Az egyik kinti magyar diák blogját olvasgatva találtam rá erre a kirándulóhelyre. Pont ideális volt nekünk egy délelőtti sétára. Csupán fél órát kellett autóznunk és már meg is ékeztünk. Az időzítés tökéletes is volt, mert a borongós idő ellenére a nap is kisütött. 
Mint utólag kiderült a kiskocsinkat felesleges vittük magunkkal, mert a lányok boldogan szaladgáltak fel-le a meredek kis utakon. Sajnos egyetlen beígért kacsával sem talákoztunk, de Nórit kárpótolta a vízesés. Születése óta rajong a vízért, ami most is megmutatkozott. Szinte el sem lehetett hozni a vízesés mellől és az indulásnál pedig sírt, hogy még maradni szeretne. 
A park közepén egy kis tó is volt, ahova köveken kersztül lehetett bejutni. Zoli a lányokkal át is ugrált rajtuk. Kitalálták, hogy sátorozhatnának is ott egyet és ott is tudnának lakni, kihagyva engem a buliból, mert én a fényképeket készítettem a túlpartról.
Visszafelé tobozokat is szedtünk, amiket később szalagokkal feldíszitve kitettünk a lakásban. Szerintem még tavasszal is vissza fogunk látogatni megnézni a megújuló természet színeit
No comments:
Post a Comment