UTAZÁS

Detriot helyi idő 20.20, otthoni 2.20. Most jutott csak egy kis idő arra, hogy írjak, mert a lányok alszanak. A kilenc és fél órás várakozásból már csak kettő van hátra. J) A mélypont itt ért, a két órás alvás után a hajnal  háromkori kelés most tetőzött, a fáradságtól már rázott a hideg, de életem első Starbuck vaníliás lattéjée életmentő volt. Lehet, hogy rá fogok szokni. J Miközben írok mellettünk sorra szállnak fel a kisebb-nagyobb gépek... mint otthon a 30-as buszok szoktak eldübörögni.

Hálával teli a szívem, pedig még az utazás végén sem járunk. Kishitűségemet megint bizonyítja, hogy elmondani az utazás menetét ijesztőbb volt, mint végigcsinálni.  A lányok a lehető legügyesebben teljesítenek, de azért egy héten belül nem csinálnám újra végig ezt az utat. Ezelőtt sosem repültem, így ennek az élménye is teljesen új tapasztalat számomra. Egy heti rágót már családostul elfogyasztottunk. A felszállással nincs gond, de mikor elkezdünk landolni, az engem  nagyon megvisel. Füldugulás és iszonyatos torok- és fülfájás kíséri és még a leszállás után is több órával nem hallok az egyik oldalon. A  Budapest-Amszterdam távot egy kisebb géppel tettük meg, ablak mellett ülve pazar látvány volt. a kiszolgálás utánozhatatlan amerikai mosollyal kísérve. Ekkor még furán éreztem magam, hogy mit is keresek én itt??? Az egész egy filmjelenetnek tűnt, hogy ülünk a gépen Amerika felé tartva narancslevet iszogatunk. Leszállás előtt Nóri még egy kis tejet kiharcolva elszundít és Emesét is elnyomja az álom, így rákészülnek a következő átszállásra. Két óra ki-bepakolás, sorbanállás gyorsan elment és már ülünk is egy hatalmas nyolcszor hatvanhét üléses gépen. Ez a nyolc és félórás út folyamatos evéssel és alvással telt. (perec, mogyoró, csirke, currysrizs, sós kekesz, sajt, csokis keksz, pizza, fagyi, gyümölcs, gyümölcslé és víz kívánt mennyiségben) Első osztásban fülhallgatókat kaptunk a karfákban lévő rádiókhoz a lányok vagy inkább a mi örömünkre. Ennek a ki-be dugdosása, sztetoszkópként használása az út végéig kitartott. Nóri az öt órás alvásával behozta az éjszakai mínuszait, majd felkelve megette a teljes ebédjét, uzsonnáját és az összes többi finomságot, amit még felszolgáltak a gépen. J) Amerikába való beléptetés egy kis nyűglődéssel telt, de mikor már a böröndöket vadásztuk össze már mindkét lány elemében volt. Nóri már mezítlább szaladgált ez előtérben és csak reméltük, hogy nem fog szokásához híven tovább vetkőzni! J) És ismét itt vagyunk a Detroiti váróban. Az amszterdami az döbbenetes volt! Iszonyatos mennyiségű ember hömpölygött, de mindenki haladt, ment a dolgára, várásoltak, mobiloztak, kígyozó sorokban álltak... mintha egy bevásárlóközpontba belezsúfoltak volna egy repteret. Ehhez képet ez a detroiti teljesen családias, persze itt is vannak futószalagok amin az emberek közlekednek, felettünk alig hallhatóan egy tűzpiros színű kétkocsis vonat közlekedik párpercenkét, de mégis kellemes. A közlekedő szallagot a lányok nagyon élvezik, még szaladgálnak is rajta és feltétlenül azon kell menni, Nóri elötte viteti magát kézben, de előtt lekéredzkedik és ő akar egyedül rálépni. J)

Az emberek sokszínűsége káprázatos!  Leírni nem is lehet igazán. Az első furcsaság, hogy nagyon sokan repülek egészen apró gyerekekkel, sőt nem is eggyel kettővel, hárommal és a legtöbbször CSAK az anyák. De ezt olyan természetességgel teszik, hogy már én is elgondolkozom, mit is furcsállok ezen. Bottal és kézipogyásszal bácsik döcögnek, körömcipőben csajszik nézelődnek. J Szinte minden második ember néger vagy kínai, kávétszürcsölget, vagy iszonyat gyorsasággal beszél.

És végül egy két tapasztalat. A nagygépen ebéd után, kötelező sötétítés és szundi van. J A mosdóban a szappanadagoló is érzékelőre müködik. A wc-nek nincs teteje és fura formájú, az italos palackok 591 ml-esek (1,25 PT) és a gyros szendvicsre hallgató valamit senki sem próbálja ki.