ISKOLATÁBOR

Az előző hétvégét Fillmore-ban töltöttük a külföldi magyar cserkészszövetség iskolatáborában. Erre a kis időre becsatlakoztunk ennek a közösségnek is az életében. 75 diák és felnőtt nyaralt együtt egy hatalmas területen az erdő közepén. A tábor célja, hogy az itt élő magyar gyerekek nyelvet, törtélnelmet, földrajzot tanuljanak és kicsit jobban megismerjék a magyar kúlturát, szokásokat. 

Óvodáskorúaktól a kamaszokig voltak kor és nyelvtudás szerint beosztva a gyerekek törzsekbe. Diákok és szülők is vegyesen tanították illetve felügyelték őket. Barakkokban laktak, közösen étkeztek, maguk mosogattak, takarítottak, pottyantós vécét használtak... 

Mi szombaton ebédre érkeztünk meg. A lányok még a nevüket sem voltak először hajlandóak elárulni akkora döbbenet volt számukra ez a nyüzsgés. Vasárnap este viszont már hazajönni nem akartak. Ebéd után csendes piehenő volt, addig a lányok rajzolgattak, mi pedig besegítettünk a munkákba. 

Utána barkácsolás, csempemozaik készítés volt, mert a tábor kerettörténete Mátyás király kora volt. Ezt követte a délutáni ismétlő óra, Emesééknek játék és csak egy kis betűírás, rajzolgatás, majd vacsora. A lányokat elvittem altatni, de Zoli részt vett a közös tábortüzes "bulin". Másnap sokáig aludtak a gyerekek, mert hosszú volt az este. Reggeli után egy túra volt majd fürdőzés a Genesee folyóban. Mi autóval tettük meg az utat, mert ha még Emese bírta is volna a túrát, Nórit nem szerettem volna végig cipelni ebben a hőségben. 

A patak víze sekély volt, egészen meleg és csak a szélén iszapos, aminek a fiúk nagyon örültek. Mi csak egy hatalmas kiálló kőre táboroztunk le, ahol kellemes volt a sodrás. A táborba érkezve, amíg  a többiek zuhanyoztak mi a konyha mellett az árnyékban ücsörögve beszélgettünk. A vacsora előtt mise kezdődött, amit már Nóri nem bírt ki és elaludt az ölemben, de a többi anyuka mesélta, hogy a 4-5 év alatti gyerekek szinte mind.  Farkas éhes volt már mindenki a vacsorára, hogy még repeta után is mentek egy harmadik körre. Itt mi már búcsút vettünk a tábortól és elindultunk hazafelé. Természetesen a lányok kidőltek az autóban, így csak be kellett tenni őket a helyükre.

Jó volt látni, ahogy ilyen jó közösség van Magyarországtól ennyire messze. Nagyon ügyesek voltak a kicsik és a felvigyázó középiskolás/egyetemista diákok no meg a szülők. Mi főleg a szülőkkel beszélgettünk többet, akik mind nagyon nyitottak, érdeklődők voltak irántunk és abszolút átjött, hogy mennyire fontosnak tartjék anyanyelvüket, magyarságukat!

A kicsik még maradtak volna, Emesének nagyon tetszett a pottyantós wc, "mert nem kellett lehúzni" és emlegették a fürdőzést is, ahova egy kukoricás mentén kellett lejutni!