PAKOLUNK

Elkezdtünk pakolni, leginkább azért, hogy kiderüljön, hogy elférünk-e a bőröndjeinkbe és hogy venni kell-e még újat (valószínűsíthetően igen). Hihetelen mennyiségű ruha, játék, könyv és egyéb dolog gyűlt össze. Próbálunk selejtezni, válogatni, összekészíteni, hogy mit kell visszaadni, vagy a következő diákoknak hátrahagyni.  A téli ruha egyszerű eset, na de azért nem minden ilyen. Amit nem viszünk Emeséről haza, az már Nórinak sem lesz meg.

A másik nagy terület a kamra, ahol próbáljuk felélni a készleteinket. Valamiből nagy tételt vásároltunk be annak idején, tudva hogy év végéig leszünk illetve, mert úgy kedvezőbb volt az ára.

Ismerős még ez az érzés, csak a helyzet abban különbözik, hogy amit most nem visszünk magunkkal, az végleg itt marad, nem úgy mint az otthoni, ahol a padláson úgy 50-60 doboz várakozik ránk. J

A lányaink mindebből mit élnek meg? Ők is folyamatosan költöznek, egyik városból a másikba (azaz egyik szobából a másikba). Már a kis bőröndökbe is pakolnának, nem értve hogy azokba miért nem lehet és ha már haza csomagolok, akkor még hova is fogunk itt utazni előtte?

Egy másik típusú pakolás is zajlik, ami inkább gondolatokban és érzelmekben dúsabb. Lélekben összepakolni. Ez is folyamatos bár az nem biztos, hogy ezzel is megleszünk a repülőútig...