Első hangzásra, azért ez lehet, hogy nem mozgatja meg az embert, vagy nem feltétlenül ez jelenti a bulit, hanem egy jó kis baráti sörözés, de így utólag semmi panaszunk se lehet, sőt!
Szomszédaink ismét segítőkészen bébiszitterkedtek, így Zsuzsival kettesben tudtunk menni. Kivételesen ez egy olyan buli, volt, amiért fizettünk, fejenként jelképesen 10$ volt a belépő. Összehasonlításképp ez kb egy mekis vacsi szintje lehet...
A progamot a graduate program office szervezte (másoddiplomás képzés) amolyan tanévzáróként. Mind a tanév mind pedig az üzleti év itt május végén ér véget és ez az alkalom hivatott elismerni a legjobb tanár, tanuló és végzett diák címeket. Mindemellett pedig egy kitűnő alkalom „networking-re” / kapcsolatépítésre és „fundraising-re” / adománygyűjtésre.
Ösztöndíjasként egyértelműen ott volt a helyünk, jó az, hogyha tudják, hogy kik vagyunk és folyamatosan megjelenük a különböző rendezvényeken, főleg, hogy ez volt az egyik legfontosabb.
Maga a cocktail party új dimenziókat hoz a „buli” fogalomkörbe. Élő zongorajátékkal; a Montante Cultural Center-el, ami egy dóm-nak is beillene és mindazzal az „amerikai tálalással” amit próbálok a lehető legjobban körbeírni most.
A résztvevők / meghívottak ahogy a díjakból is látszik három fő tábor volt, diákok, tanárok és már végzett hallgatók (alumni-k). Itt nincs korlát ezen szintek között, a tanárok szeretnének megközelíthetőek és elérehetőek maradni a diákoknak, hogy a kérdések, problémák során nyugodtan forduljanak hozzá a diákok. Ezt szerintem nagyon elősegíti az az emberközeli légkör amit az egyes órákon kialakítanak. Kivétel nélkül mindannyian a szakmai és privát életükből hoznak példákat a tananyaghoz. Megosztják mind a sikereket és a nehézségeket, a számonkérés során szintén hasznos és praktikus tudást követelnek meg, a visszajelzések során pedig a lehető legjobb szándékkal járnak el. Ezt úgy értem, hogy üdvözölnek minden egyéni gondolatot és inkább a további lehetőségekre, gondolatokra hívják fel a figyelmet (amivel adott dolgozat még értékesebb lehetne) mint a beadott dolgozat hibáira vagy gyengébb pontjaira. Így sokkal inkább mutatnak követendő utat és további lehetőségeket, mint elbizonytalanítást. A tanítás egészen új perspektívákat mutatott nekem általuk!
A végzett diákok, úgynevezett alumni-k egy része folyamatosan részt vesz „alma mater”-ük életében. Segítenek adománygyűjtésben, rendezvényeken osztják meg tapasztalataikat a most tanuló diákokkal és üzleti kapcsolataik révén is segítik mind az iskolát mind a diákokat. Sok felől halottam már, hogy azon túl, hogy a Canisius a(z egyik) legismertebb iskola western New Yorkban, a kapcsolati hálója szinte példátlan. Kapukat nyithat meg az itt megszerzett diploma.
Ezek miatt pedig élmény egy tanárral, vagy itteni dolgozóval iskolai kereteken kívül beszélgetni. Otthon ez igazán stréberül hangzana, de itt más a megközelítés.
Visszatérve a cocktail party-hoz igazi terülj-terülj asztalkám volt, sőt még alkoholos italok is voltak, amit kívánt az ember (sör, bor, whiskey, rum, vodka...). Kis vörösbor és rengeteg különböző étel mellett egy német barátommal, japán barátnőjével és egy korábbi amerikai csoporttársammal töltöttük az este nagy részét.
Raffle. Ez egy tombola szerű adománygyűjtő játék, ami az adománygyűjtésnek egy szórakoztatóbb formája. Különböző cégek / magánszemélyek felajánlanak utalványokat, ajándékokat jótékony célra. Ezekre pedig az ilyen alkalmakon a részt vevő emberek tombolajegyeket vesznek és a mellettük levő kis zacskókba bedobják a szelvényüket. Minél több jegyet vesznek annál nagyobb az esélyük és annál jobban támogatják az eseményt, igazi win-win szituáció, csak nyernek vele! És az még a jó benne, hogy nem csak támogatják az adott eseményt, hanem kapnak is érte egy kis izgalmat, mégha nem nyernek akkor is!
A díjátadónak pedig igazán megadták a módját. Nem túlzás egy Oscar gálához hasonlítani! Mind a felkonferálás mind pedig a köszönőbeszédek tekintetében. Nem fukarkodtak pozitív visszajelzésekben.
A legjobb tanuló címet egy olyan srác/férfi kapta, aki végig kitűnő volt, két iskolai klubnak is tagja volt, folyamatosan segítette diáktársait és még a szakmai életében is egy vezető pozíciót tölt be. A legjobb professzor címet is igazán kiemelkedő szakmai és emberi képességek alapján adták. A végzett hallgatók és általában az itteni önkéntességről pedig inkább egy külön bejegyzésben beszélnék...
Remélem sikerült átadni ebben a hosszabbra sikerült beszámolóban némi Amerikát, oktatást, életérzést...
No comments:
Post a Comment