Végre személyesen is eljutottunk egy „hivatalos” fánkozóba, mert eddig csak kapott és bolti áruból teszteltük a kínálatukat. Igaz az eredeti úticélunk nem pont ez volt, de ha már éppen útba esett és az időnkbe is belefért, akkor úgy gondoltuk nem mondunk nemet Zoli meghívásának. Az „étterem” hangulata és berendezése hasonlít bármilyen gyorsétteremhez, semmi különleges. A kínálatnál egy kicsit nagyobbra számítottam, mert ha csak egy sima bolt fánkrészlegét nézzük szerintem többféle kapható. De azért tudtunk választani.
5 dolláért 6 fánk, nem is olyan rossz ajánlat, sőt még amíg mi mosdóztunk Zoli egy hatalmas forró csokit is választott ( ha már lúd, legyen kövér is!) Nóri legnagyobb örömére.
Hatalmas dobozban csücsültek a finomságok, melyeket szigoróan négy felé vágtunk mindenféle tölteléktől és bevonattól függetlenül. Volt köztük narancssárga tetejű cukordíszes, csokistésztájú és duplacsokis és persze töltött is. Zolival közös szavazat alapján a duplacsokis és a vanília krémmel töltött csokistetejű volt a két befutó. Közben kifigyeltük a vásárlókat is, akik nem helyben fogyasztottak, hanem kocsival megállva a legnagyobb természetességgel rendeltek ezt-azt, nem gondolkodva hosszasan, mint mi, hogy mit is egyenek. Tudom, tudom nem a legegészségesebb és nem a legjobb uzsonna gyerekek számára, de hát Dunkin próba nélkül amerikába lenni, olyan mint popcorn nékül moziba menni!
No comments:
Post a Comment