OLD MC DONALDS FARM

A 1000 islands-i kirándulásunk alatt kinéztünk egy farmot a gyerekeknek. De így utólag lehet, hogy én jobban élveztem. Mikor megérkeztünk még nem sejtettük pontosan, hogy mi vár ránk. 

A belépő fejenkét 8 dollár mindenkinek, ami elsőre kicsit soknak tűnik, de aztán kiderült, ennél lehet, hogy többet kaptunk. Már a pénztárnál a gyerekek rögtön kaptak egy-egy adag pattogatott kukoricát a kecskéknek, amivel lelkesen meg is etették őket. Minigolfpálya és ugrálóvár is volt, de azokat csak a végén próbáltuk ki. Emese egy helyes kis traktorra ült fel, amit pedállal kellett hajtani, mint a biciklit. Megnéztünk egy tevét is, aki csak először feküdt, viszont a tyúkok és a nyuszik fent voltak és vártak minket. Ki is volt írva, hogy szedjünk nekik füvet, mert azt szeretik. A nyúl ketrec ajtaja nyitva is volt, a gyerekeknek fellépő kitéve, hogy elérjék őket. Utána viszont mennünk kellett, mert indult az első túránk.

Egy kocsira felülve szállítottak el minket az út túl oldalán lévő boci telepre. Előszőr az ifjú példányokat néztük meg, akik nagy fedett, de nyitott épelültben csemegéztek. Utána következett egy hatalmas telep, ahol már a tej adó tehenek voltak. Igaz, hogy nem szabadon legeléztek, de a nagy meleget zuhannyal és ventilátorral viselték el, miközben egy kényeztető masszírozást is kaptak egy hatalmas kefével,olyasmivel mint az autómosókban is van. Csak alá kellett állniuk. A lányok döbbenten figyelték a fél méterre lévő hatalmas állatokat, ahogy eszegettek. 

A kiskocsin közben folyamatosan ment az ismertető szöveg, néha megállítva és némi élő szóval kiegészítve. A következő állomáson azt is megnézhettük, hogy fejik meg őket, majd a lányok mindehhez egy szinezőt is kaptak.  A végén megnéztük a legidősebb példányt és mellette néhány egészen kicsi bocit.

Volt még egy következő túra is. Ehhez vödrökbe szénát kellett szedni, amit egy kis kukorciával és kenyérrel is kiegészítettek. Most malacot etetni indultunk, de mint kiderült a széna a szabadon legelésző néhány tehénnek volt, akik szintén vártak minket. A kukorica föld mellett elhaladva mesefigurákat is láthattunk pl. Ózból. Ezek után néztük meg a póni istállót, ahol csendesen kellett lenni, mert a lovak aludtak. Éjszaka a szabadban legelésznek és ilyenkor szundikálnak. A lányoknak legjobban a kispóni tetszett, aki előző este született. Előtte áldogáltunk a legtöbbet. Emese még egy rendes lovat is megfésülgetett, aki közben szintén békésen aludt.

Egy másik épületben a Télapó rénszarvasai csengettyűszó mellett eszegettek. Egy hatalmas kecskesimogatóba is bemehettünk, ahonnan az állatok állandóan ki akartak szökni, még szerencse hogy két kaput szereltek fel. Próbáltuk Emesét rávenni egy kis pónilovaglásra, de nem volt elég bátorsága hozzá. És mindebbe a lányok nem fáradtak el, mert egy kis ugrálóvár következett. Kifelé jövet vettünk még egy kis csokistejet az ebédhez, ami tényleg nagyon finom volt.

A lányoknak természetesen az újszölött kispóni tetszett, nekem viszont hogy még ekkora hatalmas, gyerekbarát szevezett farmon még sosem voltunk.  Minden tiszta volt és rendezett, az állatok neve kiírva, a gyereknek az ajtók nyitvahagyva, biztatva, hogy mit tegyenek, szinezővel, zenével, etetéssel megismertetve mindezeket.