Idén végre felvették Emesét óvodába, na de nem első körbe, hanem fellebezésre és nem is a körzetesbe, hanem egy sokkal távolabbiba. Nem aggódtam különösebben miatta, mert ugye akkor még csak terveztük, hogy elutazunk, de mikor már a vízumot is megkaptuk, akkor simán visszamondtuk. Már otthon próbáltunk utánaérdeklődni, hogy itt kint mire számíthatunk, de azért fentartással kezeltük a dolgot, mind az anyagiak, mind a korábbi tapasztalatok miatt. Úgy gondoltuk jó lenne, ha találnánk egy családot, ahol Emesével egykorú gyerekere kell vigyázni vagy pedig egy pár napra csak délelőttös óvodát. De a jelenlegi helyzet felülmúlta minden reményünket.
Kati ajánlott egy programot és helyet (akitől a sok gyerekjátékot kaptuk), hogy a kisfia idejárt és próbáljunk utánajárni, hogy lehetne ide bejutni illetve ő is megpróbált minél több infót összeszedni nekünk. Végül az ovi előtt Mátéék észrevettek egy táblát, hogy aki idén négy éves az jöjjön hozzájuk ingyenesen. Gyorsan fel is hívtuk őket, elmondtuka helyzetünket és hogy van-e lehetőség bekerülni. Némi adminisztráció után sima ügy! Teljesen ingyenesen! Többször is rákérdeztünk, hogy jól értettek/értettünk-e mindent, biztos nem kell-e fizetnünk valamit, illetve hogy Emese nem beszéli a nyelvet, nem volt még ovis stb. Egyetlen kikötésük volt, hogy minden nap járni kell 9-11.30-ig. Zoli elvitte a papírokat, mindent rendbe találtak majd telefonon egyeztetve megbeszéltünk hétfőre egy időpontot. Csupán annyi kérésük volt, hogy írjunk össze egy listát arról, hogy Emesénél mik a leggyakoribb mondatok amiket használ. Nórit Andiékra bíztuk, mert ő az ebédutáni szundikálást töltötte és így mi is nyugodtabban tudtunk találkozni az óvonénikkel.
Az iskola, mert itt nem óvodának hívják egy elég elitt környéken van, kocsival kb. tíz percre tőlünk, illetve az International Institute-tól, ahova én is fogok járni pár percre. Az épület a templom szomszédságában van, ahova a kertjéből is át lehet járni. Saját hatalmas parkoló is van hozzá, ami szintén nem utolsó szempont, ha én fogom autóval vinni Emesét. A kertben három kisebb játszótér is található, babakonyhával, fűnyíróval, csúszdával, hintával és sárga fából készült iskolabusszal. Egyik jobb, mint a másik, Emese rögtön ki is szerette volna próbálni. De ugye időpontunk volt az óvonénikhez. Óvónéniből három is jár egy csoporthoz, ahol kb. 15-20 gyerek van egyszerre (20 a max csoportlétszám). Itt nem jelet kapnak a gyerekek, hanem a csoportoknak vannak neveik és azon belül a gyerekek már a saját nevüket használják. Emese a Mouse House-be került (Egér Ház) és azon belül is pont egy rózsaszín egérkébe került a neve a szekrényét megjelölve. A többi csoport fa, delfin, világítótorony... Szerintem tetszik neki ez az egeres, mert a du. már büszkén mondogatta, hogy oda fog járni. A teremben a falon is van egy nagy kép, egy hatalmas lyukas sajt formájú házzal és kívül egy macska ólálkodik. A három teacher (nálunk óvonéni) egyszerre volt jelen, bemutatkoztak, próbálgatták elolvasni és kimondani a listánkat. Emese közben rajzolgatott, majd kapott egy hatalmas adag rózsaszín gyurmát rengeteg formával és attól el sem akart szabadulni. Az óvonénik nagyon lelkesek, inkább izgulnak, mint félnek tőle.
Váltóruhán kívül semmit nem kell vinnünk, illetve mint otthon is minden nap más-más szülő visz tízórait, de majd ránk csak jó sokára fog sor kerülni. A terem hasonlít az otthoni ovikhoz, de itt betük és számok is ki vannak téve, mert majd írni , olvasni és számolni is fogják tanítani őket. Van még két tornatermük is, de azokat nem néztük meg. A bejáratnál árulnak My School!-os pólókat is, persze kapott egyet Emese is és néhány füzetke szerű könyvet. Találtam közöttük egy óvodai napról szólót, amit este vagy ötször elmeséltem neki. Itt nincs több napos/hetes beszoktatás. Egy napot lehet bent a szülő, de a mai nap után úgy gondoljuk, hogy erre sem lesz szükség. Az első héten Zoli fogja vinni Emesét, ha pedig elkezdek járni a suliba, akkor átveszem tőle. Este időben lefektettem, mert nagy nap lesz! Imádkozom érte!
No comments:
Post a Comment