ERIE - PRESQUE ISLE

egy légifotó a netről, ebből a szögből mi sajnos nem láttuk

A hétvégére esőt és vihart igértek. De mi már előbb megbeszéltünk egy bartái látogatást strandolással egybekötve. A reggeli szemerkélő eső sem térített el minket. Még a fürdőruhákat is becsomagoltuk. Mert már mi is többször megtapasztaltuk az itteni mondás igazságát, miszerint ha nem tetszik az idő, akkor várj öt percet és másmilyen lesz. Működött is. Útközben már nem csak csepergett, hanem szakadt az eső, szinte alig lehetett látni, a majdnem két órát így tettük meg.

Mire megérkeztünk a vihar el is ment, majd kisütött a nap. Jó vendég módjára ebédre toppantunk be és sokáig nem is vártunk vele, mert kisebbikünk már útközben mondogatta, hogy éhes. Egy kis pihenés, játék és mesenézés után feltöltődve indultunk újra, de már verőfényes napsütésben. És, hogy még vagányabb legyen előtte még hógolyóztunk is egyet a közeli jégpályának köszönhetően!

Egy hatalmas félsziget nyúlik be a tóba, aminek 11 strandja van. Mi rábíztuk magunkat a vendéglátóinkra és természetesen nem is csalódtunk benne. Itt nem kellett belépőt sem fizetnünk, mint a többi nemzeti parknál. Hatalmas homokos területen táboroztunk le. A víz sokáig sekély volt és olyan tiszta, hogy láttuk a lábunkat benne. Homokos volt az alja is és az első tó, aminek nem volt hideg a víze. Sőt! Ebben töltöttük a legtöbb időt bent! Ezek után már tengerpartra sem vágyunk nagyon, hiszen az élmény teljesen olyan volt!

A parton sírályok lesték a csemegéket, a gyerekek homokvárat építettek, a felnőttek meg csak beszélgettek. Fél hét körül indultunk el, mire elment a napnak az ereje. Hazafelé megcsodáltuk, hogy itt is, hogy él a természet. Szinte valamennyi hatalmas fát borostyánok nőtték be a levegőt pedig csak úgy harapni lehetett. Ezek után reméltük, hogy a gyerekek az autóban kidőlnek, de nem így lett. Az élmények, a nap és a víz úgy feltötötte őket, hogy este 10 után tudtuk csak lerakni őket.