Kicsit lemaradtunk a beszámolóinkkal, de próbáljuk utolérni magunkat! Másfél hete visszakaptuk a kocsit a műszakiról és azóta tudjuk használni, mit mondjak, teljesen megkönnyítette az éetünket!
Szóval az első nagyobb utunkra a Niagara vízesést szemeltük ki, ami mindössze 25 kilométerre van.
Két külön vízesésből áll, az egyik (kisebb) az amerikai oldalon van a másik híresebb pedig egy 300 méter széles patkóformájú vízesés. Erre már a Kanadai oldalról jobb a rálátás, így hát mi is átmentünk. Mindössze egy hídon kell átsétálni, utánna pedig kb egy kilométert a vízeséshez.
Mindez két gyerekkel azért nem volt olyan egyszerű, pláne, hogy csak egy babakocsink van. Felváltva cipeltük a csajokat mert „elfáradt a lábuk”. Mások jobban fel voltak készülve, kis kétszemélyes gyerekkocsikat húztak. A kanadai oldal jobban néz ki, hatalmas tornyokkal és parkos részekkel, minden csupa zöld, ami nem meglepetés, mert a vízesés miatt mindenhol száll a pára, néhol még esőszerűen szitál is.
Rengeteg ember volt és több magyarral is találkoztunk. Ugyanakkor mindenki imádja itt a gyerekeket, mindig köszönnek, mosolyognak rájuk, néha szóba is elegyednek velünk. Emese is bevetette már az angoltudását, persze némi unszolásra J. Ami akkor még kifulladt kb a good morning és bye-bye szavakban.
Gondolkoztunk rajta, hogy valamikor kettesben is visszamehetnénk, mert vannak tutiságok. Be lehet hajózni a vízes alá, vagy besétálni bizonyos részeihez esténként pedig különböző színekkel világítják meg.
És a fotók:
No comments:
Post a Comment