Két hétig bírtam, hogy a kenyéren és a palacsintán kívül valam mást is süssek, kipróbáljak. Ehhez, azért be kellett szerezni egy-két segédeszközt, de most már jól elboldogulok. A receptekben a hozzávalókat nem grammban és milliliterben adják meg, hanem csészében, evő-és teáskanálban, illetve ennek mindenféle változatában. Vettem a csészéshez való mérőkészletet ( 1 cup, ½,1/3,1/4,1,/8) és az evőkanalashoz egy mérőkészletet. Ezek pici műanyag edénykék, kanalak, a nyelükön egy karikával összfűzve. A hozzávalók csomagolása is ennek a méretezésnek felel meg, pl. a vaj négy rúdba van felosztva és külön-külön becsomagolva. A papírján pedig szintén fel van tünteve, hogy mekkora belőle egy csészényi és evőkanálnyi mennyiség. A két sütiskönyvemhez a turkáló szerű boltba jutottam, a muffinformát a kiárusításos hölgytől kaptam, így neki is álltam kipróbálni egy csokisat. Amíg Nóri aludt Emesével lelkesen méregettünk. Az eredmény egész jó lett, rosszabbra számítottam. A tésztája nem volt elég csokis, Zoli szerint a csokidarabok viszont édesek voltak. Azért az összes elfogyott!
No comments:
Post a Comment