentációkat akkor akár az érdemjegy 40%-át már el is éri. Minden oktató kb 10%-os részt betud az órai munkának a többi pedig marad a vizsgákra, kvízkérdésekre.

A könyvvásárlással egyelőre jól állok, 195$-t költöttem a négy tárgy könyveire, de majd csak jövő héten derül ki, hogy mindenből jót(elfogadhatót) vettem-e és mindegyik időben megérkezik-e az órákra.

RÓZSASZÍN SZOBA

Az első héten a lányok velünk aludtak, mert ugye új volt  a környezet, ki kellett takarítani a szobákat és még Mátéék is velünk laktak egy szinten. De Emese már az érkezésünkor kinézte a rózsaszín szobát és minden nap megkérdezte, hogy mikor alhatnak ott. Méretre fele akkora, mint az otthoni gyerekszoba. A fala hihetetlen rózsaszín, mintha fehér és piros tempera festék lenne összekeverve jó sötét árnyalatban. A tetején macikás, kislányos díszítő csík csak van és a lányos hatás fokozásáért még a szőnyeg is rózsaszín. A mennyezet tele van ragasztva világítós csillagokkal, kisbolygókkal. 

A szobából itt is nyílik egy kis gardrób szekrényke, ami pont két nagy utazóbörönd méretű, így polc hiányában be is pakoltam őket. Van még az ajtón egy  zöld és sárga szívecskés fogas és egy vállfáknak való akasztó rúd. Alváshoz egy katonazöld színű lepedőt szoktam félbe hajtani sötétítőnek, mert egy ablakuk is van a lányoknak, amin ki szoktuk figyelni az utca eseményeit. Ágy hiányában összeszedtem jó sok takarót, lepedőt és párnát és abból csináltam nekik egy kiskuckót. Beköltöztettem a kis dologzó asztalkájukat és a jó sok játékot is, hogy ne legyen mindig akkora rendetlenség a lakásban. Szerintem nagyon boldogok benne.

Sokkal jobban alszanak, mint otthon. Ha felébrednek, akkor csak inni kérnek és már alszanak is tovább. Jól összebújnak éjszaka, lehet hogy majd otthon is egy közös ágyat kell nekik beszereznünk. J Télre be kell majd szereznünk egy rendes ágyat, mert azért a földön elég hűvös lesz nekik télen, de most ezt elég távolinak érezzünk, mert borzasztó hőség van a napokban.