Négy börönd, négy kézipogyász és egy sportbabakocsi. Így vágtunk neki Amerikának. És persze nem azért, hogy majd itt kint mindent megveszünk ami kell vagy ami lemaradt. Minimál költséggel terveztünk ezt az időszakot, ennyibe akartunk beleférni! Külön se akartunk mást feladni, mindenünk otthon maradt bedobozolva a padláson. A lelkészünktől kaptunk hatalmas biztatást, hogy majd meglátjuk mekkora gondviselésben lesz részünk, de valahogy ezt a gondolatot otthon még nem tudtuk teljesen befogadni. Arról beszélgettünk, hogy a gyerekek majd kiürült tejfölös dobozokkal fognak a kádban és homokozóban játszani. A jelenlegi gondoskodás viszont minden képzeletünket felülmúlja. Heti vagy akár napi rendszeresség kapunk valamit vagy felajánlást, hogy hozzák, ha szükség van rá. János bácsi további jótevőnk, akinek azóta egy fiókos komódot is köszönhetünk, amibe most a lányok ruhái vannak és folyamatos zöldség és gyümölcsszállítmányt, amiről el is hiszem, hogy tartalmaz valamennyi vitamint! És ugye két családot lát el vele! A porszívónk is ajándék volt, de ma érkezett hozzá egy adag porzsák, ami egy évre elegendő lesz. A cserkészeten egy anyuka, Erika megkérdezte szükségünk van-e ruhákra, mert neki csak egy kislánya van és ha netán mégsem, akkor odaadja a vöröskeresztnek. Vasárnap elmentünk érte. Alig fért be a kocsiba. Két hatalmas doboznyi játék és könyv, öt zsáknyi cipő és ruha és persze a javából. Egész este csak válogattuk Andival és a lányokkal. Most már az lesz a kérdés, hogy mit fogunk hazavinni a négy böröndben és négy kézipoggyászban?
No comments:
Post a Comment