JÉGSZEKRÉNY

Jégszekrény - most kezdi igazi tartalmát elnyerni a szó, hogyha a fagyasztónkra gondolok. Mennyiségileg már biztos ebből van a legtöbb benne.

Itt mint a legtöbb hűtő a miénk is egy automata jégkockagyártóval van felszerelve, ami most nyáron folyamatos használatban van.

A lányok úgy rászoktak, hogyha nem figyelünk akkor pillanatok alatt el is használják.


De mi történt a többi dologgal? Szépen lassan kiesszük őket. Hasonló képet lehetne feltenni a spájzunkról is.
Zsuzsi csinált is egy listát, hogy a rendelkezésre álló dolgokból miket tud még összehozni. Amolyan "Lássuk mit főz ma a Budai" stílusban.


Bár vannak olyan dolgok is, amik a hátralevő 17 napban nemigen fognak kifogyni pld: a húsvéti csokibevonós nyuszi, amiből biztos van még egy fél kiló, nagyüveg torma, tejpor a kenyérsütéshez vagy szódabikarbóna.


Azért kíváncsi leszek milyen új receptek fognak születni az utolsó napokban!

HÁZI PINGVIN

A héten találkoztunk először ezzel a házi kedvenccel, mikor betotyogott a nappaliba.

Déli sarkon élő rokonaival ellentétben ez a "kispingvin" a meleg helyeket szereti és a kedvenc gyümölcse az eper! 

Gyakran párban járnak és gyorsan tudnak alakot változtatni. Bárki látja Őket nem kell megijjedni, veszélytelenek!!! 

 :)

MASSENA-I HAJÓZSILIPELŐ

A hajózsilipelő látogatóközpontot csak köztes állomásnak iktatuk be utunk során, hogy a lányok bírják a hosszú autókázást. Először kicsit furcsán is hangzott az ötlet, a végén pedig alig tudtunk eljönni.

Persze szerencsénk is volt, hogy pont jókor érkeztünk. Nem olyan messze egy óceánjáró közeledett szélerőművek lapátjait szállítva. 

Amíg várakoztunk rá, próbáltuk a lányoknak elmesélni, hogy mi is fog történni, közben pedig azt találgatták, hogy be fog-e férni a csatornába, vagy beragad J. 

A hajó szép lassan, tekintélyt parancsolva beúszott a zsilipelőbe, majd lezárták mögötte az átjárót. Két kötéllel rögzítették a parton lévő bólyákhoz, majd egyszer csak el kezdték leengedni a vizet. Ez volt a leglátványosabb része a műveletnek. A víz és a hajó is szemmel látható ütemben süllyedt. Mikor beúszott akkor felfelé kellett néznünk és alig láttuk rajta az embereket, a végére viszont egészen mélyre került és jól beláttunk az egész fedélzetére. 

Amikor a vízszint megfelelő lett, kinyották a másik zsilipajtót és elengedték utjára.

Ekkor már három másik kis vitorlás várakozott szintén a zsilip segítségére. Gyorsan beúsztak, de őket nem kötötték ki. A zsilip bezárult, és már emelkedett is a víz. 

Mikor bejöttek, akkor alig láttunk 20-30 centit az árbocukból, de mire kimentek már teljes méretűek voltak. Sietniük kellett, mert szembe már egy hatalmas úszályhajó  közeledett, ami valami gabonafélét szállított. 

De őt már sajnos nem vártuk meg! Úgy tűnik itt nagyobb a forgalom mint gondoltuk és ezért a látványért még fizetnünk sem kellett! A lányok még napokig utána erről beszélgettek!

OLD MC DONALDS FARM

A 1000 islands-i kirándulásunk alatt kinéztünk egy farmot a gyerekeknek. De így utólag lehet, hogy én jobban élveztem. Mikor megérkeztünk még nem sejtettük pontosan, hogy mi vár ránk. 

A belépő fejenkét 8 dollár mindenkinek, ami elsőre kicsit soknak tűnik, de aztán kiderült, ennél lehet, hogy többet kaptunk. Már a pénztárnál a gyerekek rögtön kaptak egy-egy adag pattogatott kukoricát a kecskéknek, amivel lelkesen meg is etették őket. Minigolfpálya és ugrálóvár is volt, de azokat csak a végén próbáltuk ki. Emese egy helyes kis traktorra ült fel, amit pedállal kellett hajtani, mint a biciklit. Megnéztünk egy tevét is, aki csak először feküdt, viszont a tyúkok és a nyuszik fent voltak és vártak minket. Ki is volt írva, hogy szedjünk nekik füvet, mert azt szeretik. A nyúl ketrec ajtaja nyitva is volt, a gyerekeknek fellépő kitéve, hogy elérjék őket. Utána viszont mennünk kellett, mert indult az első túránk.

Egy kocsira felülve szállítottak el minket az út túl oldalán lévő boci telepre. Előszőr az ifjú példányokat néztük meg, akik nagy fedett, de nyitott épelültben csemegéztek. Utána következett egy hatalmas telep, ahol már a tej adó tehenek voltak. Igaz, hogy nem szabadon legeléztek, de a nagy meleget zuhannyal és ventilátorral viselték el, miközben egy kényeztető masszírozást is kaptak egy hatalmas kefével,olyasmivel mint az autómosókban is van. Csak alá kellett állniuk. A lányok döbbenten figyelték a fél méterre lévő hatalmas állatokat, ahogy eszegettek. 

A kiskocsin közben folyamatosan ment az ismertető szöveg, néha megállítva és némi élő szóval kiegészítve. A következő állomáson azt is megnézhettük, hogy fejik meg őket, majd a lányok mindehhez egy szinezőt is kaptak.  A végén megnéztük a legidősebb példányt és mellette néhány egészen kicsi bocit.

Volt még egy következő túra is. Ehhez vödrökbe szénát kellett szedni, amit egy kis kukorciával és kenyérrel is kiegészítettek. Most malacot etetni indultunk, de mint kiderült a széna a szabadon legelésző néhány tehénnek volt, akik szintén vártak minket. A kukorica föld mellett elhaladva mesefigurákat is láthattunk pl. Ózból. Ezek után néztük meg a póni istállót, ahol csendesen kellett lenni, mert a lovak aludtak. Éjszaka a szabadban legelésznek és ilyenkor szundikálnak. A lányoknak legjobban a kispóni tetszett, aki előző este született. Előtte áldogáltunk a legtöbbet. Emese még egy rendes lovat is megfésülgetett, aki közben szintén békésen aludt.

Egy másik épületben a Télapó rénszarvasai csengettyűszó mellett eszegettek. Egy hatalmas kecskesimogatóba is bemehettünk, ahonnan az állatok állandóan ki akartak szökni, még szerencse hogy két kaput szereltek fel. Próbáltuk Emesét rávenni egy kis pónilovaglásra, de nem volt elég bátorsága hozzá. És mindebbe a lányok nem fáradtak el, mert egy kis ugrálóvár következett. Kifelé jövet vettünk még egy kis csokistejet az ebédhez, ami tényleg nagyon finom volt.

A lányoknak természetesen az újszölött kispóni tetszett, nekem viszont hogy még ekkora hatalmas, gyerekbarát szevezett farmon még sosem voltunk.  Minden tiszta volt és rendezett, az állatok neve kiírva, a gyereknek az ajtók nyitvahagyva, biztatva, hogy mit tegyenek, szinezővel, zenével, etetéssel megismertetve mindezeket.

1000 ISLANDS / SZIGET

Egy olyan régió ez, amit szavakkal nehéz leírni. Mindig elcsodálkozunk, hogy mennyi különleges természeti szépség van itt. Mindez az ezer sziget részen is megvan egy nagyon jó vadregényes és nyári hangulattal kiegészülve. A nagyobb szigeteknél pedig, amik szebbnél szebb kastélyokkal vannak tele egy egészen elvarázsolt érzéssel párosult.

Boldt castle

A szigetek egészen az amerikai – kanadai határon, a Szent-Lőrinc folyón helyezkednek el és legjobban hajóról lehet megnézni. A folyó melletti útról is gyönyörű a látvány egyes kikötőkre egy-két szigetre, de a hajóút mindannyiónknak felejthetetlen volt. Két külön úton voltunk. Az első csak a Boldt kastélyhoz vitt át és vissza (erről majd később beszámolunk) a második pedig egy alkonyat túra volt, ami este hétkor indult és már lemenő nappal ért véget.

egyik sziget Kanada, másik Amerika

Először pazar kastélyokat láthattunk, az úgynevezett „Millionare’s row” azaz millliomos úton. Szebbnél szebbek voltak, természetesen saját hajókikötőkkel, yachtokkal.

A hajós túrához idegenvezetés is járt, ahol mindig elmondták, a szigetekhez kapcsolódó sztorikat meg érdekességeket. Mint megtudtuk összesen 1864 sziget van és megvan a kritéria, hogy mi minősül szigetnek. 

Egész évben vízszint felett kell maradnia, lennie kell rajta vmi növényzetnek és egy négyzetlábnál nagyobbnak kell lennie. És igen, az ezersziget salátaöntet is innen származik!

Ajánljuk a fényképeket :

https://picasaweb.google.com/100722983911886844735/July20121000Islands

MONTREÁL

Egy thousand islands (ezer sziget) régióval és Montreállal egybekötött hosszúhétvégét töltöttünk el.

Montreállal kapcsolatban különösebb elvárás nélkül érkeztünk. Tudtuk, hogy nagyváros és, hogy azért vannak jelentős események itt mint a Forma 1 vagy a Montreáli kaszinó és sok látnivaló szóval nagyvárosi hangulatra készültünk. Egyik kedvenc filmem, a Montreáli bankrablás Belmondo-val a főszerepben, így azért némi izgatottság is volt, hogy milyen is lesz az a bank és, hogy ott lesz-e J Belmondo-t végül nem, de bank-ot azért láttunk!

sok motor volt

Mielőtt elindultunk és csak a neten nézelődtem egy dolog volt érdekes, hogy két honlap is franciául nyitott és úgy kellett nyelvet váltani. Tudtam, hogy ez egy vegyes angol-francia régió, de mint kiderült, ebben tévedtem.

Hihetetlenül hangzik, de mindenki franciául beszél, 10 rádióadóból 9 francia, minden franciául van kiíírva, még a stoptábla is. Még a Mc Donaldsban is francia zenét játszottak. 

Valahogy olyan sztereotípiák élnek bennem, hogy a franciák nem szeretik az angolokat, amerikaiakat. Itt pedig a „Kanadai franciák” mégis amerikanizálva vannak. 

Hosszúkávét isznak, amerikai autókkal járnak és New York Yankees-es baseball sapkát hordanak. Furcsa, érdekes volt mindezt látni.

A város is amolyan átmenet Európa és Amerika között. Nagyon hangulatos belvárosi sétálóutcás részek vannak, kedves kis éttermekkel, butikokkal, kávézókkal mégis a főbb utak mellett megtalálahatóak a klasszikus amerikai gyorséttermek, bevásárlóközpontok. 

Gyönyörű templomaik és bazilikáik vannak. Bazilikából néggyel találkoztunk, ebből hármat belülről is megnéztünk sőt, az egyikhez még egy privát és ingyenes túravezetést is kaptunk!

Még egy közép-európai kisboltot is találtunk, ahol magyar eladónő volt, aki maga készítette az almáspitét, sütiket és többféle jellegzetes magyar dolgot árult! Nagymama lekvár is sorakozott a polcon egyenesen Nyíregyházáról!

DENNY’S

Úgy tűnik megtaláltuk a kedvenc kajálós éttermes helyünket. A másikról már írtunk, bár az fagyizós, a Cold Stone Creamery.

A Denny’s-be már egy ideje terveztünk ellátogatni. 

Most viszont, hogy a Watertown-i szállásunktól gyalog egy percre volt és vacsorára farkas éhesek voltunk úgy döntöttünk a lányokkal, hogy gyorsan átszaladunk. Ez annyira tetszett nekik, hogy mikor arról érdeklődtünk mi volt a legjobb a kirándulás során, ezt választották, azaz hogy az étterembe átszaladni.

A hely nemrég nyílt meg ebben a városban, tipikus amerikai étterem borzasztó hideggé fagyasztva. Ezt egy kicsit elrontottuk, mert annyira siettünk, hogy még egy kardigánt sem raktunk be. Így a vacsora végére már a lányokkal libabőrösök voltunk. A választás a női részen gyorsan ment, a gyerekek sültkrumplit kértek, amit mi azért kiegészítettünk egy kis előétellel, azaz rántott sajt, hagymakarika és husi tállal finom paradicsomszósszal.

Részemről sem volt kérdéses, hogy mit fogonk enni. Fánk szenvedélyem kiegészült a hamburger rajongással. Na de nem az olyan gyorséttermi lapos üres fajtával, hanem a másfél-két centis jól átsütött marhahússal és jó sok finomsággal megpakolva. Most egy gombás változat nyert. Zoli egy Zesty Nacos-t választott, ami rá nem jellemző, de úgy tűnik hogy belenyúlt valami nagyon tutiba. A fél adagja is hatalmas volt, az enyhén csípős fűszeres darálthús, sajttal, hagymával sok sűrű tejföllel és tortilla chips-szel.

Annak ellenére, hogy ez is egy gyorsétteremlánc-nak mondható, minden nagyon finom volt, házias ízekkel. Az árak is rendben voltak és a méretek is!

A gyerekek mint, ahogy ez lenni szokott kaptak kis színezőt zsírkrétával, míg kihozták az ételt és az innivalót is egy jópofa műanyagpohárban kapták, aminek fedőkupakja is volt. Teljesen bejött Nekik is, végig beszélgették a vacsit majd a végén már táncoltak is! Igazi kis bulit csaptak J

NOÉMI ELVESZETT

Noémi és Kicsi baba lassan egy éve az életünk része. Még otthonról jöttek velünk, de most az egyikük úgy döntött, hogy világgá megy. Montreálban történt az eset éppen a kocsis mentőakciónk közben. Egyik pillanatban még Emesénél volt, a másikban már nem volt meg. Éjszakai utazás, városnézés, vásárlás és autószerelés után a szállásra érkezve egyszer csak nem találtam seholsem. Újra nekiindultunk, szerencsére csak a közelbe. Végigjártuk a parkolókat, boltokat, információs pultokat, de sehol sem látták. Kipakoltuk az egész kocsit, átnéztünk mindent, de nem lett meg. Másnap, még indulás előtt tettünk még egy kört, már a boltban megismertek minket, de hiába.

Nem tudni, hogy minket vagy Emesét viselte jobban meg. Nóri, mintha mit sem értett volna belőle vagy inkább csak megszokásból kérdezgette Emesét Noémiről miközben a saját babájáról csacsogott. A hétvégén hagytuk érni/feldolgozni  az érzést Emesének, de azért megígértük, hogy majd kap egy másik babát. Nórival addig Kicsi babán közösködtek vita nélkül, amit én csodálkozva szemléltem.

Hazaérkezve ellátogattunk a szomszéd utcába, ahol múlt héten a garázsvásár volt és láttam két szép babát is. Szerencsénkre nem adták el őket, sőt meg is ajándékoztak velük minket, azaz két babával és egy nyúl jelmezbe öltözött puha babafigurával. Emese már rajzolt köszönetképpen egy képeslapot, amit majd bedobunk.

Az egyik babát Rosie-nak keresztelte el, a másikat Kalynának, egy ovis társa után akire nagyon hasonlít, de mivel Nóri és ő is Noéminek emlegette az elsőt, így megkérdezte a nap közepén, hogy nem hívhatná-e mégis Noéminek. Hát így esett, hogy egy babánk világgá ment és cserébe lett két új helyette.

PISTA BÁCSI

Van egy pár fontos bácsi az életünkben, akiket a lányok sokszor emlegetnek. Egyikük Pista bácsi, aki autószerelő és ha megbetegszik az autó vagy a szomszédéké vagy csak olajcsere kell, akkor hozzá járunk!

akcióban a szerelőcsapat

Mindemellett nagy türelemmel is rendelkezik, mert az előjövő dolgokon kívül mindig átnézi a kocsit, hogy minden rendben van-e és arra is figyel, hogy mindent embernyelven mondjon el, annak is, aki kevesbé ért a kocsikhoz.

Hétvégén telefonos távsegítséget kértünk Tőle, mert mi Kanadában voltunk miközben az autó kipufogócsöve egy nagyobb fekvőrendőrön elvált. Konkrétan, akkora fekvőrendőr volt, hogy leért az autó alja. Nagyobb gond nem lett csak szétcsúszott a katalizátor és a hosszú kipufogócső az illesztésnél.

jól bírta !

Mivel külföldön nem működik az amerikai autóklub (AAA – triple A) így egy eléggé Mc Gájver-es megoldás maradt. 

Több alternatívát is kaptunk, de ez volt az, amit szervíz, autósbolt és nagyobb szaktudás nélkül én is meg tudtam bütykölni. 

Kólásdoboz, rézdrót és két vizes tömlőbilincs. Így három dollárból és némi házi barkácsolással hazajutottunk. A héten természetesen benézünk a mesterhez, levesszük ezt a házi tapaszt és összeforasztja, megcsinálja amit kell.

MÉRETEK

A mértékegység átváltások folyamatosan érintik az életünket. Az élelmiszer vásárlásnál és főzésnél, a tankolásnál és utazásnál, a hőmérsékelt számolásnál vagy a pénz átváltásnál.  A ruha és cipőméret sem a legkönnyebb eset. Kezdjük a gyerekeknél. A lányok 3T és 4T méretet hordanak, de 5-nél már változás van, mert itt már bejön az is, hogy 5-6  year stb cimke. Ez még a könnyebb eset, viszont a cipők már nehezebben követhetőek. Mert Emese lába 10-es, viszont Nórinak van, hogy 9-est kell venni, de más esetben meg 7-est. Ti sem értitek? Hát én sem. Zolinak szintén 10-es a lába, bár felnőtt férfiméretben értve, de a női felnőtt 10-es méret szintén mást jelentene mint a férfi 10-es :)

A ruhák meg még összetettebbek. Betűkkel is jelölnek, de az nem egyezik meg az otthoni mérettel.  Mert az S-es  minden esetben nagy rám, inkább az XS a jó, vagy XXS, de nehogy azt higgyétek, hogy így lefogytam! Mert Zoli polói is összementek M-es, L-es re! Ha viszont számozást használnak az már kevésbé követhetőek. Mert nekem hogy lett 2-es a nadrágméretem?

Ebből is látszik, hogy az amerikaiak nagyobb méretek! Sőt itt 2XL vagy 3 XL-es méret is megtalálható. A nagy darab embereknek pedig van egy külön ruhaosztály tall&high, ahol a ruhadarabok legalább kétemberesek.

PAKOLUNK

Elkezdtünk pakolni, leginkább azért, hogy kiderüljön, hogy elférünk-e a bőröndjeinkbe és hogy venni kell-e még újat (valószínűsíthetően igen). Hihetelen mennyiségű ruha, játék, könyv és egyéb dolog gyűlt össze. Próbálunk selejtezni, válogatni, összekészíteni, hogy mit kell visszaadni, vagy a következő diákoknak hátrahagyni.  A téli ruha egyszerű eset, na de azért nem minden ilyen. Amit nem viszünk Emeséről haza, az már Nórinak sem lesz meg.

A másik nagy terület a kamra, ahol próbáljuk felélni a készleteinket. Valamiből nagy tételt vásároltunk be annak idején, tudva hogy év végéig leszünk illetve, mert úgy kedvezőbb volt az ára.

Ismerős még ez az érzés, csak a helyzet abban különbözik, hogy amit most nem visszünk magunkkal, az végleg itt marad, nem úgy mint az otthoni, ahol a padláson úgy 50-60 doboz várakozik ránk. J

A lányaink mindebből mit élnek meg? Ők is folyamatosan költöznek, egyik városból a másikba (azaz egyik szobából a másikba). Már a kis bőröndökbe is pakolnának, nem értve hogy azokba miért nem lehet és ha már haza csomagolok, akkor még hova is fogunk itt utazni előtte?

Egy másik típusú pakolás is zajlik, ami inkább gondolatokban és érzelmekben dúsabb. Lélekben összepakolni. Ez is folyamatos bár az nem biztos, hogy ezzel is megleszünk a repülőútig...

ERIE - PRESQUE ISLE

egy légifotó a netről, ebből a szögből mi sajnos nem láttuk

A hétvégére esőt és vihart igértek. De mi már előbb megbeszéltünk egy bartái látogatást strandolással egybekötve. A reggeli szemerkélő eső sem térített el minket. Még a fürdőruhákat is becsomagoltuk. Mert már mi is többször megtapasztaltuk az itteni mondás igazságát, miszerint ha nem tetszik az idő, akkor várj öt percet és másmilyen lesz. Működött is. Útközben már nem csak csepergett, hanem szakadt az eső, szinte alig lehetett látni, a majdnem két órát így tettük meg.

Mire megérkeztünk a vihar el is ment, majd kisütött a nap. Jó vendég módjára ebédre toppantunk be és sokáig nem is vártunk vele, mert kisebbikünk már útközben mondogatta, hogy éhes. Egy kis pihenés, játék és mesenézés után feltöltődve indultunk újra, de már verőfényes napsütésben. És, hogy még vagányabb legyen előtte még hógolyóztunk is egyet a közeli jégpályának köszönhetően!

Egy hatalmas félsziget nyúlik be a tóba, aminek 11 strandja van. Mi rábíztuk magunkat a vendéglátóinkra és természetesen nem is csalódtunk benne. Itt nem kellett belépőt sem fizetnünk, mint a többi nemzeti parknál. Hatalmas homokos területen táboroztunk le. A víz sokáig sekély volt és olyan tiszta, hogy láttuk a lábunkat benne. Homokos volt az alja is és az első tó, aminek nem volt hideg a víze. Sőt! Ebben töltöttük a legtöbb időt bent! Ezek után már tengerpartra sem vágyunk nagyon, hiszen az élmény teljesen olyan volt!

A parton sírályok lesték a csemegéket, a gyerekek homokvárat építettek, a felnőttek meg csak beszélgettek. Fél hét körül indultunk el, mire elment a napnak az ereje. Hazafelé megcsodáltuk, hogy itt is, hogy él a természet. Szinte valamennyi hatalmas fát borostyánok nőtték be a levegőt pedig csak úgy harapni lehetett. Ezek után reméltük, hogy a gyerekek az autóban kidőlnek, de nem így lett. Az élmények, a nap és a víz úgy feltötötte őket, hogy este 10 után tudtuk csak lerakni őket.

CSERKÉSZ ÉVZÁRÓ BULI & S'MORES

Véget ért a péntek esténkénti cserkészet. A záróalkalmat az egyik család kertjében tartották meg. A kertjük természetesen kerítés mentes volt a szomszédokkal, egy erdő mellett. A nagy melegben egy medencében hűsölhettünk és labdázhattak a gyerekek. A hamburger és hot dog sütés mellé  mindenki hozott magával valami finomságot, így semmiben sem volt hiányunk.

Cserkészavatásban is volt részünk és a bátrabbak beszálltak a tojásdobálós versenybe. Nyers tojást dobáltak páronként egymásnak, majd ha elkapták egy lépéssel növelték a távolságot. Ha a tojás mégis összetörött, akkor az kellemetlen volt és ment a tábortűzbe. 

egy fotó a netről

Indulás előtt persze még kipróbáltuk az amerikaiak nagy kedvencét: két kekszből, Hershey csokoládéból és forró marshmallow-ból csináltunk „szendvicset”. S'mores-nak nevezik és a hozzávaló marshmallow-t (pillecukrot) a tűzben nyárson sütik meg. Bár már láttunk direkt erre a célra kialakított elektromos kütyüt is.

Persze ebből a cukorbombából felnőttként egynél többet nem lehet megenni!

INTERNATIONAL INSTITUTE OF BUFFALO

Megérkezésünk után hónapokig az International Insitute-be jártam angolt tanulni. Az intézmény eredetileg bevándorlóknak lett létrehozva, nagyrészt távolkeletieknek, araboknak, indiaiaknak, akik amerikában szeretnének letelepedni, munkát vállalni. A nyelvoktatás is erre, vagyis az életre helyezte a hangsúlyt. Az elején egy szóbeli teszt alapján soroltak be minket a csoportokba.

Az oktatás hétköznaponta három időpontban (reggel, déluán és este) folyt 3 órán keresztül. Az első tanáromat nagyon szerettem, érthetően és tisztán beszélt, az anyagot érdekesen adta le és magával ragadó volt a személyisége is. A második tanár már kevésbé volt energikus, de igazából nagy baj vele sem volt.  A nehézséget inkább a csoprottársak okozták számomra, aki saját  nyelvükre jellemző akcentussal beszéltek, ami miatt nagyon nehezen voltak érthetőek,  viszont az élet is ilyen. Nem mindenki született angol anyanyelvű.

Volt olyan tanuló is aki 70 éves kor körül járt és már jó pár éve az Institute-ban tanult. A feleségével közösen kezdte az első csoportban és szépen haladt előre, igaz már különböző szintre jutottak, de a szünetekben mindig beszélgettek. Voltak teljes családok is, ahol szülők és jó pár testvér tanult egyszerre.

Ami szimpatikus volt a helyben, hogy az oktatáson kívül próbáltak közösséget kialakítani, a tanulást izgalmassabbá tenni. Egyik hónapban ajándékot adtak annak a tanulónak, aki a legkevesebbet hiányzott, így egy kínai lány egy fordító készüléket nyert. Ősszel sütőtök farmra szerveztek kirándulást, hálaadáskor a tanárok főztek hagyományos ételeket a diákoknak, karácsonykor a Diótörőt mentek el közösen megnézni. 

egy fotó a netről

Hálaadáskor egy több kilós pulykát is lehetett nyerni, csak arról kellett a jelentkezőknek meggyőzni a csoportot, hogy őt válasszák meg szerencsésnek. Rövid beszédet kellett tartani, kinek is sütné meg a pulykát és miért is szeretné megnyerni. Pár hétig az egészséges táplálkozásról és az ételek biztonságos elkészítéséről tartott egy nő előadást és mindig csinált is  valami kóstolót ott a helyszínen. Más alkalommal pedig a pénzügyekkel, bankszámlanyitás, hitel stb. kapcsolatban volt prezentáció és ajánlottak fel segítséget is.

Az épületbe minden nap hozták a Buffalo News-t is, így a tanulók hozzájuthattak ehhez is ingyenesen. Legtöbbször egy-egy vezércikket beszéltünk meg, dolgoztunk fel.

Annak aki naponta jár és tényleg a tanulásra fordítja a szabadidejét, annak remek lehetőség a fejlődésre és a kapcsolatépítésre, ja és mindezt ingyen!

GARAGE / YARD / ESTATE SALES

Minden háztartásban évente felgyűlnek dolgok, amik feleslegesek, de mások számára még hasznosak lehetnek. Vagy valaki elköltözik és akkor átnézni a régi homijait, vagy szomorúbb esetben egy elhúnyt hozzátartozó hátrahagyott tárgyaitól kell megszabadulni. 

Az amerikaiak erre az estre találták ki a „kiárusítások” különböző fajtáit, úgy mint garage, yard, estate vagy akár block sales. 

Ezek kora nyártól egészen ősz végéig, vagy ameddig a rossz idő be nem áll, tartanak. Hatalmas papírokra kiírják a címet és az időpontot (+ felteszik az internetre v újságba) majd kiragasztják a  környéken, nagyobb utak melletti oszlopokra pár nappal előtte. 

A portékákat kiteszik a kertbe, a teraszra, vagy akár be is lehet menni a házba. Ilyen formán már mi is vettünk egy-két dolgot, vagy akár csak úgy kaptunk a gyereknek. Az egyik régi szerzeményünk a lányok babakonyhája, ami 5 dollár volt összesen. (Új áron 30-ért láttuk a boltban) 

Ma a szomszédos utcában tartottak több háznál is vásárt (block sales). Így azért más hangulata volt a nézelődsének, hisz volt akit már ismertünk, közben kicsit el is beszélgettünk. A mai szerzemény négy ruha volt, kettő a lányoknak kettő nekem. Az egyik közüle még címkésen új, eredeti áron 40 dollár, de az eladó úgy döntött, hogy 1 dollárért elvihetem!!!