SÜLTKRUMPLI

Otthon mindig volt a fagyasztóba tartalékba egy kis sültkrumpli. Csak előkaptam, bedobtam a sütőbe, hogy ne legyen olajszag és már kész is volt a vacsi. No, itt is gondoltam a gyorskaják hazájában ez sima ügy és nem is lesz drága. De első körben, mégsem vettünk, mert mégiscsak drága volt. De aztán egy másik boltba körbenézve találtam egy jó olcsót. Estére meghívtam Andit és Rebekát is, hogy tartsanak velünk. Mikor kinyitottam a zacskót azt hitterm rosszul látok. A krumpi icipici hasábokra volt felvágva, mindegyiken itt-ott rajta a héja és néhol még fekete is volt. No, de hát spórolunk, ételt nem dobunk ki, ez lesz a vacsi! Be a sütőbe! Kicsit féltem, hogy a lányok nem fogják megenni, mert h nem ehhez vannak sültkrumpli gyanánt szokva, de egy cseppet sem zavarta őket. Ízre olyasmi volt, mint a héjában sült burgonya, így egy kis fokhagymás sajtos tejföllel és ketchuppal már egészen jónak volt mondtaó. Igaz Andi azt mondta, hogy jól lakott, de mégis úgy érzi, hogy nem evett semmit. Este megérkezvén a lakótársaknak el is meséltem, hogy mit ettünk. Nem lepődtek meg, mondták, hogy ők is ilyet vesznek. Ez direkt van így, azért hagyják rajta a krumpli héját, hogy kiderüljön, hogy ez valódi krumpiból készült és nem valami formázott, átnyomott krumpit nem látott valamiből. A gyorséttermekben is drágább, a csúnyább héjas változat, mint az otthon megszokott szép sárga szabályos hasáb! Na ez meg ellentmondásos a bolti árhoz képest! De hát Amerika! Háziasszonyok hajrá! Fele munkával még elismerést is bezsebelhettek! J