NAGYMOSÁS

Még mindig nincs mosógépünk. Amit kinéztünk a craigslist-en nem tudjuk elhozni, mert nincs hozzá se az eladónak, se nekünk akkora autónk. Viszont a ruháink a múltkori mosás óta csak folyamatosan gyűltek. Az itteni nagy meleg és a hatalmas páratartalom nem kedvezett ennek. Az ágyneműt is le kellett cserélnünk, a pizsamákat is naponta váltottuk, így a két családnak jelentős mennyiségű ruhája gyűlt össze. Mint az autóvásárlásnál kiderült Noémi kocsija nálunk volt, így el tudtunk menni Andival a közeli mosodába.

 Eddig csak a filmekben láttam ilyet. Egy hatalmas helységben több, mint száz ipari méretű mosó- és szárítógép sorakozott. Az elején beszélgetős asztalka, rágcsás- és mosószer autómata a mosoda végében pedig billiárdasztal és játékautómaták voltak. Mivel először voltunk, ezért mindenhez segítséget kellett kérni az ott dolgozó férfitól illetve a mellettünk mosó emberktől. A gépek negyed dolláros érmével működtek semmi mással. Ehhez volt pénzváltó autómata is, amibe Andi beadott egy 20 dollárost utána csak úgy tartotta a markát az aprókhoz, mintha nyert volna valamelyik játékgépen. A mosógépek méret szerint voltak beárazva, mi egy közepes 3,75 dolláros sort választottunk. Egy gépbe befért két család egy-egy heti fehér, sötét és egy-egy adag színes ruhája. Ebből azért lehet érzékelni, hogy mekkor egy gép. És még volt ennél is nagyobb! Négy féle program közül lehetett választani, de ami meglepő, hogy egy mosásá kb, 20 perc körüli. A szárítás ami sok időt vesz igénybe. A nedves és tiszta ruhákat kis gurulós kocsikba lehet kiszedni és áttolni a másik géphez, vagy asztalhoz a hajtogatáshoz. A szárítógép szintén negyed dollárossal működik, de itt fél dolláronként lehetett elindítani, ami nyolc percet jelentett. Az elején nem mertem magas hőfokra betenni, mert figyelmeztettek, hogy lehet, hogy összemegy a ruha, de így meg nem akart megszáradni. Végül én is bepróbálkoztam és nem lett semmi baja egyik ruhának sem. Utólag megtudva ezen lehetett volna spórolni.

Amíg ment a szárítás Andi elment bevásárolni én pedig kitanulmányoztam a programokat, megfigyeltem az embereket, ki hogy csinálja és olvasgattam. Persze az egyik gép benyelte az aprókat  és nem akart indulni, de akkor jött a mosodásfickó, kinyitotta, megpiszkálta a gépet, még mindig semmi, de nem volt gont. Megkérdezte mennyit dobtam bele és odaadta a pénzt. De úgy tűnt ez mindennapos dolog, mert utána meg egy másik gépét püfölte, szintén hasonló probléma miatt. A hajtogatást már ketten csináltuk, de azért így sem volt kis munka. A gyerekruhákat hiába kentem be folttisztítóval, koszosak maradtak. Azért az itthoni két és fél órás programhoz képest ez a 20 perc nem sok idő. Szerintem ez csak egy simán egy napig hordott pólóhoz vagy más ruhához elég. Már várom az itthon mosógépet. De azért három óra két család egy heti ruha, törölköző, ágynemű mosásához és szárításához nem semmi idő! Próbáljátok ki!