Szinte már túlzás ez a rengeteg vízesés, amit itt látunk. Kicsit
a régi posztertapétákra emlékeztet az érzés, amikor a 80-as években szinte
mindenkinek volt egy fala, de legalább falrészlete valami extra természeti
látványosságról. És ezek mind olyanok voltak, amire azt hitte az ember, hogy ilyen
talán nincs is. Szóval giccsesek voltak picit. Ez itt viszont teljesen átalakul,
elképesztőek. A Taughannock egy kisebb vízhozamú vízesés volt, és hihetetlen,
hogy egy ilyen kicsi vízesés, hogy vájt ki ennyi sziklát és csinált egy ekkora
kanyont.
Természetesen, ahogy lenni szokott, ahol van egy vízesés ott van több
is, szóval még megnéztünk egy bébivízesést is. Lehet, hogy annyira hozzászokunk
itt a vízesésekhez, hogy mikor hazamegyünk csinálnunk kell egy saját
posztertapétás falat J
A természeti park másik nagy attrakciója számunkra a strand
volt, ahol az egész délutánt fürdéssel, játszózással töltöttük.
Érdekesek itt a nemzeti parkok, általában 7-8 dollár a
belépő autónként és ebből természetesen túrázhatsz és használhatod a strandot
is. A strandok pedig gyönyörűek. Mindegyiknél volt mosdó, rengeteg pad,
grillállványok, úszómester és tuti legmodernebb játszóterek. Az emberek pedig
általában egész napra felpakolva érkeznek, hatalmas hűtőtáskákkal, amik vagy
kétemberesek, vagy pedig egyik végébe kerekek vannak szerelve mint egy
huzogatós bőröndnek. Aztán pedig letelepednek egy grill mellé és elkezd érkezni
a finom sült illat... Nekünk elég a kiscsajokat koordinálni így ilyen
grillélményekből kimaradunk.
A tavak mind elég hűvösek voltak még, de ez a kicsiket
legkevésbé se zavarta. Emesének megvolt a stratégiája „annyit ugrálok, hogy
felmelegítem a tavat” J
Az úszómester szakma viszont talán túlnőtt a keretein,
mindenki csak a köteleken belül tartózkodhat, az első napi strandon még a
labdázás is tilos volt, majd rásípoltak egy apukára, aki a nyakába vette a
gyerekét...
No comments:
Post a Comment