Eddig a kirándulásaink során két különböző arcát fedeztük
fel a vidéki Amerikának.
Egyik a kertváros típusú kisváros hatalmas zöld fás, virágos terekkel,
hangulatos belvárosi sétálóutcával. Többszintes házakkal, a kocsifelhajtón pedig
átlag két-három kocsival. Teljesen családias hangulatuk van! Itt alapból nem
nagyon vannak kerítések vagy csak inkább a díszitést szolgálják, amik sokkal nyitottabbá teszik a tereket, no meg azért
a kertjeik is nagyobbak. Ezeket mérettől függetlenül szeretik telepakolni több-kevesebb dísszel is, ami szintén szokatlan a mi szemünknek. A legextrémebb fajtákkal Hallowen és karácsony környékén találkoztunk eddig.
A környékünkön sétálva több helyen is láttunk szintén az utcafronti részen, a közvetlen a járda mellett kerítés nélküli konyhakertet, paradicsommal, fűszerekkel, ami otthon azért teljesen elképzelhetetlen. Ami még furcsa lehet, hogy függönyt sem igazán használnak, néhány helyen csak reluxa van, így simán be lehet látni az ablakon. Ez főleg télen volt kedvező számunkra, mert számos házba így mi is bekukucskálhattunk. Ha kerttel nem is, de egy kis terasszal szinte mindenki rendelkezik. Ha netán ez sincs, az sem zavarja az ittlakókat, egy kempingszékkel simán kiülnek a ház elé nézelődni, vagy akár egy forgalmas út mellé is levegőzni. Szóval lenyűgöző, olykor egészen hihetetlen.
A másik pedig a kissé elhagyatott kisváros ami leginkább a „Miért
éppen Alaszka” kis egyutcás városára emlékeztet. Ahol van egy posta, bank, könyvtár,
kisbolt és természetesen a kocsma.
Esténként itt össze tudnak jönni az emberek,
kiülni az utcára, családosok nézik a kisgyerekek baseball meccsét a pályán, nagyobb
gyerekek pedig bmx-szel bringáznak, trükköznek a főutcán.
No comments:
Post a Comment