KIÁRUSÍTÁS

Vasárnap ismét misén voltunk. Az alkalom után odajött hozzánk Klári, hogy elkérje az elérhetőségeinket és megérdeklődje, hogy mire van még szükségünk. Amerikában az a szokás, ha valaki elkötözik vagy meghal, akkor kiárusítást tartanak és bárki mehet az adott időpontba szétnézni és vásárolni. Már régebben írtam róla, hogy Mátéék is így jutottak komódokhoz illetve mi is a konyhába az étkező asztalunkhoz. Nos Klárinak egy ismerősének az ismerőse sajnos meghalt, egy idős néni és az ő házába vittek el minket , hátha találunk valamit. Máté és én mentünk, hogy mindkét családból képviseltessük magunkat, illetve hogy én női szemmel is szétnézzek. Na ugye meg szerettem is volna elmenni! Persze az út ide sem két perc volt, mert ugye itt nagyok a távolságok, egy kis kitérőt is tettünk a rossz lehajtó miatt és még várni is kellett, arra aki megmutatta nekünk hova is megyünk... szóval nagy nehezen megérkeztünk. Előttünk már voltak akik megnézték a dolgokat, de még sok minden maradt, ezért szóltak nekünk is. Egy idős néni háza volt, idős szagokkal és sok-sok kacattal, mütyürrel, emlékkel, ruhákkal...amikkel mi nem nagyon tudtunk mit kezdeni. Valószínűleg a jó szándék vezérelte őket, mert sok mindent felajánlottak nekünk ingyen, de azért még így is nehéz dolgunk volt. Főleg a ruhák miatt, mert azért én még otthon sem veszem fel a nagymamám selyemblúzait! De azért így is találtunk értékes dolgokat. Én két dollárért vettem egy kenyérpirítót és még kettőt fizettem, de pontosan nem is tudom miért a sok dolog közül. Lett egy muffinsütőm, tojásszeletelőm, végre lapos fakanalam, egy vágódeszka formájú konyhai imádságom, a lányoknak egy napraforgó formájú többfunkiós fa asztalka/pult a boltozáshoz, két mini baba hintaszék, és rengeteg matrica, ajtódísz, anyag, fonal, cérna barkácsoláshoz, mikulás formájú gyertya. Máté pedig vett egy espresszó kávéfőzőgépet 4 dollárért és kapott még pullóvereket, robotgépet, faliképet, kismotort és Emese méretű esernyőnyalóka kertidekorációt. Összességében azért jó vásárt csináltunk, igaz többször is végigmentünk a szobákon, hogy ezeket megtaláljuk. Klári még ezek után is olyan lelkes volt, hogy elvitt minket egy használtruha, turkáló féle helyre (thrift store), amiből szintén több is van a városban. Méretre vagy négyszer akkora, mint az otthoni, bevásárlókocsikkal lehet vásárolni és nem csak ruhák hanem bútorok, könyvek, játékok és konyhai dolgok is vannak. Én egy kerek tortaformát találtam, egy sütis és egy szakácskönyvet és a lányoknak két mesekönyvet és matricás füzetet és így fizettem 8 dollárt. Elég jó vásár volt ez is! Másnap már fel is avattam az új könyvet és a formát is! Megsütöttem az első amerikai csokismuffint! Igaz még finomításra szorul, de erről majd később!