Múlt hét végén egy bográcsozásra is hivatalosak voltunk Péterékhez, aki az alapítványt alapította, aminek köszönhetően kijutottam. Volt nagyon finom gulyásleves, kőrözött, rengeteg sütemény, sör, bor és sok-sok magyar! Természetesen az összes kint tanuló diák is aki el tudott jönni. Jó kis buli volt, köszönjük!
A végén kicsit beszélgettünk közösen az alapítványról meg, hogy milyen lehetőségeink vannak idekint, meg, hogy milyen dolgokba folyhatunk bele. Rengeteg lehetőség van, szinte minden két hétben történik valami esemény. Különböző magyar szervezeteknek a konferenciái, magyar bálok, cserkészet, magyar ház stb. Ami elgondolkoztató volt számomra az az, hogy ez a piciny kis közösség mennyire tudja őrizni idekint a magyarságát, tanítják a gyerekeiket magyarul, cserkészetbe küldik őket, történelmet tanulnak, összejárnak. Ugyanakkor pedig nagyon törékeny az egész, hogy ez hány generáción keresztül tud így működni...
A többiek mesélték különböző élményeiket, rengeteget tanulhattak belőle. Próbálunk majd mi is gyerek-konformabb eseményeken részt venni, a cserkészeten már voltunk!
Készültek fotók is, és meg kell állapítani, hogy nem mindegy, hogy mivel fotóz az ember, ritka jók lettek a képek, bár nem kis gépe volt Lacinak.
No comments:
Post a Comment