ELSŐ NAP AZ OVIBAN

Szóval elkezdődött az ovi. Reggel kettesben indultunk el Emesével, már nagyon izgatott volt. Vittük Noémi babát és a kis hátizsákban a váltásruhánkat. 

Nagyon ügyes volt, amikor bementünk az osztályterembe, köszönt az óvónéninek/tanárnéninek, hogy „Good Morning”. Megbeszéltük, hogy még ebéd előtt előtt érte megyek és mindhárom óvónéni ott lesz vele, hogyha bármi gond van. Kinéztük, hogy gyurmázni fog és Jane néni oda is ült hozzá.

Látszólag könnyen ment, de nekem nagyon nehéz volt otthagyni, kijöttem, még visszanéztem és majd megszakadt a szívem... Nehéz érzés, de aki már átélte biztos érti mire gondolok.

Lementem a könyvtárterembe, mert volt egy túra, ahol az érdeklődő szülőket körbevezetik és onnan indult.  Én nem jutott sokáig a túrával, vissza kellett mennem, mert az egyik kislány, Julie elkezdett sírni és ez átragadt Emesére J A vége az lett, hogy ottragadtam egész délelőttre, de nem bántam, legalább láttam egy napjukat (az első 20 percet leszámatva).

Emese visszafogott volt, de egyes dolgokat ügyesen tudott a többiekkel csinálni. Tízóraizás, kézmosások, könyvnézegetés. A csoportos játékok, feladatok, énekek azok, ahol csak nézte a többieket. Kíváncsi lennék, hogy mi jár a buksijában mindent annyira figyelt.

Két nagyon tuti tuti dolog is volt. A tízórainál mindenki megvárt mindenkit, majd közösen elmondtak egy áldást:

„Thank you for the food we eat.

Thank you for the world so sweet.

Thank you for the birds that sing.

Thank you God for everything! „

Amen.

A másik tuti dolog pedig a játszótér. Öszesen három játszóterük van, ma a legnagyobbikat néztük meg. A képek magukért beszélnek!

Nagyon hálásak vagyunk ezért az egészért. Az óvónők olyan nyugalommal és szeretettel fogadták, meg minden picit olyan kedvesen kezeltek. Szegény Julie-val se volt egyszerű dolguk, hogy egész nap sírt. Emesére pedig mindannyian külön figyeltek, mindenkinek megtanították azt, hogy „szia” és az egész csoport köszöntötte Őt. Holnap folytatás, már várom!