Noémi és Kicsi baba lassan egy éve az életünk része. Még
otthonról jöttek velünk, de most az egyikük úgy döntött, hogy világgá megy.
Montreálban történt az eset éppen a kocsis mentőakciónk közben. Egyik pillanatban
még Emesénél volt, a másikban már nem volt meg. Éjszakai utazás, városnézés,
vásárlás és autószerelés után a szállásra érkezve egyszer csak nem találtam
seholsem. Újra nekiindultunk, szerencsére csak a közelbe. Végigjártuk a
parkolókat, boltokat, információs pultokat, de sehol sem látták. Kipakoltuk az
egész kocsit, átnéztünk mindent, de nem lett meg. Másnap, még indulás előtt tettünk
még egy kört, már a boltban megismertek minket, de hiába.
Nem tudni, hogy minket vagy Emesét viselte jobban meg. Nóri,
mintha mit sem értett volna belőle vagy inkább csak megszokásból kérdezgette
Emesét Noémiről miközben a saját babájáról csacsogott. A hétvégén hagytuk
érni/feldolgozni az érzést Emesének, de
azért megígértük, hogy majd kap egy másik babát. Nórival addig Kicsi babán
közösködtek vita nélkül, amit én csodálkozva szemléltem.
Hazaérkezve ellátogattunk a szomszéd utcába, ahol múlt héten
a garázsvásár volt és láttam két szép babát is. Szerencsénkre nem adták el őket,
sőt meg is ajándékoztak velük minket, azaz két babával és egy nyúl jelmezbe
öltözött puha babafigurával. Emese már rajzolt köszönetképpen egy képeslapot,
amit majd bedobunk.
Az egyik babát Rosie-nak keresztelte el, a másikat Kalynának,
egy ovis társa után akire nagyon hasonlít, de mivel Nóri és ő is Noéminek
emlegette az elsőt, így megkérdezte a nap közepén, hogy nem hívhatná-e mégis
Noéminek. Hát így esett, hogy egy babánk világgá ment és cserébe lett két új
helyette.
No comments:
Post a Comment